Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-292

292. országos ülés 1908 márczias 17-én, kedden. 19 kereskedelmi kormány csak nekünk, a 48-as pártiaknak akart a nyelvben valami kompenzácziót nyújtani. A politikai előrelátás hiányából azonban nem az következik, a mit Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter levont, a ki kijelentette, hogy: ember vagyok, tévedhetek is, belátom, hogy tévedtem. Ez lehetséges a magánélet viszonyaiban; de a politikában az ilyesminek az a következménye, hogy annak, a ki ilyen kardinális, nagy hibákat elkövet, ne legyen módjában még egyet elkövetnie, hanem nézetem szerint a parlamentáris kormányforma azt követeli, hogy ilyenkor legalább is lemondását fel kell hogy ajánlja. Mi történik három-négy esztendő múlva, ha nem leszünk többségben, ha jön egy másik kormány, és jönnek, mint a hogy önök mondják, a nemzet ellenségei ? Akkor más elnökség lesz, mert Justh Gyula képviselőházi elnök nem tartja ki sokáig ezt a helyzetet. Azt fogja mondani: Barátaim, eddig játszottam veletek, ezentúl nem játszom. Lesz egy másik elnök, a ki minden pillanatban azt mondja a szónoknak, hogy eltér a tárgytól, a mit igazán nem lehet ellenőrizni. Mit fogunk csinálni, ha a házszabályokat akkor ellenünk fogják alkalmazni? Azt fogja mondani a t. kormány: kérem, belátjuk, hogy tévedtünk, tévedni emberi dolog, de azért menjünk tovább, emeljük fel a tisztek fizetését. Ez nem igy van, a politikai következményekkel számolni kell. Mélyen sajnálom, hogy azok a politikai hibák, a melyeket eddig elkövettek, mindig a mi minisztériumunk részéről követtettek el. Nem tudom, mesterségesen van-e ez igy, vagy nem, de a látszat az. A kvótát Kossuth Fcrenczczel kellett felemeltetni; talán azért is követelték, hogy ő legyen a kereskedelemügyi miniszter, mert tudták, hogy ezt a kemény diót a függetlenségi párttal csak Kossuth tudja megetetni. Térjünk észre, ne hagyjuk magunkat az orrunknál vezettetni és ne szaporitsuk azokat a kérdéseket, melyek köztünk viszályt idéznek elő, hanem fogjunk össze, mert csak igy lehet valamit elérni. Sőt igy sem, mert ma többségben vagyunk és mégsem tudjuk czélunkat elérni. Mi lesz még akkor, ha meglesz a házszab ályrevizió ,és meg lesz akadályozva a kisebbség működése ? Én nem tudom, hogy a többség mit remél a házszabályrevíziótól, de annyit mondhatok, hogy a 48-as párt jövendőjét ez a javaslat aláássa. Nem mondom azt, hogy megsemmisiti, mert az ország népében sokkal mélyebben él a 48-as elvek iránti ragaszkodás, semhogy azt onnan könnyen ki lehetne irtani. Madarász József: Bizony már gyengül. Molnár Jenő: Ha igy folytatjuk, akkor még inkább gyengül. Ha márczius 15-én nem a régi dicsőségre emlékezünk, nem régi szép napokat varázsoljuk vissza, hanem elmegy 15— 20 képviselő a pártvezérrel és a pártvezér házszabályrevizióról kell hogy beszéljen: akkor ez már az idők jele, annak bizonysága, hogy megingott a talaj és kezdik veszíteni a néjiszerüségüket azok a képviselők, a kik különben sohasem kisérték Kossuthot. Most belekapaszkodnak Kossuth tógájába, rokkjába. Pedig helyesebb volna, ha azt mondanák: vezérünk, maradjunk mi a regi alapon. A mi gyökerünk a nép, ne kereskedjünk mással, ne menjünk Bécsbe, hanem térjünk vissza a mi népünkhöz, csak igy tudunk boldogulni. E helyett azonban nem merik ezt megmondani, nem beszélnek Kossuth vezérünkkel őszintén, hanem azt mondják, hogy mindaz helyes, a mit csinál, hogy az vezet az ország boldogságára. T. ház! KFem lehet összehasonlítani Magyarországot más államokkal, Angliával, Erancziaországgal, hogy ott is milyen szigorú házszabályok vannak. Itt a helyzet egészen más; itt sohasem lehet oly mértékkel mérni mint más országban. Ha Angolországban a házszabályokat szigorítják, akkor elismerem, nem más ország érdekében, hanem tisztán Angolország érdekében szigorítják azokat. Ott akár a whigek, akár a toryk vannak kormányon, mindig angol emberek kormányoznak, de nálunk nem ugy van; nálunk csak Bécs kormányoz mindig, akárki van a kormányon, sohasem a többség vagy a kisebbség, hanem mindig Bécs irányítja a kormány politikáját. Ezt a helyzetet nemieket összehasonlítani más államok helyzetével. És ha mi azt az erős többséget, a melyet 40 éves küzdelem után sikerült ennyire összehozni, arra használjuk fel, hogy még mi jjortáljuk azokat az érdekeket, akkor azt mondom: ne az rettentsen el minket, hogy bazafiatlan elemek, szoczialisták és rendbontők felforgatják ezen ország rendjét; nem itt az országban van a mi ellenségünk ; Vlád Auréllal, Bredicean-nal és többi t. képviselőtársaimmal, a nemzetiségiekkel én azt mondom, hogy minden áron meg kell békülnünk. (Mozgás és zaj a baloldalon.) . . . Egy hang (a baloldalon): Ezek a barátaid! Baross János: Dákóromániához csatolni Erdélyt ? Molnár Jenő: .... mert mindig könnyebben ki tudunk békülni azokkal, a kikkel együtt élünk és szenvedünk ebben az országban. Hiszen ők is, a mikor mi 48-as párt voltunk .... Elnök : Csendet kérek ! Baross János: Szép fegyvertársak ! (Zaj.) Lengyel Zoltán: A kvótát nem ők emelték fel! Hát ki evett a császár asztalánál ? Utoljára kisütik, hogy Bredicean emelte fel a kvótát! (Zaj balfelől. Elnök csenget.) Molnár Jenő: Hiszen Ausztria többet akar mi tőlünk elcsípni; mint ezek az urak. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ezek talán egy-egy megyében egy főispáni állást akarnak. Csizmazia Endre : Nem igaz ! Erdélyt akarják ! (Mozgás és zaj a baloldalon.) 3*