Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-301
246 301. országos ülés 1908 vitára, a mely most Lengyel Zoltán és Kmety Károly t. képviselőtársam között lefolyt. Nagyon furcsának tartom azt az álláspontot, a melyet Kmety Károly t. képviselőtársam elfoglalt, a midőn egyrészről megállapítja azt, hogy az ujonczmegajánlás kérdésére és általában a véderőt illető kérdésekre a sürgősség kiterjesztetni nem fog és pedig ez a nézete azon az elvi alapon, hogy szerinte a Nagy Emil-féle javaslat, a mely előttünk fekszik, semmiképen sem magyarázható ugy, hogy az ujonczmegajánlás és több efféle kérdések . . . Elnök: Kérem, ez a harmadik részhez tartozik. Pető Sándor: Tudom. Elnök : Bocsánatot kérek, Lengyel képviselő ur külön inditványt — ellemnditványt — adott be erre a kérdésre vonatkozólag, egészen más fogalmazással. Nem fogom azonban megengedni, hogy most a harmadik pont vitatására méltóztassék áttérni. Pető Sándor: Én azt hiszem, hogy szabad nekem azon szavakra reflektálnom, a melyeket Kmety Károly t. képviselőtársam hozott fel, a kinek szintén nem volt inditványa, csak hozzászólt egy kérdéshez és épen ezen ujonczmegajánlási kérdésről, egyáltalában a véderőkérdésekről beszélt, sőt, ha jól értettem előadását, kizárólag ez képezte felszólalásának témáját. Elnök: Kmety képviselő ur azt vitatta, hogy a Mérey-féle szakaszt fogadja el, mert Lengyel ké]3viselő ur indítványát helytelennek tartja és ebből a szempontból beszélt a Mérey-féle indítvány mellett. Különben is tessék azt követni, a mire én a tárgyalás meneténél figyelmeztettem, akkor nem fognak tévedések és félreértések felmerülni. (Helyeslés.) A harmadik szakasz fejtegetését itt nem engedem meg. (Helyeslés.) Tessék ezt tudomásul venni. Pető Sándor: Kénytelen vagyok megnyugodni az elnök ur intézkedésében és ezt a témát egyelőre elhagyni. Kétségtelen, hogy az előttünk fekvő javaslat első szakaszának legfőbb intézkedése, lényege, a tengely, a mely körül ez az első pont forog, a sürgősség kérdése. Ausztriában is van a parlamentben sürgősség, de csodálatos . . . Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Pető Sándor: . . . hogy mig a sürgősség intézményének behozatalával, a mely a mi parlamentarizmusunkban eddig ismeretlen volt, nálunk az obstrukeziót akarják kiküszöbölni a parlamenti életből, attól tartok, hogy ez a sürgősség kérdése épen uj méreganyagot fog bevinni a magyar jmrlamenti életbe, a mely sürgősség körüli harezok eg) r gyel több eszközt és egygyel több fegyvert fognak szolgáltatni azoknak, kik a parlament normális működését és munkaidejét meg akarják zavarni. Ezen aggodalmamat épen az osztrák parlamenti életből meritem, mert mindenki, a ki figyelemmel kiséri az osztrák parlamenti életet, tudhatja, hogy ott épen a sürgősség körül folynak az u, n. márczius 30-án, hétfőn. obstrukezió harczai és a legtöbb anyagot, a legtöbb táplálékot Ausztriában az obstrukeziónak a sürgősség kérdése adja. Minden párt, minden csoport és minden töredék, a mely a parlament normális munkáját meg akarja zavarni, a sürgősség fegj^veréhez folyamodik és igen-igen sokszor nagy mértékben sikerült egészen kis frakezióknak Ausztriában épen a sürgősség révén a parlament munkáját és béítés működését megzavarni. A mikor tehát nálunk nem egy terén a politikának, de különösen közjogi téren elég méreganyag és ok van arra, hogy a magyar parlament munkája és békés működése megzavartassék és a mikor azt tapasztaljuk t. ház, hogy körülbelül 1898 óta, tehát tiz év óta, a magyar parlamentben egyebet sem tesznek, mint a házszabályokat magyarázzák, a házszabályok fölött vitatkoznak és e körül folytatnak harezot; a mikor úgyszólván körülbelül tiz év óta meddő a magyar politikai, a magyar parlamenti élet, épen az obstrukeziós anyagnál fogva : akkor szerény nézetem szerint igen helytelenül cselekedett a kormány, a mikor komoly ok, komoly szükség nélkül, minden előre bejelentett terv nélkül, sőt oly körülmények között, hogy korábban ugyanez a többség a legerólyesebben visszautasította azt a vádat, hogy a házszabályokat reformálni akarja, a mikor a legerélyesebben tiltakozott a kormány és a kormányt támogató többség azon vád ellen, mintha ezen kormánynak és ezen parlamentnek a házszabály revíziója volna a czélja, — mondom, ily körülmények között csodálkoznom kell, hogy a kormány, illetőleg a többség egyáltalában jónak látta, — ismétlem, hogy a többség, mert nem a kormány, hanem a többségnek az inditványa ez a javaslat és az azt támogató többség sorából kerülnek ki az e javaslatot módosítani czélzó indítványok, — nagyon csodálkozom, hogy ily körülmények között még egy méreganyagot dobnak bele a parlamenti életbe, még egy fegyvert és egy eszközt, a mely szaporitja azon fegyverek és eszközök számát, a melyek alkalmasak arra, hogy ezen parlamentben a békés munkát, a csendes, komoly és reális munkát megzavarhassák. Mert hiszen abban, azt hiszem, egyet fog velem érteni mindenki ebben a t. házban, hogy nemcsak maga az obstrukezió az és nemcsak a technikai obstrukezió az, a melyet épen ez a házszabályrevizió ki akar zárni, a mely alkalmas arra, hogy a magyar parlament békés működését, komoly és reális munkáját megzavarja, hanem minden olyan alkalom és eset, a mely az egyes pártokat vagy bizonyos töredékeket és csoportokat arra kényszeríti, bog);- a normális fegyverektől eltekintve, megragadjon minden alkahnat arra, hogy a parlamenti élet működését megakaszsza. Ez a javaslat mindezekre alkalmas, mert kétségtelen, hogy a sürgősséget a kormány nem arra fogja felhasználni és nem azért kívánja felhasználni, hogy gyorsan és fennakadás nélkül letárgyaltassanak oly kérdések, a melyek közszükségletek kielégítésére szolgálnak. Én nem hiszem, hogy
