Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-278

278. országos ülés 1U08 február 2ó-én kedden. 85 és kir. tábornokot és az rendet csinált. Most a helyzet hasonló, mint akkor volt. Még meg sem kezdették a választást, és már embervér folyt Horvátországban. És nagyon igaza volt Lengyel Zoltán képviselőnek, mikor a minap azt mondta, hogy Horvátország már lángban van. 0 még nincs jól informálva, mert a részleteket nem tudja. Ha nem félnék attól, hogy a tárgytól eltérek, két esetet tudnék elmondani, mely túlhalad minden képzeletet. Csak egyet legyen szabad elmondanom. (Halljtűc! Halljuk!) Rauch felléptetett bizonyos hivatalos jelölteket. Mifélék ezek a hivatalos jelöltek ? Ezt a hivatalos jelöltet csendőr kiséri az egyes községekbe, az nem száll meg a választóknál, sem vendéglőben, hanem a kaszárnyában. (Derültség.) A programmbeszédet zsandárok kíséretében tartja. És ha megdobálják őt tojással, kavicsokkal, akkor a rendőrség mindjárt összelöveti azokat a választókat. A parasztpártnak a vezérét dr. Radicsot, egyszerűen becsukták azért, mert ő azt mondta, hogy ha ez tovább folyik, nekünk nem marad más hátra, mint Magyarországtól elszakadni. Az ilyeneket a választás idejére becsukják. Es ki volt hivatalos jelölt Udbinában? Az egy csaló, kit a bíróság köröztetett, ki ellen elrendelte a vizsgálati fogságot. Azelőtt Boszniában volt, ott csődöt mondott, aztán eljött Horvátországba, s itt csalásokat követett el. Ilyen volt az a hivatalos képviselőjelölt, a ki zsandárok kiséretóben akarta programmbeszédét megtartani. (Mozgás.) Eltértem már a tárgytól, (Derültség.) visszatérek most a házszabályhoz és a választási törvényhez. Elképzelhetetlen, hogy a házszabályrevizió kérdése ne legyen összefüggésben a választási reformmal, hogy közöttük ne volna junktim. T. ház! Okvetlenül meg kell előbb ismernünk a jövő választási reformot, mert ha nem ismerjük, nem vagyunk tájékozva, nem tudjuk, mire kell az a házszabályrevizió, kinek fog az szólni. - Nem vagyunk illetékesek oly házszabályokat teremteni, a melyek szólnak másnak, egészen más viszonyoknak. Én remélem, hogy a jövő parlament a dernokráczia alapján fog összeülni, nem lesz oly parlament, a mely a faj és az osztályuralmon alapszik. Mi, nemzetiségi képviselők, abban a véleményben vagyunk, hogy kell, hogy junktim legyen a házszabályok revíziója és a jövő választási reform között, azért nézetünk szerint ezt a házszabályreviziót függőben kell tartani addig, mig nem vagyunk tájékozva a jövő választási törvény felől és nem tudjuk, milyen alapelveken fog az nyugodni. Ezért bátor leszek ugy a magam, mint elvtársaim nevében egy határozati javaslatot, illetőleg egy indítványt előterjeszteni, a mely következőképen szól (olvassa): »A képviselőház csak az általános titkos választói jogra vonatkozó törvényjavaslatok beterjesztése és letárg után akar a házszabálymódositás ügyében határozni, ez okból utasítja a kormányt, hogy az általános titkos választási jogot tárgyazó törvényjavaslatot haladéktalanul terjeszsze be, addig a képviselőház Nagy Emil képviselő indítványának tárgyalását függőben tartja.« Még csak pár szót kívánok szólni, és ezzel bevégzem felszólalásomat. Nagy hiba az, hogy minket, ennek a hazának fiait, a nem magyar ajkú népet a magyar állam ellenségeinek tekintik. Azt mondják, hogy nekünk czentrifugális tendencziáink vannak, és azért indokolva van mind, a mi ellenünk elkövettetik. Azt mondják, hogy hiszen itt a magyar alkotmány a kérdésben van. De a mi a magyar alkotmányt illeti, nekem eszembe jut, a mit egy magyar ember mondott a szomszédjának. Azt mondotta, hogy a bor jó. A szomszéd azonban a bort keserűnek találja és azt feleli, a bor jó, de ez a bor rossz. Hát én is azt mondom, a magyar alkotmány jó, de irántunk, a nemzetiségiek iránt rossz, mert nemcsak hogy nekünk védelmet, oltalmat nem nyújt, hanem egészen ellenünk, mint ellenségek ellen fordul. Azt mondják, hogy mi nem tudjuk, mi az a haza. Hiszen itt születtünk, itt nevelkedtünk, itt fekszenek apáink, gyermekeink tetemei és itt fognak feküdni a mi tetemeink is. De tessék megengedni, hogy megtarthassuk azt, a mi minden emberben benn van, a haza iránt való szeretetet, a melyben születtünk. Akarjuk fentartani nyelvünket, szellemi létünket, de azért nem kell attól tartani, hogy nekünk czentrifugális tendencziáink vannak. Különben a mi kultúránk egészen más mint a szomszéd államoké, mint Romániáé, Szerbiáé vagy másé. A tótoknak más mint a cseheknek. Nem mi csináljuk a közvéleményt. Önök azt mondják, hogy Magyarország nemzetiségi lakossága czentrifugális. Ha ez igy van, akkor a külföld azt fogja mondani, hogy Magyarország gyenge, a melyet minden állam könnyű szerrel összedönthet, mint egy kártyavárat. Azért legyünk egymást iránt bizalommal, legyünk testvérek. Hiszen nekem életemben talán az volt a hibám, hogy nagyon is szerettem Magyarországot, hogy nem maradtam kinn külföldön, hanem vágytam mindenkor vissza apám születése helyére és abba a milliőbe, a mely itt a hazában van Magyarországon. Legyünk tehát bizalommal és testvériességgel egymás iránt és akkor egymást meg fogjuk érteni, akkor nem lesz szükség Bécsben támaszt keresni, hanem a támasz itt lesz Magyarországon és ha nem ezt az eljárást követjük, akkor Magyarország jövője bizonytalan lesz, tekintettel az európai helyzetre, mig ha összetartunk, erős ^és boldog lehet az ezredéves Magyarország. Épen. ezen okokból