Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-296
296. ORSZÁGOS ÜLÉS 1908 márczius 23-án, hétfőn, Justh Gyula, utóbb Návay Lajos elnöklete alatt. Tárgyai: A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. — Elnöki előterjesztések és irományok bemutatása. — A házszabályok módosításáról szóló indítvány tárgyalása. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, gr. Andrássy Gyula, Kossuth Ferencz, Darányi Ignácz, Günther Antal, Jekelfalussy Lajos, gr. Zichy Aladár. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 5 perczkor.J Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezetni fogja Hencz Károly jegyző ur; a javaslatok mellett felszólalókat Zlinszky István, a javaslatok ellen felszólalókat Vertán Endre jegyző urak fogják jegyezni. Mindenekelőtt hitelesíteni fogjuk a múlt ülés jegyzőkönyvét. Felkérem Zlinszky István jegyző urat, szíveskedjék a múlt ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Zlinszky István jegyző (olvassa az 1908. évi márczius hó 21-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök : Kérdem a t. házat, van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvre ? (Nincs !) Ha nincs senkinek észrevétele, akkor a jegyzőkönyvet hitelesitettnek jelentem ki. Következik Nagy Emil képviselő inditványa (írom. 723.) a házszabályok módositása tárgyában. A zárszó jogán szó illeti Csépány Géza képviselő urat. Csépány Géza: T. képviselőház! Midőn a zárszó jogán az általam benyújtott határozati javaslat elfogadását kérem, nem akarok hosszabb fejtegetésekbe bocsátkozni, tisztán csak azokkal az érvekkel és ellenérvekkel akarok foglalkozni, a melyek a javaslat elfogadása, illetőleg elvetése mellett felhozattak, és le akarom vonni a magam részére azt a konzekvencziát, a melynél fogva az én határozati javaslatomat megokoltalak tartom. A Nagy Emil-féle inditvány ellenzőit az indítvány mellett felhozott érvek nem győzhették meg; nevezetesen nem igazoltatott be a jogosultság az inditvány házszabályellenes benyújtására, nem igazoltatott be, hogy ez a parlament hivatva volna a házszabályrevizió megalkotására és igy, minthogy az inditványt már benyújtásánál fogva házszabályellenesnek kell tekintenünk, azt a limine el kell utasitanunk és határozati javaslatomhoz képest a napirendről levennünk. A mi a szükségesség kérdését illeti, arra nézve sem találok érveket; mert érveknek mi csak olyanokat tekinthetünk, a melyek a nemzet függetlenségi törekvéseinek érdekében állanak, a melyek a szabadságból fakadnak, annak megvédelmezésére vezetnek a minduntalan mutatkozó önkénynyel szemben. Ilyen érveket pedig nem találunk. Vannak, a kik azt állitják, hogy az inditványt egyszerűen a képviselőház egyik tagja nyújtotta be, vannak, a kik azt mondják, hogy az az inditvány a kormány által benyújtottnak tekintendő és vannak viszont, bár ezeknek a föltevése teljesen jogosulatlan, hogy ez az inditvány a függetlenségi párt uralmának biztosítására önként ajánltatott fel a bécsi hatalomnak. Én ezen tételek egyikét sem fogadom el; mert a függetlenségi és 48-as párt törekvései ebben a házban nem érvényesülhetnek. Ha a függetlenségi párt önként kezdeményezett volna valamit, akkor nem ez kezdeményeztetett volna. Ez csak megrendelésre lehet és csak bécsi megrendelésre, mert egyedül Bécs érdekében áll, hogy a házszabály szigorittassék és a képviselőház tanácskozása olyan vasgyűrüvel vétessék körül, a melyben alkalmas legyen arra, hogy megfeleljen a bécsi kívánalmaknak, a melyek a nemzeti érzéssel és a nemzeti akarattal ellentétben állanak. Hiszen ha nem volnánk nap-nap után meggyőződve arról, hogy ebben a házban csak olyan javaslatok tárgyaltatnak és csak olyan formában tárgyaltatnak, a mint azok Bécsben engedélyeztetnek, akkor föltételezhetném, hogy önként nyuj tátik be egy ilyen javaslat és önként járul a t. kormány
