Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-300

300. országos ülés 1908 márczius 28-án, szombaton. 213 mely, az országra nézve üdvös törvényt hozhasson, vagy intézkedést megtehessen. Azt hallotttik utonutfélen, hangoztatni, hogy a kisebbség az obstrukczióval a parlamentarizmus alapját támadja meg, mert lehetetlenné teszi azt, hogy a többség akarata ebben a házban érvényesülj ön. jj Ha Nagy Emil és a mögötte álló indítványozók abban a véleményben vannak, hogy ebben a házban csak a többség akarata legyen az irányadó, akkor, azt hiszem, erkölcsi kötelessége volna ugy Nagy Emil képviselőtársunknak, mint annak a többségnek, a mely őt támogatja, ezt kifejezésre is juttatni ebben az inditványban. Ezt pedig kifejezésre juttatni csak ugy lehet, hogy ha már magában a ház elé terjesztett sürgősségi inditványban dokumentálva van az a körülmény, hogy a sürgősséget a többség akarja, hogy itt egy kompakt, határozott többség létezik, mely a sürgősséget látja fenforogni. Azt lehetne talán ellenvetni, hogy hiszen a többség elve meg lesz mentve az által, hogy az indítvány felett a ház dönt s ebben megnyilvánul a többség akarata. Én ebben az intézkedésben nem látom a többség elvének megvédelmezését, mert megeshetik, hogy mikor 150 jelenlevő képviselő benyújtja a maga sürgősségi indítványát ugyanaz nap vagy másnap esak 100 vagy 200 képviselő lesz jelen, mely a sürgősségi indítványt meg fogja szavazni. Tehát nincs kizárva, hogy a ház döntése mögött is csak kisebbség fog állani és hogy még akkor is, ha a ház akkor jelenlevő többsége fogja azt elfogadni, ez a többség még sem fogja az egész ház abszolút többségét képviselni. A Nagy Emil-féle indítvány első mondatához még a következő módosítást is vagyok bátor benyújtani (olvassa) : >>Inditványozom, hogy a Nagy Emil-féle indítvány első mondatába a »kérelmére« szó helyébe »inditványára« szó illesztessék.* Ez nemcsak stiláris kifogás, ennek érdemi oldalai is vannak. A képviselő tudniillik a képviselőházban nem szokott kérni; a képviselők legfeljebb a miniszterek előszobáiban szoktak kérni, de a képviselőházban, mint közjogi funkczionáriusok, csak indítványozni, illetőleg követelni vannak jogosítva. Itt nekik sem kérni, sem valamit megengedni nem szükséges. Azért ajánlom ezen módosításom elfogadását. Ugyancsak az első mondathoz a következő módosítást vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »Inditványozom, hogy a Nagy Emil-féle 723. számú indítvány első mondatában a »kérelmére« szó után a következő szavak tétessenek : »a kérvényezők neveinek felolvasása és jelenlétük megállapítása [után«. Ennek a módosításomnak indoka az, hogy necsak az elnök állapítsa meg egyoldalulag, vájjon a kérvényt aláiró 150 képviselő tényleg jelen van-e, hanem a ház maga is meggyőződést szerezzen arról, hogy az a 150 képviselő, a ki a sürgősséget kivánja, tényleg jelen van-e a házban. Ugy gondolom, előfordulhat majd az az eset, —nem épen jelenlegi elnökeink alatt — de jöhetnek olyan erőszakos elnökök, a kik egyszerűen az elnöki székből kijelentik, hogy ők már meggyőződtek arról, hogy itt van az a 150 kérvényező és ennélfogva felesleges annak a ház által való megállapitása, vájjon itt vannak-e és csakugyan maguk irták-e alá azt a kérvényt. A kérvényezők neveinek felolvasása azonban nemcsak azért szükséges, hogy a ház maga is meggyőződést szerezzen az ő jelenlétükről, hanem azért is, hogy a nagyközönség informálva legyen, kik azok a képviselők, a kik ezt a sürgősségi indítványt benyújtották. Ugyancsak ehhez az első mondathoz a következő módosítást nyújtom be (olvassa) : »Inditványozom, hogy a Nagy Emil-féle 723. számú indítvány első mondatából a következő szavak : »ha ahhoz az elnök is hozzájárul« és »az elnök inditványára« kihagyassanak«. Meggyőződésem az, hogy az elnök pártatlanságát nemcsak magának az elnöknek, hanem a t. képviselőháznak is respektálnia, illetőleg védelmeznie kell. A t. elnök urak rojjpantul féltékenyek a maguk pártatlanságára. De nemcsak nekik, hanem nekünk, a képviselőknek is közre kell működnünk azon, hogy az elnöki pártatlanság minden tekintetben meg legyen védelmezve és hogy annak még a gyanúja se férjen hozzájuk, hogy eltérnek a pártatlanságtól. Ha a Nagy Emil-féle indítványt minden változtatás nélkül elfogadjuk, akkor az elnököt direkt belekényszeritjük abba, hogy egy bizonyos pártkérdésben állást foglaljon és vagy az egyik párt, vagy a másik párt mellett foglaljon állást. Es még abban az esetben is, ha azt mondaná valaki, hogy hiszen az elnök maga is képviselő és mint képviselőnek jogában van jogait gyakorolni, még ezen ellenvetéssel szemben is fentartom a magam állítását, a mennyiben azt hiszem, hogy sokkal fontosabb az elnöknek az elnöki jellege, mint az ő képviselői jellege, hogy tehát az elnök inkább lemondhat a maga képviselői jogainak a gyakorlásáról, mint az elnöki jogainak a gyakorlásáról. Ha mi az elnököknek megengedjük, hogy ilyen sürgősségi indítványok alkalmával pro vagy kontra nyilatkozzanak, akkor lassankint az elnöki pártatlanság önmagától szétmorzsolódik, ugy, hogy az elnöki tekintélyből és pártatlanságból nem marad meg semmi. Akkor mi az elnöki székben nem elnököt, hanem csak egyik képviselőtársunkat fogjuk látni és tisztelni. T. képviselőház ! A Nagy Emil-féle indítvány második mondatához pedig a következő indítványt nyújtom be (olvassa) : »Inditványozom, hogy a Nagy Emil-féle 723. számú indítvány második mondata teljesen kihagyassék és helyébe a következő mondat tétessék : Az indítványt aláírók nevei az összes választókerületek székhelyem falragaszok utján nyilvánosságra hozandók. T. ház ! Már abból a körülményből is, hogy itt ebben a teremben a nyilvánosságot féltékenyen őrizzük és hogy nemcsak megengedjük, hanem úgyszólván kívánjuk, hogy a nyilvánosság itt képviselve legyen, akár a karzati közönség, akár a