Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-292

292. országos ülés 1908 márczius fi-én, kedden. 17 annak idején Tisza István, a ki szintén a gazt akarta kiirtani, de maga a kertész pusztult el, ellenben a gaz helyett bejöttek igen tiszteletreméltó, hazafias egyének, bejött a 48-as és függetlenségi párt, jól megszaporodva és jól megerősödve. Attól félek, hogy ha a kormány arra az álláspontra helyezkedik az ellenzékkel szemben, a melyre Tisza István helyezkedett, ő is ugy jár majd, hogy igen sok barátunkkal, a ki ma itt van, annak idején nem fogunk találkozni, ellenben meg fog szaporodni, a mit ő gondol: a nem hazafias elem. De számoljunk azzal a kérdéssel is, hogy mennyiben jogosult ez a parlament most megcsinálni a házszabályreviziót a jövő parlament részére, mert egyszer már ezt a kérdést is tisztába kell hozni. Hát, t. képviselőház, mondjuk, hogy belekerül ebbe a parlamentbe 30 nemzetiségi és valami 35 más ellenzéki ember . . . Ugron Gábor: És 40 horvát! Molnár Jenő: 40 horvát is, csakhogy ezek nem minden kérdés tárgyalásában vehetnek részt, szóval belekerül egy 100 tagú ellenzék és ezzel szemben áll a nagy többség és ez azután az az óriási veszedelem, a mely ezt a parlamentet érheti. Kérdem tehát, ha mi előre ilyen czélzattal akarjuk a házszabályreviziót megcsinálni, ha mi ezt előre megmondjuk, nem ugy leszünk-e, mint az egyszeri ember, a ki dobbal akart verebet fogni. Hogyan lehet ezzel a föltevéssel és megokolással a házszabályreviziót megcsinálni? Azt mondjuk, hogy ez majd a jövő parlament munkaképességét fogja biztosítani. Beszélünk arról a parlamentről, a melyről még nem is tudjuk, miképen lesz összeállítva. Először nem is bizonyos, hogy ez a házszabályrevizió meglesz, de tegyük fel, hogy meglesz, akkor sem bizonyos, hogy az a másik újonnan összeülő képviselőház el fogja ismerni ezeket a házszabályokat és nem módosit-e megint azokon. De, t. képviselőház, visszatérek gr. Andrássy Gyulának egy idézetére, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) a melyben a következetlenségről folytat eszmecserét. Azt mondja, hogy a 48-as párt nem követelte, de igenis kifejezésre juttatta azt az álláspontját, hogy bizonyos körülmények között hajlandó hozzájárulni annak idején a házszabályrevizióhoz. Azt mondja: »A48-aspárt hajlandó volt belemenni a házszabályrevizióba azon a tárgyaláson, a melyet én velük folytattam a Tisza-kormány végső napjaiban, mielőtt az feloszlatta a házat. Akkor én a béke helyreállítása czéljából és hogy a házszabályreviziónak ügyét is előmozdítsam, tárgyalásokat kezdtem az ellenzék vezérférfiaival és ugy emlékszem, három napi tárgyalás után megegyeztünk olyan házszabályrevizióban, a mely nem megy ugyan KÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. XVII. KÖTET. olyan messze, mint a mostani, de a mely mégis igen nagy lépés volt ebben az irányban.« Gr. Andrássy Gyula tehát beismeri, hogy most ez a házszabályrevizió sokkal messzebb megy, mint annak idején Tisza István elment. Hát kérdem én, hogy miért menjünk bele mi a házszabályrevizióba, a mikor ez sokkal szigorúbb, mint volt a régi és a helyzet is egészen más, mint volt annak idején? Am csinálják meg önök a házszabályreviziót. Az erkölcsi felelősség önökön lesz. De ón azt mondom, hogy az utolsó alkotmánybiztositékot adjuk ki ezzel a kezünkből és a kik ma jóhiszemüleg ezt a házszabályreviziót megszavazzák, — higyjék el, t. képviselőtársaim, nem sok idő fog eltellenni, nem adok annak 4 hónapot — azok megbánó lélekkel fognak itt köztünk járni és akkor lesznek kénytelenek otthagyni a pártot, a mikor a házszabályrevizió már meglesz. T. képviselőház, nem jobb-e, mielőtt kiadjuk az utolsó alkotmányos eszközt és fegyvert a kezünkből, megakadályozni a törvényhozásnak ezt a lépését, megakadályozni azt, hogy kiadja az utolsó alkotmánybiztositékot és fegyvert a kezéből épen az a párt, a melynek legközelebb lehet arra szüksége, mert hiszen a folyosón is hangoztatták, hogy nagy veszedelem az, hogy a 48-as párt többségben van. Ha pedig nem lesz többségben, akkor bizonyára az ellenzéken lesz és akkor ő rajta fogják legelőször kipróbálni az uj házszabályokat. Nagyon, nagyon meggondolandó ez. Yannak önöknek vezérei, bölcsei, a kik önöknek tanácsot adnak, de jusson eszükbe, hogy a mesékben mindig vannak kis törpék, a kik a királynak megsúgják, hogy valami veszedelem fenyegeti őt. És mindig a törpének van igaza, mert az tud legjobban hozzáférkőzni a királyhoz; a többi embereknek nem igen van alkalmuk. így vagyunk mi is. Oda akarunk férkőzni önökhöz. Mint többség, önök a király, a kinek mi megsúgjuk, hogy baj van, itt az idő, még segíthetnek rajta. Én gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur képessége felől a legjobb véleménynyel vagyok. Meg vagyok győződve, hogy a mit akar, meggyőződése szerint a haza érdekében akarja. De ő az utóbbi esztendőkben olyan környezetben volt, a melyben még mindenki meghajolt, még a legkeményebb aczél is megolvadt: a bécsi környezetben. És önök még azt mondják, hogy a házszabályrevizióval majd becsapjuk az osztrákokat ; egyik-másik javaslatra, a katonai javaslatokra majd nem alkalmazzuk. Hát önök azzal a kis madáragyvelővel akarják becsapni azt a ravasz bécsi diplomácziát, a mely négyszáz esztendőn keresztül minden hunczutsággal ki tudta játszani Magyarországot? Bécset becsapni még senkinek sem sikerült; ha paktumot kötöttünk vele, az ő érdekében való feltételeket betartottuk, de ők nem tartották be a mi javunkra szolgálókat, (ügy van! halról.) 3