Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-299

196 299. országos ülés 1908 részéről csak szerény véleményemmel lávánom támogatni az ő felfogásukat. Tizenhat órán át csak egyszer megszakítani az ülést, ezt is csak akkor, a mikor az elnök urnak tetszik, ez azt hiszem, olyan önkényes eljárás, és az elnöki hatalom túltengésének olyan hatékony fegyvereit adná az elnök kezébe, hogy ennek ered­ményei elrémitők lehetnek. (Zaj.) Lehetséges, hogy az elnök majd a tizenötödik órában szakitja meg az ülést, akkor, a mikor már az egész ház fizikailag kimerülve, kell, hogy megszavazza az illető határozatot. Lehetséges-e az emberileg, hogy az, a ki az illető dologgal komolyan foglalkozik, tehát a támadó vagy védő, tizenhat órán át megszakitás nélkül itt üljön? Mert igen könnyen megtörtén­hetik, hogy az elnök csak a tizenötödik órában szakítja meg az ülést. Könnyű az elnökségnek, mert tizenhatórás ülés alatt az elnökök három­szor, négyszer is felválthatják egymást, könnyű a többségnek is, mert a többségnek legnagyobb része csak passzive vesz részt a tanácskozásban. De ugy a többség azon részének, a mely komolyan foglalkozik az illető dologgal, valamint a kisebb­ségnek is teljes elcsigázására fog ez az intéz­kedés vezetni. Én azért, t. ház, azon a véle­ményen vagyok, hogy ez az intézkedés akkép módosítandó, hogy egyfelől megszakítandó a tár­gyalás mindannyiszor, valahányszor azt a ház többsége egyszerű szavazással kéri, másfelől pedig, hogy állapittassék meg ezen szövegben az, hogy ez a kétórai megszakitás mely időpontban kell hogy történjék, mert az elnök esetleg akkor sza­kítja meg az ülést, a mikor már arra szükség nincs. Ugy szintén hozzájárulok a magam részéről a 10. mondat tekintetében az előbbi felszólalók által már kifejtett azon inditványlioz is, hogy a sürgősség kimondása esetén ez a határozat ne lép­jen hatályba a kimondást követő napon, hanem legalább is az azt követő második napon. Ez azért szükséges, mert a sürgősség tárgyalása bizonyos képviselők számához van kötve, nagyon könnyen megtörténhetik tehát, hogy ma kimondjuk a sür­gősséget és holnap Inába akarunk a sürgősségi tár­gyaláshoz fogni, mert fizikai lehetetlenség lesz az illető képviselőknek abban részt venni. Azért az én véleméneym az, hogy ezen határidő kiterjesz­tendő, illetőleg, hogy fogadtassák el az az indít­vány, a melynek értelmében a sürgősségi tárgya­lás a határozat kimondását követő második vagy harmadik napon lépjen életbe. De, t. ház, a mondottakon kivü] vannak még . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Maniu Gyula: ... az indítványnak egyéb fogyatékosságai is, a melyeket nem volt módom­ban kifejteni, s a melyek közül csak szemelvénynek kívántam néhányat felemlíteni, hogy kimutassam azoknak tarthatatlanságát. Az indítvány egész első szakaszához való toldásképen (Folytonos zaj, elnök csenget.) bátor vigyok azt az indítványt tenni, a melyet írásban márczius 27-én, pénteken. is be fogok terjeszteni, hogy mondja ki a ház, hogy a sürgős tárgyalás tartama alatt, hetenként leg­feljebb négy ülés tartható. (Helyeslés a középen.) T. ház! Talán önök azt fogják gondolni, hogy ennek a határozati javaslatnak semmi értelme nincs és az egész dolog csak akadékoskodás. Lehet, hogy ez a véleménye valamelyiküknek, de az én legszentebb meggyőződésem az, hogy hetenkint mindennap 16 órán tárgyalva, teljes­séggel lehetetlen megőrizni azt a komolyságot, a melylyel egy parlamenti tárgyalásnak járnia kell. Képzeljék el, hogy előttünk áll egy 3—400 szakaszból álló törvény, a mely a kormány véle­ménye szerint sürgősen keresztülhajszolandó. Le­hetséges-e, hogy 16 órán át itt tárgyalva én vagy más, a ki komolyan foglalkozik a dologgal, a tárgyalás alatt levő szakaszokhoz a maga legjobb meggyőződése szerint hozzászólhasson ? Ez tel­jességgel lehetetlen. Azt hiszem, azok is, a kik az indítványt megtették, abból indultak ki, hogy 16 órás üléssel legfeljebb 2—3 nap alatt keresztül­viszik az illető javaslatot. De tegyük fel, hogy nem viszik keresztül, tegyük fel, hogy a ház kisebbsége bir annyi ellenálló erővel, hogy hetekig tudja fentartani a vitát. Kérdem, megvan-e a lehetőség adva akár a többségnek, akár a kisebbségnek, hogy mindennap 16 órás tárgyalást tartva, a tárgyhoz komolyan, illően, ugy a mint legjobb meggyőződése diktálja, felszólalhasson 1 Teljes­séggel lehetetlen. Minden héten négy napig 16 órán át tárgyalva megteszszük a legvégsőjét annak, a mit egy dolog sürgőssége megkövetel. Ennek következtében beterjesztem imént fel­olvasott határozati javaslatomat. Egy másik határozati javaslatot is vagyok bátor benyújtani, a mely első olvasásra talán külö­nösnek fog feltűnni, s őszintén szólva, nem is mertem volna azzal előhozakodni, ha a külföldi parlamentekben erre példa nem volna. (Halljuk !) Ez a határozati javaslatom, a melyet, újólag ki­jelentem, egész komolyan fogok fel, a következő : »Határozza el a ház, hogy a sürgős tárgyalások kiterjesztett időtartamára a képviselőház épületé­ben a képviselők részére, a ház tagjai által szabadon használható, kellőkép berendezett nyugvóhely és fürdőterem rendeztessék be.« (Derültség.) T. ház ! El voltam készülve arra, hogy mosoly ­lyal fogadják ezt a javaslatomat. De azt hiszem, figyelemmel arra, hogy a külföldi parlamentekben tényleg életbe van léptetve, és minden egyes olyan parlament, a hol a sürgősség következtében kiter­jesztett tárgyalás folyik, megteszi ezt, (Elnök csenget.) talán nem fogják helyesnek tekinteni azt, hogy az általam komolyan vett, komolyan gondolt és komolyan indítványozott határozati javaslatot lemosolyogják. Könnyű lesz önöknek, ámbár azt hiszem, más többség lesz itt, tehát könnyű lesz a többségnek tizenhat, illetőleg, a mint kimutattam, húsz óráig itt szundikálni vagy . . . Gr. Üchtritz Amadé Emil: Fürödni ! (De­rültség.) Maniu Gyula ; . . . Vagy passzive résztvermi

Next

/
Oldalképek
Tartalom