Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-300

202 300. országos ülés 1908 márczius 28-án, szombaton. Elnök: Ezért a kifejezésért rendreutasítom a képviselő urat (Helyeslés.) A 48-iki törvény intézkedéseit senki sem akarja elsinkófálni, (Igaz ! Ugy van !) ez nem felel meg a valóságnak s ha igy folytatja, meg fogom vonni a szót a képviselő úrtól. (Helyeslés.) Hodzsa Milán : A 48-iki törvényhozás egye­nesen kimondja, meghatározza ezen parlament hatáskörét és ebben külömböztek a mi garan­cziáink, a melyeket 48-ban kaptunk, a többi parlamentek garancziáitól, hogy az inditványozási és törvényalkotás joga már akkor kizárólag a parlament hatáskörébe, autonóm jogkörébe tar­tozott. Előbbre voltunk e tekintetben Európa összes parlamentjeinél, magánál a franczia és belga parlamenti rendszernél is, a melyektől pedig voltaképpen lényegben házszabályainkat átvet­tük. Ha ilyen kitűnő garanciáink vannak és a 48-iki törvényhozásnak ilyen integrális alkotó részei ha vannak, akkor egyenesen megengedhe­tetlennek és összeférhetetlennek tartom azt az eljárást, hogy mi ezen garaneziánkról teljesen saját akaratunkból, csupán csak azért, hogy hébe­korba 5—10 percznyi időt nyerjünk, lemondjunk. En nagyon kérem, hogy a tegnapi ülésen történt inczidenst valamiképen reparálni méltóztassék. Kérem a t. elnök urat, szíveskedjék magyará­zatát adni annak, miért lett tegnap három képviselő­társunk meggátolva abban, hogy a házszabályok­hoz szóljon, illetőleg, hogy a ház határozatképes­ségének megállapítását kérhesse. Miért kellett ennek megtörténnie ? Hiszen a napló szerint a napirendre szánt idő akkor még le nem telt, mert a gyorsírói feljegyzésekből látom, hogy az ülés d. u. 1 óra 55 perczkor végződött, semmi joga sem volt tehát az elnöknek meg nem adni a szót akkor, mikor t. képviselőtársaim szót kértek. (Helyeslések.) Elnök : A t. képviselő ur ugy az én eljárasomat, valamint Rakovszky István alelnök ur eljárását tette itt kritika tárgyává. A mi az én eljárásomat illeti, erre nézve a t. képviselő ur megtalálja a választ a tegnapi és az azelőtt tartott ülésen el­mondott beszédeimben. (Helyeslés.) Újra nem fo­gom ezt a kérdést felvetni. (Élénk helyeslés.) A mi már most Rakovszky István t. képviselő ur eljárását illeti, minthogy Rakovszky István képviselő ur szabadságra ment, bár nagyon ter­mészetes dolog, hogy egyedül ő lenne jogosított e tekintetben nyilatkozni, én mégis annyit meg­jegyezhetek, hogy nem is tételezem fel, hogy más indok vezette volna Rakovszky István alelnök urat, mint az, hogy valószínűleg nem hallotta a képviselők kívánságát. (Elénk helyeslés.) Kovács Ernő : ök zajongtak ! (Ugy van !) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. képviselőház ! A házszabályok 215. §-ának c) pontja alapján kérek szót. Röviden csak azt akarom kijelenteni, hogy nekem — bár érdeklődtem iránta — nincsen tudomásom arról, hogy Rakovszky István alelnök ur érzéki hiányok­ban szenvedne hallási tekintetekben. Elnök: Bocsánatot kérek, nem engedhetem meg, hogy a t. képviselő ur erre a térre lépjen. Hogy ha valamit az elnök itt nem hallott, abból még nem következik, hogy hallása rossz. (Igaz ! Ugy van I) Megtörténhetett, hogy zaj volt és ezen okokból nem hallotta a szónok szavait. Ke méltóz­tassék tehát a kérdést erre a területre vinni. Vlád Aurél: Bocsánatot kérek, én azt mon­dottam, hogy nincs tudomásom arról, hogy ez fennforogna. En akkor, a mikor a ház határozat­képességének konstatálását kértem, olyan harsány­hangon, olyan erősen kiáltottam, hogy talán még odaát Budán is meg lehetett volna hallani. (Fel­kiáltások : Most sem halljuk !) Hangosabban kiál­tottam, mint most. Bocsánatot kérek, hogyha a gyorsírók, hogyha az összes újságírók meghallot­ták, ebből az látszik, hogjr olyan nagy zaj nem volt, hogy azt az én hangom túl ne kiáltotta volna. Ámde még ha olyan nagy lett volna is a zaj, az én szavamat meg lehetett volna haUani. Ilyen körülmények között nem látok más eshetőséget, mint azt, hogyha nem hallotta az elnök ur, akkor ugy látszik nagyot hall; ha pedig jól hall, akkor szándékosan kellett magát túltennie a házszabályok azon rendelkezésén, . . . Elnök (csenget) : Rendreutasítom ezért a kép­viselő urat. Ha igy folytatja tovább, akkor meg fogom tőle a szót vonni. (Helyeslés.) Vlád Aurél : Annál is inkább kötelessége lett volna az alelnök urnak a ház határozatképességét konstatálni, mert a házszabályoknak 250. §-a értelmében az elnöknek kötelessége őrködni a ház­szabályok megtartása felett. Házszabályaink pedig előírják, hogy az elnöknek kötelessége a ház hatá­rozatképességét megállapítani és hogy a határozat­képességhez 100 képviselőnek jelenléte szükséges. Én nagyon furcsának találom azt az eljárást, hogy akkor, a mikor a képviselő olyant kér, a mit az elnöknek ugy is kötelességében állana megálla­pítani, ezt a kérést egyszerűen nem hallja meg. En ilyen preczedensek alkotását, illetőleg a házszabályoknak ilyen rendszeres nem alkalma­zását, vagyis a házszabályoknak rendszeres félre­tételét sokkal veszedelmesebbnek tartom, mint a november 18-iki csinyt, mert az legalább egyszer tette túl magát a házszabályokon, míg ha ezt rendszeresen folyton teszszük, akkor a házszabá­lyokba lefektetett összes elveken teszszük túl magunkat. Elnök : A képviselő ur azt mondotta, hogy itt rendszeresen félretétetik a házszabály. Ez nem felel meg a valóságnak. Megvonom a szót a kép­viselő úrtól. (Helyeslés.) Hodzsa Milán : A házszabályokhoz kérek szót. Csak egy megjegyzést kívánok tenni, nevezetesen azt, hogy miután az elnök ur nincs abban a helyzet­ben, hogy teljesen kimerítő választ adjon az én kérdésemre, nagyon természetes, hogy ezt a választ én az elnök úrtól ez idő szerint nem tekinthetem véglegesnek, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy megnyugtatólag hat reám az elnök urnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom