Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

28 275. országos ülés 1908 február 21-én, pénteken. szén ti magatok csináltátok, ne panaszkodjatok ellene. (Helyeslések a baloldalon.) A jóhiszemű, de szerintem szűklátókörű 48-asok megcsinálhatják azt, hogy Bécsnek és a jövendő 67-es többségű kormányoknak a házszabály revíziójával a segélyére sietnek, de mi, azok a 48-asok, a kik nem törődnek egyébbel, csak a nemzeti ellenállásnak az ügyével és nem törődnek sem az alulról és sem a felülről jövő nyomással, azok a 48-asok a házszabályrevizióhoz hozzá nem járulhatnak. (Helyeslések a baloldalon.) A meggyőződésem az, t. képviselőház, hogy a közeljövőben ki fogunk ábrándulni abból a nemzetiségi és horvát veszedelemből és meg fogunk győződni arról, hogy bár jóhiszeműleg megcsináltuk ezt a klotürt, de ez nem lett alkalmas arra, hogy megvédjük magunkat a nemzetiségi obstrukczió ellen, hanem arra alkalmas, hogy kiszolgáltassuk magunkat teljesen Ausztriának, hogy az megcsinálhassa könnyen a létszámemelést nemzeti engedmények nélkül. (Helyeslések a baloldalon.) Mert t. képviselőház, hogyha csak az volna a czél, hogy biztosítsuk az általános választójognak nemzeti szempontokból való helyes megoldását, nagyon könnyen lehetne a dolgot elintézni. Egyszerűen azt kellene mondani, hogy ez a kázszabályrevizió csak az általános választói jogról szóló törvényjavaslat tárgyalására érvényes; akkor rendben volna a dolog, s nem kellene félni a nemzetiségi képviselők nagy számban való beözönlésétől, mert ugy csinálnék meg e törvényt, hogy az jó legyen magyar szempontból. Azonban Mohács óta meggyőződött a Habsburgház arról, hogy a magyarokban nem lehet feltétlenül biznia és azért akkor is, mikor Magyarországot magyarokkal kormányoztatja, gondoskodik arról, hogy legyen neki tartalékcsapata esetleges olyan időkre, mikor a magyarok által nem lehet az osztrák G-esammtmonarchie eszméjének szolgálni. Ennélfogva a dinasztia nem fog beleegyezni olyan választói jogba, a mely feltétlenül biztosítja a magyarság szupremácziáját. Ezt jóformán mindenki tudja, és én bár a belügyminiszter úrral éppen nem vagyok politikai tekintetben egy véleményen, de az ő magyar hazafiságáról meg vagyok győződve és tudom azt, hogy ha ő sovinista magyar szellemben megcsinálhatja az általános választói jogot, akkor meg is csinálja; tudom azt is, hogy nem rajta múlik, mert sokkal nagyobb hatalom szól be ebbe a kérdésbe, s igy megtörténhetik, hogy ma azt az Ígéretet kapjuk Bécsből, hogy megcsinálhatjuk az általános választói jogot magyar szempontból, de előbb hozzuk be a klotürt, és azután, a mikor ezt már behoztuk, már valamely más oknál fogva nem lesz módjában a kormánynak magyar nemzeti szempontból elfogadhatóan megcsinálni az általános választói jogot. Mindezektől eltekintve, t. ház, én ezt a parlamentet nem is tartom jogosultnak arra, hogy a házszabályrevizióval foglalkozzék. Mezőfi Vilmos: Nem kapott megbízást a választóktól! Bozóky Árpád: Először is e parlamentélete ugy keletkezett, hogy a közvélemény 1904-ben elitélte és elsöpörte azokat, a kik a házszabályokat módosítani akarták. Minket választóink azért tiszteltek meg a mandátummal, mert a házszabályreviziót elleneztük. Erkölcsi lehetetlenségnek tartom tehát, hogy mi a házszabályreviziót, ha nem is ugyanazon formában, de lényegileg ugyanazon módon behozzuk, a hogy Tisza István tervezte. Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy a lényeg más. A hol a névszerinti szavazás ki van küszöbölve és személyes kérdésben, valamint a házszabályokhoz nem lehet felszólalni, ott obstrukcziót el sem lehet képzelni. Hogy 16 óráig rogyásig kelljen beszélni éjjel és nappal, és hogy azokat a hasznos fegyvereket, a melyekkel annak idején gróf Apponyi Albert, Kossuth Ferencz és Ugron Gábor oly okosan és czélszerűen küzdöttek a létszámemelés ellen — mert ha ezeket nem használták volna, akkor ma megvolna a katonai létszámemelés minden nemzeti engedmény nélkül — ne használhassuk, ehhez hozzá nem járulhatunk; ezek az eszközök pedig a Nagy Emil-féle házszabályrevizióval igenis ki vannak küszöbölve. Ezért mondtam, t. miniszter ur, azt, hogy lényegében ugyanaz. Molnár Jenő: Rosszabb! Bozóky Árpád: De állítsuk fel a kérdést máskép. Ha 1906-ban a képviselők közül bárki is azt mondta volna . . . (Folytonos zaj a baloldalon. Nagy György közbeszól.) Elnök (csenget); Ismételten kérem Nagy György kéjjviselő urat, hogy a tanácskozás menetét ne zavarja. Bozóky Árpád : . . . 1906. évi április vagy május havában a kéjDviselők közül bárki akár Ábrahám Dezső barátom, akár Pábry Károly barátom, azt mondotta volna, hogy én pedig t. választóközönség meg fogom szavazni a felemelt kvótát, meg fogom szavazni a házszabályok módosítását, stb., vájjon kapott volna-e az, t. Ház, mandátumot ? Azt hiszem, a ház jelenlegi tagjai közül egy sem kapott volna mandátumot. Nagy Emil: Hát Gaal Gaszton? Bozóky Árpád: A mandátum nem a mienk, hanem az országé, azé a kerületé, a melyet képviselünk. Ha most olyan kérdésekkel állanak elő, a melyek még csak sejtetve sem voltak az átmeneti programmban, s azokat rendre megszavazza ez a képviselőház, akkor azt hiszem, gyenge kifejezéssel élek, a mikor azt mondom, hogy visszaélünk a mandátummal, a választóközönségnek bizalmával. Ezeknél fogva én a házszabályreviziót nem szavazom meg, hanem magam és elvtár-