Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-278

90 278. országos ülés 1908 február 25-én, kedden. is meg tudja akadályozni abban, (Ugy van! jobbfelöl.) hogy határozatot hozzon. (Ugy van! a jobboldalon.) Tudjuk azt, hogy ez nemcsak veto-jogot ad egy elenyésző kisebbségnek, hanem klotürt is, olyan klotürt, a melylyel nemcsak minden egyes képviselőnek szólásszabadságát képes megsemmisíteni egy csekély kisebbség, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj balfelöl.) de ugyanakkor a háztól is el tudja vonni azt a jogot, hogy határozatokat hozzon. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A képviselőházban él a nemzet. (Ugy van! a jobboldalon.) Csodálatos dolog, hogy Magyar­országon azok, a kik minduntalan szabadságról beszélnek, nem sietnek azon parlament segítsé­gére és nem akarnak annak a parlamentnek jobb szabályokat adni, a mely parlament Magyar­országnak állami önállóságát és önkormányzatát a legerősebben biztosithatja. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ha ezt a szervet is cserben hagyjuk, a melyben élünk; ha ezt is tehetetlennek hagy­juk meg, akkor nem lesz képes a magyar állam magát fentartani. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha a törvényhozás, a népképviselet a elmosnak képét adja, akkor azt kérdezem: ki nyer ebből hasznot? A végrehajtó hatalom. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) A végrehajtó hatalom tekintélye növekszik mindenütt ott, — igaz, hogy sokszor nagy krízisek révén — a hol a népképviselet nem tud feladatának megfelelni. (Altalános élénk helyeslés, tetszés és taps. Fel­kiáltások bal felöl: Ez igaz!) És nemcsak elméleti aggályok vezetnek bennünket (Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk!) arra az elhatározásra, hogy a házszabály revízió­ját követeljük, de azt hiszem, hogy ez a kép­viselőház már tényleg érezte rossz házszabályai­nak káros voltát. (Ugy van! jobbfelöl.) Egy hang (balfelöl): Nem érezte! (Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Nem akarok a múltról beszélni. A múltban lefolyt obstrukeziókra vonatkozólag sokan, a kik itt most együtt ülünk, ma különböző nézeteket vallanak. Ennélfogva azokat bizonyításul nem akarom felhozni. Hanem igenis a horvát obstrukeziót. Cso­dálatos módon a t. képviselő urak most azt a horvát obstrukeziót és annak a következményeit lekicsinylik, és azt mondják, az semmi, nevet­séges dolog, pár hétig hallottuk itt a visoki sabore-t, és azután minden rendesen ment, keresztülvittek mindent, a mit akartak. Az én emlékező-tehetségem azonban nem oly rossz, hogy ezt elfogadjam. Én igen jól emlékszem arra, hogy' épen azok a képviselő urak, a kik ma lappáliának veszik az egészet, akkor itt erősen megtámadtak és azt mondták, hogy nem birjuk a magyar állam tekintélyét fentartani. A mikor pedig' a nyáron a vasúti szolgálati pragmatika javaslatának utolsó szakaszait kénytelenek vol­tunk visszavonni, akkor megtámadtak, hogy ez feladás, vereség, ez meghátrálás, azután pedig, mikor másodízben a kiegyezési törvényt egy szakaszba kellett foglalni, akkor megint meg­támadtak és azt mondták, hogy a parlamenta­rizmust lejáratjuk, kicsúfoljuk. Eötvös Károly: Igaz is volt! (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Mi kényszeritett bennünket erre ? Ez a házszabály. Ez tette szükségessé, hogy káros utakon jár­junk. Mi akkor is elismertük, hogy ez szomorú helyzet, — de kénytelenek voltunk a házszabá­lyok rosszasága miatt ezeket az áldozatokat meghozni, mert a magyar állam tekintélye hó­napokon keresztül az egész világ előtt meg­hurczoltatott. (Igaz! Ugy van!) Tehát ne méltóztassék most, ép egy soviniszta magyar pártnak, azt lekicsinyelni, (Helyeslés.) ne méltóztassanak azt mondani, hogy ez semmi, hogy ezt nem kell felvenni, mert czéljainkat el­értük, — mert az is csak véletlen, hogy czél­jainkat elértük, — mivel csak egy pár nap választott el attól, hogy a horvát támadás kö­vetkeztében bele nem jutottunk a legnagyobb exlex-be, s abba, hogy a legnagyobb konflik­tusba ne dobassák a magyar állam. Hogyha a horvát urak haragusznak, nem lehet a költség­vetést beterjeszteni, mert a legnagyobb blamázs­nak vagyunk kitéve. Eltűrhetjük-e, hogy indem­nitással legyünk kénytelenek élni és kénytelen legyen a magyar állam kiépítése várni azért, mert a horvát urak ugy parancsolják? Azt hiszem, hogy ezen történtek után el nem kép­zelhető az a magyar párt, a mely be nem látja a házszabályrevizió szükségességét. (Elénk helyeslés.) Nagy György: Nem itt kell megoldani a horvát kérdést, azt lenn Horvátországban kell megoldani. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: A vá­lasztási törvényről szólván, mindenekelőtt vála­szolni akarok Mezőfi Vilmos képviselő urnak, a ki azt mondta, — Kristóffytól véve az argu­mentácziót — hogy a szigorú házszabály szük­séges lehet ott, a hol a parlament szűk alapo­kon áll, azonban általános választójogon ala­puló pai-lamentnél a házszabály szigorítása feles­leges. (Derültség.) Azt mondja, hogy a világ összes parlamentjei ezt bizonyítják; azt mondja, hogy a hol általános választójog van, ott ob­strukezió nincsen. Erre egy példa csakugyan van, s ez Ausztria. De hogyan áll e kérdés Ausztriában ? Az osztrák parlament egy év óta nem obstruál, de a régi rendszer mellett egy évnél hosszabb idő elmúlt a nélkül, hogy ob­struált volna. Tehát az, hogy az első évben, annak daczára, hogy ott is folyton Damokles kardjaként lóg a kormány feje fölött az obstruk­czió és folytonosan fenyegetőztek is vele, ha ezen az obstrukezió ki nem tört, — az még

Next

/
Oldalképek
Tartalom