Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-283

283. országos ülés 1908 márczius 5-én, csütörtökön. 229 szólásokkal akarják lehetetlenné tenni a felszólalást, (ügy van! Ellenmondások halj elöl.) Név szerint fogom megnevezni a képviselő urakat, a kik folytonos közbeszólásokkal zavarják a szónokot. (Helyeslés.) Buza Barna : T. képviselőház ! Kossuth Lajos 1848-ban ezeket mondotta az exigencziák kérdéséről (olvassa): »A politikára nézve a háznak kettő közül kell választani. Vagy abból indulunk ki, mit kivannak a körülmények, vagyis más szóval, mit kivan a politika, a mely az exigencziák tudománya, vagy pedig elvekből, és én nem ismerek országot, a melynek a körülmények változékonysága szerint változóan kormányoztatnia kelletvén, ügyei a katedra absztrakt elvei szerint intéztettek volna, állandóan, minden időben, egyaránt és különbség nélkül.« Ezek után én igazán alig tudom megérteni, hogy azok, a kik abszolút elvi kérdésnek jelentik és hirdetik a házszabályok sértetlenségét és az obstrukczió fentartását, a kik a katedra absztrakt elveire helyezkedve támadják ezt a javaslatot, és azt mondják, hogy maradjon a házszabály, maradjon az obstrukczió joga, etsi pereat mundus, ha belepusztul is Magyarország, nem tudom megérteni, hogvan tudnak ezek és hogyan mernek eljárásukban Kossuth Lajosra és Kossuth Lajos nyilatkozataira hivatkozni. (Helyeslés. Zaj a középen.) En az obstrukcziót és az obstrukczió jogát, egyáltalában a házszabálykérdést nem tekinthetem mint elvi kérdést; én az obstrukcziót parlamenti fegyvernek tekintem, a melylyel élnie kell bizonyos időben és bizonyos körülmények között az ellenzéknek, de azt változatlan szentségnek, sérthetetlen politikai alapelvnek nem tekintem, és ilyen gyanánt tisztelni sohasem fogom. (Helyeslés.) Bozóky Árpád (közbeszól). Elnök: Bozóky Árpád képviselő urat felkérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja á szónokot. Buza Barna : Hogyan állunk a körülményeknek ezen kérdésre való vonatkozásával % Előttünk áll egy ködös lehetőség, hogy esetleg a magyar kéjiviselőházban a nemzeti irányú pártok megint kisebbségre jutnak és hogy akkor ezeknek a pártoknak szüksége lesz a nemzet érdekeinek megvédése szempontjából az obstrukczió fegyverére is. Ezen ködös lehetőséggel szemben előttünk áll egy abszolút bizonyosság, az, hogy a jelen helyzetben pedig, a mai körülmények közt pedig, ha az obstrukczió ellen rendszabályokat nem alkalmazunk, feltétlen bizonyossággal megakad az ország alkotmányos élete, lehetetlenné válik e képviselőházban minden alkotás, minden törvényhozás, megakad a magyar nemzet egész vérkeringése. (Igaz ! ügy van !) Hát a mikor előttem áU egy közvetlenül meglevő, fenyegető veszedelem és előttem áll egy másik veszedelemnek távoli, bizonytalan lehetősége, akkor én az exigencziák tudománya alapján mindig annak a veszedelemnek elhárítására fogom forditani az erőmet, a mely közvetlenül és feltétlenül előttem áll és fenyeget, nem pedig annak elhárítására, a mely csak esetleg, csak a távoli jövőben fenyeget. (Igaz ! ügy van !) Menjünk tovább, t. ház. Hát ha bekövetkezik az a veszedelem, — nem akarom ugyan hinni és magyar nemzetem jövőjébe vetett hitem egész fanatizmusával tiltakozom az ellen, hogy még valaha megtörténhessék, hogy e magyar képviselőházban nemzetellenes irányok és törekvések juthassanak többségre, — de tegyük fel, hogy tényleg megtörténhetik, tegyük fel, hogy az ellenzék által hangoztatott, előre jósolt ily esemény tényleg bekövetkezhetik, hát fog akkor rajtunk az obstrukczió fegyvere segíteni ? Hát ha ez a nemzet oda jut a romlás és züllés utján, hogy a parlamentben nem lesz a nemzeti iránynak többsége, hát abban a züllésben oly fegyver, mint az obstrukczió. képes lesz a nemzetet kisegitcni ? (Nagy mozgás halról.) Azt méltóztatik talán gondolni az ellenzéki képviselő uraknak, hogy majd az a nemzetellenes többség oly lojális lesz, hogy engedi a kisebbségnek, hogy az ezzel a fegyverrel védelmezze a nemzet jogait ? Azt hiszik, hogy a nemzetellenes többség nem lesz elég gonosz, lelkiismeretlen arra, hogy uj november 18-át csináljon, (Nagy zaj. Elnök csenget.) és ha másként nem lehet, hát erőszakos utón a házszabályok módosításával járjon el 1 Nem lesz-e első dolga a nemzetellenes többségnek, hogy ennél sokkal rosszabb házszabályszigorítást keresztülerőszakoljon és a megszigorított házszabályokkal eltiporja és megfojtsa a mag3^ar nemzet összes életérdekeit ? Ha ez az eset bekövetkezik, én ez ellen az eshetőség ellen az obstrukczió fegyverét egyáltalán nem tudom fegyvernek, nem tudom megfelelő védelemnek tekinteni. (Igaz ! ügy van !) A multakra is hivatkoznak a t. képviselő urak és azt mondják, hogy igenis pár esztendő előtt nagyon jó, hasznos fegyver volt kezünkben az obstrukczió. Azt mondják, e fegyverrel sikerült nekünk legyőznünk Tisza Istvánt, sikerült a nemzeti irányzatot Magyarország törvényhozásában többségre juttatni. Ez igaz, elismerem. De kérdem, akármilyen elvi szempontból, akármilyen mély meggyőződésből az obstrukczió fegyverének a múltban tapasztalt hasznavehetősége tekintetében indulunk is ki, hát abból, hogy volt a mi kezünkben, a nemzet jogaiért becsületesen küzdő ellenzék kezében egy fegyver, a melylyel a kormány ellen eredményesen tudtunk küzdeni, és a melylyel a kormánynak nemzetellenes tendencziáit meg tudtuk dönteni, le tudtuk törni, az következik-e, hogy e jó fegyvert oda adjuk a Supiló kezébe, hogy a magyar nemzet érdeke ellen küzdhessen vele ? (Igaz ! ügy van ! Taps.) Azért, hogy mi megakadályoztuk e fegyverrel Tisza Istvánnak szerintünk a nemzet java és érdeke ellen irányzott terveit, viszont Supiló