Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-301

301. országos ülés 1908 márczius 30-án, hétfőn. 237 hanem a parlamentarizmus igazi érdeke szem­pontjából tettem meg indítványomat, mert sehol a világon nem találok példát arra, hogy egész napon át ülésező parlamenteket vezettek volna be. Ennél akármilyen más eszköz is jobb. Jobb ennél pl. a klotür, vagy a 255. §-nak fegyveres erővel való végrehajtása, mint a 16 órás ülés, mert nem a kisebbséget, hanem az egész parlamentarizmust teszi tönkre és teszi képtelenné feladatai végre­hajtására és betöltésére. (Zaj balfelől.) A katonai kérdések kivételével hamarébb gondoltam, mint a hogy Kniety Károly képviselő ur inditványa nyilvánosságra jutott. Az én elleninditványom a magam részéről meg is volt fogalmazva, a t. képviselő ur ismeri is, érdeme szerint ugyanaz. Én nem a szerzőséget akarom elvitatni a t. képviselő úrtól, sem az én szerzőségemet nem akarom rátukmálni, de a dolog ugy áll, hogy ő jó magyar ember, a ki rájött erre a dologra, ép ugy, mint mi is, mások is. Az eredeti formában, a hogy a t. képviselő ur indítványozta., a katonai kérdések tényleg ki is voltak véve. Azon­ban a Nagy Emil-féle módosításban nincsenek kivéve a katonai kérdések, mert a házszabály­revizió kérdése be lett kapcsolva és ha egyszer házszabályt csinálunk azon az alapon, hogy egyik a másik alapján készüljön, akkor inpliczitc a katonai kérdés is bele van foglalna. (Zaj és közbeszólások balfelöl.) Elnök: Kérem Nagy György és Kmety Károly képviselő urakat, méltóztassék csendben maradni. Lengyel Zoltán : A katonai kérdések ki- vagy ki nem vétele vitatható volna, azonban abban Nagy György t. képviselőtársamnak tökéletesen igaza van, hogy a magyar szent korona országait egyedül érdeklő ügyek közt a katonai kérdések is benne vannak, mert hiszen a katonai kérdés csakis a magyar szent korona országait egyedül érdeklő ügy. Az ujonczmegajánlás ennek a nem­zetnek feltétlen joga, az ujonczlétszám megálla­pítása csakis kizárólag a magyar országgyűlés joga, ez nem delegácziós ügy, nem közös ügy. és igy a létszámemelés feltétlenül ezen házszabály szerint volna tárgyalható. Nagy György: Szomorú volna, ha nem volna igy! Elnök : Csendet kérek. Kérem Nagy György képviselő urat, türtőztesse magát és ne zavarja a szónokot. Lengyel Zoltán: A dolog ugy áll, hogy a házszabályok harmadik része szerint a katonai létszámemelés kérdése igenis tárgyalható . . . Elnök : A harmadik részhez nem lehet szólni. Lengyel Zoltán: Az elsőhöz szólok csak. Mondom, tárgyalható volna, mert nincs kivéve e kérdés, és bocsánatot kérek, a mennyiben a további házszabályrevizió a házszabál)Ta is kiterjed, impliczite bennfoglaltatik. Azért elleninditványomban kifejezetten, nyil­tan és világosan az első pontba tettem azt. E kér­dést itt kell eldönteni, e kérdés nincs benne a har­madik pontban, ennélfogva az első pontnál kell tárgyalni, mert ezt lehetetlen nekünk a végére, az egész javaslat megszavazása utánra hagynunk, a mikor az ellenzék az ellenállás minden fegyverét kiadta kezéből. Ezt itt a legelején az első pontnál kell eldönteni, és azt hiszem, nem határozati javas­lat, hanem módositás alakjában. Méltóztassék a többségnek megnyilatkozni, akarja-e vagy nem, hogy a sürgősség alapján 16 órás ülésben a katonai létszámemelés kérdése a magyar országgyűlésen tárgyalható legyen és ez által a kisebbség minden fegyvert kiadjon, a nemzettől az ellenállás lehető­ségét megvonják. A kérdésnek csak ez a gerincze. Ez volt a régi időben is. Bartha Miklós képviselő, az ellenzék legragyo­góbb tollú irója, 1904. márczius 5-iki czikkében, a mikor gr. Tisza István a házszabályrevizió ter­vét, nem az ugrai levélben, de annak előtte, az u. n. plakett-béke előtt felvetette és ezzel akarta az ellenzékkel szemben a nagy harczot provokálni, mondom, akkor a házszabályrevizió kérdését csak ebből a szempontból vetette fel és tárgyalta. (Hall­juk ! Halljuk !) Bartha Miklós ezen czikkének utolsó részében igy ir. Nagy György: A holtak megnyitják az élők szemeit ! (Zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán (olvassa) : »Az ürügy a parla­ment megmentése. Hitvány ürügy. Miért nem használták a mentés eszközét Lónyay, Tisza Kál­mán, Szarjáry gróf, Bánffy báró, Széll és Khuen­gróf ? Hiszen őket is fenyegette az obstrukczió, ők is tudták, hogy a házszabálymódositással ki lehet csavarni a fegyvert az obstrukczió kezéből. Miért nem használták hát mégis e mentő eszközt ? Azért, mert omedicina pejor morbo«, az orvosság rosszabb a betegségnél. A parlament megmentése a szólásszabadság korlátozása által 1 Mintha azt mondanák : ez az ember bőbeszédű, tehát vágjuk ki a nyelvét. Ez a gyermek sokat futkos, tehát vágjuk le a lábát. Csak ideiglenes intézkedés lesz, biztatnak a fogdmegek. Szép. A nyelvemet ideig­lenesen veszik ki. Majd visszaragaszták, ugy-e ? köszönöm. Az obstrukczió bizony betegségi tünet. Ezt senki sem tagadja. Orvoslása szükséges. Ezt mindnyájan valljuk. Am miből keletkezett ez a tünet ? Abból, hogy a közös intézményeket osztrák intézményekké tették és a magyar hadsere­get osztrák hadsereggé. Ez idézte elő a lázas álla­potot. Tessék az okot megszüntetni és a láz ön­magától megszűnik. A mocsárláz gyógyszere a mocsár lecsapolása. Tisza gróf a magyar alkot­mányos szabadság sarkalatos elvei ellen nyújtotta ki gonosz kezét. Hát le fog sorvadni a bűnös kéz. Mert a magyar alkotmány nem Csáky szalmája, mely alom gyanánt használható az osztrák hata­lom fekhelyén.* Ilyen gyönyörűen, klasszikusan, világosan nem tudtuk mindezideig magunk sem feltálalni ezt a kérdést, mint a hogy Bartha Miklós ragyogó tolla feltálalta is mikor az egész ellenzék ezt a kérdést ugyanígy magyarázta, azt kérdem Sümegi Vilmos képviselőtársamtól, miért nem foglalja

Next

/
Oldalképek
Tartalom