Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-300

202 300. országos ülés 1908 márczius 28-án, szombaton. Elnök: Ezért a kifejezésért rendreutasítom a képviselő urat (Helyeslés.) A 48-iki törvény intézkedéseit senki sem akarja elsinkófálni, (Igaz ! Ugy van !) ez nem felel meg a valóságnak s ha igy folytatja, meg fogom vonni a szót a képviselő úrtól. (Helyeslés.) Hodzsa Milán : A 48-iki törvényhozás egyenesen kimondja, meghatározza ezen parlament hatáskörét és ebben külömböztek a mi garancziáink, a melyeket 48-ban kaptunk, a többi parlamentek garancziáitól, hogy az inditványozási és törvényalkotás joga már akkor kizárólag a parlament hatáskörébe, autonóm jogkörébe tartozott. Előbbre voltunk e tekintetben Európa összes parlamentjeinél, magánál a franczia és belga parlamenti rendszernél is, a melyektől pedig voltaképpen lényegben házszabályainkat átvettük. Ha ilyen kitűnő garanciáink vannak és a 48-iki törvényhozásnak ilyen integrális alkotó részei ha vannak, akkor egyenesen megengedhetetlennek és összeférhetetlennek tartom azt az eljárást, hogy mi ezen garaneziánkról teljesen saját akaratunkból, csupán csak azért, hogy hébekorba 5—10 percznyi időt nyerjünk, lemondjunk. En nagyon kérem, hogy a tegnapi ülésen történt inczidenst valamiképen reparálni méltóztassék. Kérem a t. elnök urat, szíveskedjék magyarázatát adni annak, miért lett tegnap három képviselőtársunk meggátolva abban, hogy a házszabályokhoz szóljon, illetőleg, hogy a ház határozatképességének megállapítását kérhesse. Miért kellett ennek megtörténnie ? Hiszen a napló szerint a napirendre szánt idő akkor még le nem telt, mert a gyorsírói feljegyzésekből látom, hogy az ülés d. u. 1 óra 55 perczkor végződött, semmi joga sem volt tehát az elnöknek meg nem adni a szót akkor, mikor t. képviselőtársaim szót kértek. (Helyeslések.) Elnök : A t. képviselő ur ugy az én eljárasomat, valamint Rakovszky István alelnök ur eljárását tette itt kritika tárgyává. A mi az én eljárásomat illeti, erre nézve a t. képviselő ur megtalálja a választ a tegnapi és az azelőtt tartott ülésen elmondott beszédeimben. (Helyeslés.) Újra nem fogom ezt a kérdést felvetni. (Élénk helyeslés.) A mi már most Rakovszky István t. képviselő ur eljárását illeti, minthogy Rakovszky István képviselő ur szabadságra ment, bár nagyon természetes dolog, hogy egyedül ő lenne jogosított e tekintetben nyilatkozni, én mégis annyit megjegyezhetek, hogy nem is tételezem fel, hogy más indok vezette volna Rakovszky István alelnök urat, mint az, hogy valószínűleg nem hallotta a képviselők kívánságát. (Elénk helyeslés.) Kovács Ernő : ök zajongtak ! (Ugy van !) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. képviselőház ! A házszabályok 215. §-ának c) pontja alapján kérek szót. Röviden csak azt akarom kijelenteni, hogy nekem — bár érdeklődtem iránta — nincsen tudomásom arról, hogy Rakovszky István alelnök ur érzéki hiányokban szenvedne hallási tekintetekben. Elnök: Bocsánatot kérek, nem engedhetem meg, hogy a t. képviselő ur erre a térre lépjen. Hogy ha valamit az elnök itt nem hallott, abból még nem következik, hogy hallása rossz. (Igaz ! Ugy van I) Megtörténhetett, hogy zaj volt és ezen okokból nem hallotta a szónok szavait. Ke méltóztassék tehát a kérdést erre a területre vinni. Vlád Aurél: Bocsánatot kérek, én azt mondottam, hogy nincs tudomásom arról, hogy ez fennforogna. En akkor, a mikor a ház határozatképességének konstatálását kértem, olyan harsányhangon, olyan erősen kiáltottam, hogy talán még odaát Budán is meg lehetett volna hallani. (Felkiáltások : Most sem halljuk !) Hangosabban kiáltottam, mint most. Bocsánatot kérek, hogyha a gyorsírók, hogyha az összes újságírók meghallották, ebből az látszik, hogjr olyan nagy zaj nem volt, hogy azt az én hangom túl ne kiáltotta volna. Ámde még ha olyan nagy lett volna is a zaj, az én szavamat meg lehetett volna haUani. Ilyen körülmények között nem látok más eshetőséget, mint azt, hogyha nem hallotta az elnök ur, akkor ugy látszik nagyot hall; ha pedig jól hall, akkor szándékosan kellett magát túltennie a házszabályok azon rendelkezésén, . . . Elnök (csenget) : Rendreutasítom ezért a képviselő urat. Ha igy folytatja tovább, akkor meg fogom tőle a szót vonni. (Helyeslés.) Vlád Aurél : Annál is inkább kötelessége lett volna az alelnök urnak a ház határozatképességét konstatálni, mert a házszabályoknak 250. §-a értelmében az elnöknek kötelessége őrködni a házszabályok megtartása felett. Házszabályaink pedig előírják, hogy az elnöknek kötelessége a ház határozatképességét megállapítani és hogy a határozatképességhez 100 képviselőnek jelenléte szükséges. Én nagyon furcsának találom azt az eljárást, hogy akkor, a mikor a képviselő olyant kér, a mit az elnöknek ugy is kötelességében állana megállapítani, ezt a kérést egyszerűen nem hallja meg. En ilyen preczedensek alkotását, illetőleg a házszabályoknak ilyen rendszeres nem alkalmazását, vagyis a házszabályoknak rendszeres félretételét sokkal veszedelmesebbnek tartom, mint a november 18-iki csinyt, mert az legalább egyszer tette túl magát a házszabályokon, míg ha ezt rendszeresen folyton teszszük, akkor a házszabályokba lefektetett összes elveken teszszük túl magunkat. Elnök : A képviselő ur azt mondotta, hogy itt rendszeresen félretétetik a házszabály. Ez nem felel meg a valóságnak. Megvonom a szót a képviselő úrtól. (Helyeslés.) Hodzsa Milán : A házszabályokhoz kérek szót. Csak egy megjegyzést kívánok tenni, nevezetesen azt, hogy miután az elnök ur nincs abban a helyzetben, hogy teljesen kimerítő választ adjon az én kérdésemre, nagyon természetes, hogy ezt a választ én az elnök úrtól ez idő szerint nem tekinthetem véglegesnek, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy megnyugtatólag hat reám az elnök urnak