Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-298
298. országos ülés 1908 márczius 26-án, csütörtökön. 167 Elnök: Csendet kérek. Rakovszky István: A t. képviselő ur igen óvatos és igen ügyes volt, nem czitált, mert rosszhiszeműen adta elő a dolgot. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl. Nagy zaj a középen.) - Ivánka Milán : Rendre ! (Nagy zaj.) Elnök: Én nagyon kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak senkinek sem a jóhiszeműségét kétségbevonni, mert az ellenkezik a parlamenti illendőséggel. Rakovszky István : Mert hogyha a t. képviselő ur czitálta volna azt szó szerint, rájött volna, — meggyőződhetik mindenki a gyorsirói jegyzetekből — hogy nem áll az, a mit a képviselő ur mondott, hanem épen az ellenkezője. A képviselő ur — ismételten hivatkozom a gyorsirói jegyzetekre — azt mondotta, hogy a 216. §. értelmében minden képviselőnek bármikor jogában áll indítványokat, elleninditványokat és módosításokat beterjeszteni. Ez a 216. §-ban nem áll. A 216. §-ban a következő áll: Indítványt, elleninditványt és módositást mindig Írásba foglalva kell beadni s azok kinyomatása iránt a ház vita nélkül, egyszerű szavazással határoz. Tehát a t. elnök urnak ezen ténykedése a 216. §-t nem sértette meg, hanem azt az állítólagos 216. §-t, a melyre Maniu képviselő ur hivatkozott, mely azonban a házszabályokban 216 szám alatt nem található. (Igaz I Ugy van !) De a háznak igen t. elnöke tökéletesen helyesen és házszabályszerűen járt el. (Igaz! Ugy van!) Mi volt a tényállás 1 A tényállás az volt, hogy Farkasházy t. képviselő ur az elnök ur által több ízben figyelmeztetve lett, hogy tartsa magát a tárgyhoz és ne kalandozzék el. Erre egy harmadszori figyelmeztetésnél Farkasházy t. képviselő ru beadott egy módositást, a mely nem tartozott a tárgyalás alapját képező indítvány első bekezdéséhez, a mely jelenleg tárgyalás alatt van, hanem a harmadikhoz. (Igaz ! Ugy van !) Ezért az igen t. elnök ur teljesen házszabályszerűen járt el, sőt kötelességszerűen, mert a 211. §. azt mondja: »mind az általános vitában, mind a részletes tárgyaláskor az egyes pontoknál az alább irt kivételekkel mindenki csak egyszer szólhat«. Ha pedig az ilyen eljárást itt megengednők, ezzel a házszabályok 211. §-át ki lehetne játszani, mert egy törvényjavaslatnál, mely 319 szakaszból áll, akkor, a mikor az első szakasz tárgyaltatik, beadatnék indítvány a 319. §-hoz. s akkor ugyanazon képviselő, midőn a 319. §-ra kerül a sor, még egyszer szónokolhatna. Ez a házszabályoknak tekintetbe nem vétele. Ezért az igen t. elnök ur tökéletesen helyesen és házszabályszerűen járt el, és helytelen, hogy Maniu képviselő ur oly rémségesen érzékeny azért, mert azt állítottam a tényállás alapján, hogy rosszhiszeműen járt el, a mikor ő a ház igen t. elnökét azzal vádolja, hogy alkotmányellenes, törvénytelen és erőszakos eljárást tanusit. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Lengyel Zoltán képviselő ur jelentkezett szólásra; milyen czimen kíván a képviselő ur szólni ? Lengyel Zoltán : T. ház ! A szóban levő esetben nem is akarok a vita többi pontjaihoz szólni, nem akarom különösen kérdés tárgyává tenni azt, vájjon az elnök ur helyesen vagy helytelenül vonta-e meg a szónoktól a szót, mert e részben a házszabályok intézkedést nem tartalmaznak, hanem az elnök diszkrécziójára bizzák annak megítélését, vájjon a szónok hozzászól-e a tárgyhoz vagy eltér-e attól. Eddig méltányosan kezelték a házszabályokat, s ilyen esetek nem fordultak elő. En vagyok bátor az elnök urat emlékeztetni a horvát vitára, mikor az elnök ur a szómegvonás tekintetében ellentétbe helyezkedett a két alelnök úrral . . . Elnök: Bocsánatot kérek, nagy tévedésben van a képviselő ur. Nem a szómegvonás tekintetében, hanem a nyelvkérdésben volt eltérés az elnök és az alelnökök között. Kérem tehát, méltóztassék híven a történtek szerint előadni a tényeket. Lengyel Zoltán: ... és a legliberálisabban kezelte a házszabályokat a horvátokkal szemben, akkor, a mikor — szerinte, meg szerintem is helytelenül — az alelnök urak a horvát képviselő urakat a horvát nyelv kérdése miatt szólásszabadságukban bizonyos mértékben korlátozták. Nem erről van szó. Egyetlenegy dologról van szó, arról t.i., hogy Farkasházy Zsigmond képviselőtársam benyújtott egy elleninditványt, a melynek szövege a következő (olvassa) : »Mondja ki a ház, hogy a sürgősségre és az ülések meghosszabbítására vonatkozó házszabályok alkalmazása nem hozható javaslatba a katonai ügyek és más államokat is érdeklő gazdasági ügyek tárgyalásakor.« Hogy mi ennek a tartalma, mi nem, azt később fogom kifejteni. A tény csak az, hogy egy elleninditvány nyújtatott be, a mely elleninditványról kizárólag a háznak van joga határozni, (Ugy van ! balfelől és a középen.) kizárólag akkor, mikor az sorra kerül ; addig az elintézés tárgyát nem képezi. Ezen ellenindítványhoz a képviselő urak mindegyikének, a kik később jönnek sorra, módjukban és jogukban van módosításokat benyújtani. Tehát ez egy tárgyalási darab, egy abszolút tárgyalási darab, ezt senki a ház tárgyalásaínak anyagából ki nem vonhatja. Az elnök urnak semmiféle jogosítványa nincs arra, hogy megbírálja, mi az, mit tartalmaz. Engedelmet kérek, ha Rakovszky István képviselő ur előadása állana, akkor a dolog ugy lenne, hogy az elleninditványokat az elnök, nem pedig a ház intézné el, holott a t. képviselő urat arra kérem, nézze meg azt a szakaszt, a mely biztosítja minden képviselőnek azt a jogot, hogy az elleninditványokhoz adhasson be módositást. Hogyha ez nem passzolt talán az első szakaszhoz, a mikor Farkasházy képviselő ur benyújtotta, hát Molnár Jenő képviselő ur kijavíthatja azt a szót, vagy mondatot és akkor az alkalmas tárgygyá lehet.
