Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

290. országos ülés 1908 márczius 13-án, pénteken. 397 mit sem kapott, sőt áldozatul hozta elveinek összes tartalmát. Molnár Jenő: Az összes békákat lenyelették vele! Benedek János: Én épen a kabinet két kiváló tagjának, Grünther Antal és Zichy Aladár miniszter uraknak 1907. évi november hó 4-én elfoglalt magatartását voltam bátor idézni, annak illusztrálására, hogy ha az volt az álláspontjuk akkor a házszabályrevizió dolgában, hogy még a 21-es bizottság, pártközi bizottság kiküldése elől is elzárkóztak, még csak a gondolatát is a limine visszautasították annak, hogy a házszabályhoz egyáltalában nyúlni lehessen, akkor kérdeni bátorkodom a mólyen t, miniszter urakat, hogy mi indíthatta őket arra, hogy egyszerre megváltoztassák nézetöket, hiszen ezen idő alatt abszolúte semmit sem változott sem politikai helyzetük, sem különösen Ausztriával szemben való álláspontunk. Bizony Ákos: De a képviselőház többsége változott! Most mi vagyunk többség! Benedek János: A többség nem változott, csak Bizony Ákos képviselő ur változott. Mezőfi Vilmos: Bécsi levegő! (Zaj.) Molnár Jenő: Te is tartottál négy órás beszédet! (Zaj.) Elnök (csenget); Csendet kérek! Bizony Ákos: Akkor is kijelentettem, hogy nem obstruálok. (Elénk felkiáltások balfelöl: Mi is kijelentjük!) Benedek János : Mondom, a horvát obstrukczióval hiába argumentálnak, mert az tulajdon képen nem is volt obstrukezió. !Nem mutatta az obstrukeziónak olyan külső jeleit, a milyeneket mi produkáltunk annak idején, a mikor egymásután járták a névszerinti szavazások és zárt ülések. Ok csak elmondták a maguk nézetét, elmondták horvátul, a mit a magyar fülnek hallani nagyon kellemetlen volt és lesz a jövőben. Azért, hogy horvátul mondták el a mondókájukat, a felelősséget én azokra hárítom, a kik gróf Tisza István házszabálytipró politikájával szemben az alkotmány megmentése és a Tisza kezéből kiütött hatalom elnyerése végett mindenütt kerestünk szövetséges társakat, még a horvátok között is. Hónapokon át folyt a horvátokkal a tárgyalás azon megállapodások felett, hogy mi legyen a programmja a horvát koalicziónak és mi legyen & magatartása a magyar koaliczióval szemben. Én nem vitatom, vájjon jöttek-e létre megállapodások és ugy jöttek-e létre, a mint azokra hivatkoztak, nem vitatom az u. n. fiumei rezolueziónak sem tartalmát, sem létrejövetelének körülményeit, ellenben igenis vitatom azt és köteles vagyok ezt itt nyíltan az ország szine előtt föltárni, hogy igenis a vezérlő-bizottság vezető elemeinek volt a hibája, hogy ezen tárgyalások folyamán, a melyeket a horvát koaliczió vezéreivel folytattak, azokban a vezérekben olyan vérmes reményeket ébresztettek, mint egy szép asszony, a ki az udvarlójával kokettál. (Derültség.) A horvát obstrukeziót tehát nekem ne hozzák föl. Ha a horvátokat akarjuk letörni, akkor ne a magyar képviselőházat és a magyar képviselőházban helyet foglaló magyar ellenzéket kell mindörökre képtelenné tenni a magyar nemzeti ellenállás esetleges ujrafölvételére; módjában van a képviselőháznak, ha a horvát obstrukezió fáj és a horvátokkal szemben tartja szükségesnek a törvényt ugy magyarázni, a mint annak az értelme tényleg fönnáll és a mint az tényleg gyakorlatban van 40 esztendő óta, mondom, nem kell ehhez a módhoz folyamodni, a mely az egész parlamenti szólásszabadságot lehetetlenné teszi, a mely a házszabályokat fenekestől felforgatja és a melynek hátrányait érezni fogjuk mindnyájan, legjobban maga ez a szerencsétlen nemzet, a melyet az Isten oltalmazzon meg, hanem akkor kötelessége volna a kormánynak, hogy a horvátokkal szemben adja meg a megfelelő magyarázatot — hiszen a ház, a mely a házszabályokat hozta ós a törvényt törvénykönyvébe iktatta, jogosítva van arra, hogy a törvényt és a házszabályt magyarázza és pedig a szerint, a mint a törvény és házszabály intézkedik, a mint azt a gyakorlat a való életben 40 éven át szankczionálta. Mert, hogy a horvátok a képviselőház házszabályaival visszaélhettek, az e miatti felelősséget én teljes mértékben áthárítom a mai kormányra, áthárítom pedig azért, mert ez nem volt sohasem a múltban, csak most van meg a jelenben. Hát miért nem volt meg a múltban, és miért van meg a jelenben ? Vagy van joguk a horvátoknak ilyen sczénák előidézésére és arra, hogy a magyar kéjiviselőház idejét heteken keresztül horvát beszédekkel lefoglalják, vagy nincs joguk. Ha van joguk, kérdezem: miért nem éltek e jogukkal 38 esztendeig? Miért tudták az általunk annyira perhorreskált és nemzeti névvel kérkedni egyáltalában nem tudó kormányok ezen időn át féken tartani a horvátokat és miért tudták ezek a kormányok oda fejleszteni a mi magyar viszonyainkat, hogy a horvátok ezen jogukat, ha meg is volt, nem használták, mert nem használhatták ? Markos Gyula: Mert magyar ellenzék nem konspirált velük! (Zaj.) Benedek János: Ugy van! A koaliczió konspirált velük. Bozóky Árpád: Van még néhány vers! (Derültség. Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Benedek János : Megfordítom a dilemmát és most már nem azt fejtegetem, nem abból vonom le a következtetéseket, hogy volt-e joguk a horvátoknak vagy nem. Tegyük fel, hogy nincs joguk. Ha nincsen, miért élnek most mégis e