Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

20 275. országos ülés 1908 február 21-én, pénteken. tegnapi délutánon is, hogy a felállók árnyékában marad egy-egy képviselő ülve ; csakhogy ez nem viszi a czélt előre, ez nem mutat a nemzetnek jó példát. Ezzel nem mentjük meg a függetlenségi mandátumokat sem, ezzel egyáltalában a világon semmit sem lehet elérni. Mert vagy jó az a módosítás, s akkor keresztül kell vinni, vagy rossz, akkor is lehet azon még javítani. És én nem hinném, sem a t. kormány, sem a t. többség részéről, ha azt látja, hogy itt nem tud mindent megvalósítani, hogy akkor az önök véleményét ne respektálná. De ha ezt akarják, akkor embereket keU látni az ilyen módositványnyal szemben és nem folyosói sétálókat és folyosói diskurzusokat. (Helyeslések balfelől.) Azt vetette fel az imént itt valaki, hogy tulaj donképen ki ennek a javaslatnak a gazdája ? A kormány-e, a többség-e, az elnökség-e, Nagy Emil-e ? Hát ez az utóbbi nem lehet, mert hiszen születése után vállalta el az apaságot. (Felkiáltások a baloldalon : Bécsből parancsolták !) Hát engedelmet kérek, szabad-e azt a javaslatot csak ugy lótó-futó dologként elereszteni, elszalajtani és rábízni Nagy Emilre, a ki ha tetszik, azt visszavonhatja, ha pedig a módositvány megbukik, legfeljebb ő bukik meg vele. Gr. Tisza István azt mondotta, hogy az a kormány javaslata. (Felkiáltások a baloldalon : Dániel a ház alelnöke volt! Állt vele és bukott. Zaj.) Bozóky Árpád : Nem takaródzott másokkal! (Zaj.) Lengyel Zoltán: Ha ezt tudnám, akkor tudom azt is, hogy a javaslatnak az elbukása a kormánynak a bukását is maga után vonná, tudnám, hogy a kormány ekszponálja magát érette. De itt nincsen sem kabinetkérdés, sem pártkérdés, s egyáltalában nincs a javaslatnak gazdája. Hát méltóztassék megmondani, ki mellett, vagy ki ellen harczoljunk ennél a javaslatnál, kitől kérjünk azon változtatást ? Nagy Emillel egyezzünk meg a folyosón, vagy a kabinettel, hogy változtasson rajta ? (Igaz I Ugy van! a baloldalon.) Hát mindez, t. képviselőház, bele tartozik a a módszerek kérdésébe. Széll Kálmán t. i., mikor arról volt a szó, hogy uj rendszert csinált-e vagy nem, először azt mondotta, hogy uj rendszert. A mikor azután a tiszaisták emiatt ellene fellázadtak, azt mondotta, hogy nern uj rendszert, csak uj módszert. A t. koaliczió is igy van a dologgal. Először jött a nemzeti görögtűz, azután jött a nemzeti kormány, azután az uj rendszer, és most már csak az uj módszerről van szó. Az előző kormány legalább maga kiállt a j avaslatával, a mostani futni hagyja Nagy Emilt; akár győz, akár elbukik vele, az az ő dolga. (Derültség.) Ugyanigy van a keresztülvitel tekintetében a létszámemeléssel. Az osztrák politika megpróbálta nekünk rontani a létszámemeléssel; látta, hogy nem boldogul ; most feldarabolta a katonai követeléseket; egy részét előbb vitték keresztül, azután előrebocsátják és megpróbálják hirdetni a többit; akkor aztán visszaérkezika békegalamb, Okolicsányi László, de olajág nélkül; méltóztassanak talán kiküldeni egy másik békegalambot — talán Hoitsy Pált, ha elég szelid lelkületűnek tartják — hátha olajággal jön vissza ; ha ő sem, akkor küldjenek egy harmadikat. Annakelőtte a házszabályok kérdésével is igy volt. Ma tanult már a t. kormány is, az osztrák rendszer is ; megváltoztatta útját, nem megy egyenesen neki a nemeztnek; nem lovalja be az ellenállásba, hanem lassankint, egymásután egy-egy udvari tanácsossággal, — egykét nemesség közbevetésével — etape-szerüen haladnak előre. (Derültség.) Bródy Ernő: Inkompatibilis a képviselőséggel a nemességet elfogadni a kormánytól! (Zaj.) Lengyel Zoltán : A mi pedig a Lipót-rendet illeti, a mig arról csak azt tudtuk, hogy az csak Lipót-rend, addig a hivatalos kommünikében is megjelent, hogy kik fogják kapni, de mikor a toalettje is megjelent, akkor elhallgattak vele. (Ugy van I Derültség.) Ezekkel az inczidentális dolgokkal csak mint jelenségekkel kell hogy számoljunk, de a tényeket magunk elé kell hogy állitsuk. A tények azok, hogy van egy eró's czentralisztikus politika, a melylyel szemben nincs többség, nincs ellentállás olyan, a milyennek nézetem szerint lenni kellene, a mely a czélok fokozatos megvalósításában azt meg tudná akadályozni. Ha a házszabályrevizió előtt nem megy, akkor menni fog választás után, de a czélt soha egy jüllanatig fel nem adják, sőt ellenkezőleg, hozzá rendezkednek be, folytonosan és fokozatosan. Szabad ilyenkor ezt a kérdést a horvátok szemüvegén át nézni, a kik itt sincsenek? Szabad a horvátokkal eltakarni az összes többi kérdéseket? T. képviselőház! A mostani többség a házszabályokért való küzdelemben aőtt nagygyá: a nemzeti czélokat és a házszabályok szentségét összekapcsolták. Nagyon sok igazuk van tehát azoknak, a kik azt mondják, hogy a mostam többségnek hiányzik az erkölcsi alapja arra nézve, hogy ezeket a házszabályokat felforgassa, megváltoztassa. Egy esetben én ezt nem tagadnám. Abban az esetben, ha a t. többség berendezkednék, ha eddigi életmódja, kivívott sikerei azt bizonyítanák, hogy azokban a kérdésekben, a melyektől félünk, nem volt gyenge, nem is lesz gyenge; ezekben nem engedett.előrehaladott. De eddig ennek mindenben az ellenkezőjét tapasztaltuk. Hogy lehet ezután ettől a parlamenttől azt kívánni, hogy abszolút hatalmat adjon annak a többségnek, a mely, mikor még volt oka félni, abszolút hatalom nélkül sem tudott a felé a czél felé haladni ? Ha kialakulva látnék egy egységes többséget, látnám a programra ját, az országos szervezését, ha látnám azokat a férfiakat, — nem egyet-kettőt, hanem egy rendszer keretében az emberek nagy tömegét, a kik igenis elszántak, elhatározottak, czéltuda-