Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-301

232 301. országos ülés 1908 márczius 30-án, hétfőn. az intézkedést, azt az elvet is, hogy a szónokok az egyes pártok számaránya szerint osztandók fel, mondjuk : húsz szónok volna megállapítva, de ez ugy osztandó fel, hogy minden egyes pártnak, még a legkisebb ellenzéki pártnak is, legalább egy szavazata legyen ebben a kérdésben. T. képviselőház ! Meglepetések kikerülése czéljából szükségesnek tartom azt, hogy a sürgősség kimondása kérdésében beterjesztett indítvány felett ne a következő ülésen, hanem a harmadik ülésen lehessen intézkedni, határozni, hogy igy a többség ne hozhasson ilyen kérdést meglepetésszerűen a ház elé, s ne találja az ilyen kérdésnek tárgyalása és az e felett való szavazás készületlenül az ellenzéket; hogy legyen ideje az ellenzéknek is a maga erejét összegyűjteni, esetleg a többség akaratával szemben a maga kisebbségi akaratát kellőleg kifejteni. (Helyeslés.) Ebből a szempontból, továbbá azon indokból, hogy a többség ne élhessen a sürgősség kimondásával olyan esetben is, a midőn obstrukezió egyáltalán nincs, én 20, esetleg 30 képviselőnek megadnám azt a jogot, hogy együttesen Írásban kérhesse azt, hogy a menynyiben a sürgősség kimondását czélzó indítványt a tárgyalás alatt lévő indítvány vagy törvényjavaslat általános vitájának első hetében terjesztetik be, a határozathozatal a sürgősség kérdésében legalább egy hétre elhalasztassék. Ha megadjuk ezt a jogot a kisebbségnek, akkor ez által biztosítjuk számára azt a lehetőséget, hogy ne találhassa e kérdésben a szavazás előkészületlenül, másfelől azt a jogot adjuk a kisebbségnek, hogy abban az esetben, midőn a többség tényleg esak a kisebbség boszantására használja a sürgősség kimondására vonatkozó eszközöket, a kisebbségnek módjában legyen ezt meghiúsítani és a többség részéről jövő ezen támadást visszaverni. A sürgősség kimondása előtt kétségtelen, hogy a régi házszabályok alkalmazandók. Erre vonatkozólag azon intézkedést foglalja magában a Nagy Emil-féle indítvány, hogy a sürgősség kimondása kérdésében még azon ülésen feltétlenül szavazni kell és addig az ülés el nem oszlatható. De, bocsánatot kérek, hogyha — a mint tényleg áll a dolog — addig, míg a szavazás a sürgősség kérdésében nem történt meg, föltétlenül a régi házszabályok alkalmazandók, akkor kérdem, hogy miként képzeli a többség lehetőnek azt, — hogyha egy elszánt kisebbség, mondjuk, a házszabályokhoz való házzászólás vagy zárt ülések segítségével a házat esetleg egy esztendei permanens ülésezésre kém^szeriti és az országgyűlést ezekkel a kérdésekkel folytonos permänencziában tartja — hogy kimondható legyen a sürgősség a nélkül, hogy a régi házszabályoknak erre vonatkozó szakaszait a többség esetleg át ne törje ? Épen ezért tisztázandónak tartom és azt hiszem, hogy épen a többség szempontjából föltétlenül tisztázandónak kell tartanom azt a kérdést, hogy mi történik akkor, ha, mondjuk, ilyen eszközökkel akarja a kisebbség a sürgősség kérdésében való szavazást lehetetlenné tenni. Azt hiszem, hogy mielőtt ebben a kérdésben provideálna a többség ; mielőtt olyan intézkedést foglalna magában ezen Nagy Emil-féle indítvány, a mely lehetővé teszi a többségnek azon eshetőség kizárását, hogy a kisebbség, mondjuk, egy esztendei permanens ülésezéssé változtathassa át ezt a képviselőházat, a nélkül, hogy a sürgősség kérdésében egyáltalában határozhatna ; addig illuzóriusnak kell tartanom az egész Nagy Emil-féle indítványt. Ugyancsak a kisebbség védelmére és jogainak biztosítására szükségesnek és feltétlenül jogosnak tartom a szünet kérdésének rendezését. És ha már a többség ilyen radikális eszközökkel akarja úgyszólván lehetetlenné tenni a kisebbség ellentállását, akkor méltóztassanak a kisebbség védelmére felvenni olyan intézkedéseket, a melyek a kisebbségnek fokozott ellentállását ki nem zárják. Tudjuk azt, hogy a szünet kérdése ma feltétlenül az elnökség jogkörébe tastozik, az határoz, hogy, ha egy szónok beszéde közben elfárad, és szünetet kér, elrendelje-e azt vagy sem. Ezt ma tisztán méltányossági okok alapján az elnök dönti el. Hát, bocsánatot kérek, a mikor tizenhatórás ülések lesznek, nem lehet ezt kizárólag az elnök hatáskörébe utalni, mert ha ezt teszszük, akkor az elnökség ezt a jogot ugy fogja kihasználni, hogy a kisebbség szónokait fizikailag teljesen kifáraszsza és igy tegyen lehetetlenné minden esetleges ellenzéki álláspontot. Ezért én a Nagy Emil-féle indítványban provideálnék e tekintetben és azt mondanám, hogy ha egy szónok legalább két órán át beszél, joga legyen feltétlenül tizenöt pereznyi szünetre, a melyet az elnök az illető kérésére köteles a szónok helyreállítása czéljából megadni. (Zaj. Elnök csenget.) Ha a kisebbségnek még ilyen jogos kívánságait sem teljesitik, ha még az ilyen jogos kívánságok teljesítését is feltétlenül az elnöki jogkörbe utalják, akkor a kisebbségi ellenállás teljesen illuzóriussá lesz. akkor becsukhatják a képviselőházat, mert nem csinálhatnak ott semmit. És én azt hiszem, hogy ha rossz a kormányra az ellenzéki állásfoglalás, sokkal rosszabb és sokkal veszedelmesebb a }:>arlamentre és a többségre, ha általában tétetik lehetetlenné minden ellenzéki ellenállás. T. ház! Nem tartom helyeseknek a Nagy Emil-féle indítványnak azon intézkedéseit, amelyek az üléseknek tíz óráról tizenhat órára való meghosszabbítását mondják ki. Nézetem szerint provideálni kellene arról, hogy tiz órára tizenhat órára csak akkor lehessen meghosszabbítani az üléseket, ha a tárgyaláson lévő javaslat általános vitája már egy-két hónajűg eltartott. Ugyancsak a kisebbség védelmére szolgálna, hogy ilyen esetekben, a mikor a tizenhat órás ülések hozatnak be, előfeltétel gyanánt nemcsak 150 képviselő, nemcsak a leadott szavazatoknak kétharmada kivántassék meg, hanem megkívántassék az általunk elfoglalt álláspont értelmében a sürgősség kimondásához,