Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-279
279. országos ülés 1908 a kisebb férfiakra, a kik egy jó, egy nemes ügynek önzetlen szolgálatába szegődtek és a kik minden erej ültkel a szólásszabadságot igyekeznek megvédelmezni. Ilyen kifejezések használatával nem fogjuk emelni a magyar parlament nivóját, ilyen kifejezésekkel nem adhatunk majd példát a művelt világnak arra, hogy, a mint ez a múltban történt Angliában, a jövőben is példaként hivatkozzanak a magyar parlamenti tárgyalások magas színvonalára. Mi sem a terrornak nem engedünk, sem semmiféle más eszköztől meg nem ijedünk, mert mi, hogy Demoszthenesznek a Filippikájában mondott szavait idézzem, akkor sem tehetünk másképen, ha ennek a harcznak eredmény nélküli kimenetelét előrelátnék. Az emberek dolga a becsületes küzdelem, az eredmény az istenek kezébe van letéve. Mi meg vagyunk győződve, hogy egy igaz ügynek állunk szolgálatában és . . . Elnök : Kérem, méltóztassék a házszabályokhoz szólni! Nagy György : . . . ezért tisztelettel kérem az elnök urat, hogy annak konstatálása után, hogy ez a közbeszólás megtörtént, méltóztassék a megsértett parlamentáris szabályoknak és a megsértett Eötvös Károlynak elégtételt szolgáltatni. (Helyeslés balfelól.) Elnök : A képviselő ur kijelentette, hogy nem hallotta azt a kifejezést, a melyet Laehne Hugó állítólag használt és a naplóban sincsen nyoma ennek a kifejezésnek. Milyen intézkedést várhat tehát az elnöktől ? Az elnök erre nézve semmiféle intézkedést nem tehet. Az elnök épen ugy, mint a képviselő ur nem hallotta, úgyszintén a gyorsirók sem hallották és igy elnöki beavatkozásnak semmi helye nincs. Rakovszky István : T. ház ! Személyes kérdésben kérek szót! Én ültem akkor az elnöki székben és csak azt hallottam, hogy itt valami zaj volt. Rögtön leküldtem a gyoTsirókhoz és felkértem a feljegyzéseket, hogy konstatálhassam, nem történt-e olyasmi, a mi a házszabályok ellen van ? A gyorsirói feljegyzésekben azonban nem találtam semmit. Ezért semmi intézkedésnek nincs helye e miatt, mert a ház erről az állítólagos inzultusról tudomással nem bir. Mezőfi Vilmos: A házszabályokhoz kérek szót. Mint fültanu kivánok nyilatkozni azért, hogy a napló az igazságnak megfelelőlen szerkesztessék. Ki akarom jelentem a t. háznak, hogy Laehne Hugó t. képviselő ur ezt a kifejezést igenis használta. Azt természetesen nem tudom, hogy kit értett alatta, (Zaj.) de Eötvös Károly beszéde közben használta e kifejezést, azt a szót, hogy »szamár« és azért vagyok bátor ezt felemlíteni. Magam is felteszem róla, hogy az érdemekben megőszült nagy irót, Eötvös Károlyt, nem akarta ilyen pórias és közönséges kifejezéssel illetni, de szükségesnek tartom ennek tisztázását. Hammersberg László jegyző: Babocsay Sándor! február 26-án, szerdán. 109 Bozóky Árpád: T. ház ! A házszabályokhoz . . . Elnök: Már felszólították a következő szónokot ! Bozóky Árpád: Én előbb jelentkeztem szólásra. Elnök: Engedelmet kérek; Babocsay képviselő urat már felszólították, tehát most a házszabályokhoz nem lehet szólni. Majd azután tessék szólásra jelentkezni. Babocsay Sándor: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Először is tisztelettel megjegyzem, — a mit különben már más helyen, a pártközi konferenczián is említettem, de a mi egyik alapvető fogalom lévén, ennek ezúttal való ismétlése szintén indokoltnak látszik (Halljuk! Halljuk!) — hogy én a házszabályrevizió kérdésében ma is azon állásponton vagyok, a melyet akkor foglaltam el, a mikor még a függetlenségi és 48-as pártkörnek tagja voltam ; (Helyeslés a baloldalon.) a mikor ezen pártkörben annak t. elnöke a házszabályok módosításának kérdését felvetette és a mikor ez a pártkör ezt az eszmét mondhatnám egyhangúan ellenezte. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A házszabályok módosításának szükséges volta mellett leginkább két okot hoznak fel; (Halljuk !) röviden : a horvát obstrukcziót és az uj választói törvényt. Csakhogy akkor, a mikor az emiitett pártkörben ezen eszme felmerült, a horvát obstrukczió teljes mértékben dühöngött, sőt a vasúti pragmatika tárgyalása alkalmával első felvonását már végigjátszotta, (Ugy van! a baloldalon.) az uj választói törvény megalkotása pedig, mint ezen országgyűlésnek tulaj donképeni feladata, szintén nyilvánvaló volt. (Halljuk! Halljuk!) Ma már azonban némely körökben, sőt előkelő államférfiak ajkain is szokássá kezd válni a következetesség lekicsinylése, (ügy van! a baloldalon.) Sokan egész kedvteléssel hivatkoznak a múlt század egyik legnagyobb államférfiának, Bismarcknak a mondására. »Csak az ökör következetes*, mondotta állítólag Bismarck; nem tudom, mikor mondotta ezt, de a vita megkönnyítése kedveért elhiszem, hogy mondotta ; habár nem lehetetlen, hogyha őt megkérdezik, (Halljuk!) épen ugy megtagadta volna ezen mondás atyaságát, mint a hogy megtagadta a »Macht geht vor Recht« mondásét is, a melynek szerzője szerinte nem ő, hanem Schwerin gróf volt. Én azonban Bismarcknak egy másik, még pedig autentikus mondását is ismerem. (Halljuk! Halljuk!) »Szép dolog az«, — mondotta Bismarck — »ha az ember az elveit nem változtatja ingével, na az utóbbi még olyan ritkán történik is.« (Elénk helyeslés és derültség a baloldalon.) Az inkonzekvenczia dédelgetésére — csak dédelgetésére, nem igazolására, mert hiszen az képtelenség — én a múlt század egy, még Bismarcknál is nagyobb férfiának mondásával is szolgálhatok. (Halljuk ! Halljuk!) Ez a férfiú Kossuth