Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-277
277. országos ülés lí a kormány idehozott, az összes javaslatokat, jót, rosszat egyaránt, — inkább rosszat, mint jót — mind elfogadták, sőt néha oly gyorsan, hogy Tolnay t. képviselőtársam még sokalja is. Egy naj) 29 tárgyat tárgyaltunk le, 12 törvényjavaslat emeltetett törvényerőre. Azt hiszem, ennél gyorsabban semmiféle házszabály mellett nem lehet dolgozni. Molnár Jenő: Bedobtak reggel 29 tárgyat és délre készen kihúzták. (Zaj.) Elnök : Kérem Molnár Jenő képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Kérem Markos Gyula képviselő urat is, maradjon csendben. Farkasházy Zsigmond : De ha a házszabályoknak az a rendelkezése, a mely az ülések idejét ma négy-öt órában állapitja meg, nem elégséges, ha a t. kormány munkakedve, a melyről eddig, sajnos, nem nagyon sok tanúságot tett, olyan nagy, hogy több javaslatot akar letárgyaltaim, több munkát akar a parlamenttel végeztetni, avégből felesleges uj házszabályokat csinálni. Ott van a házszabályok 203. §-a, annak igénybevételével lehet 8—10—12—24 órás üléseket csinálni. Miért nem veszi igénybe ezt a szabályt, a mely alkalmazható a nélkül, hogy az országot izgalomba ejtsék és a többségi pártok egyértelműségét veszélyeztessék ? (Mozgás és ellenmondás.) Alkalmazhatják ezt is a mai házszabályok szerint. Miért nem veszik igénybe ? Azért, mert nem arról van szó, hogy állandón nagyobb akczióképességet biztosítsanak a parlament számára, hanem arról, hogy kivételes terveket, olyanokat, a melyeket normális viszonyok közt és a 203. §. igénybe vételével nem lehet érvényre emelni és keresztülhajszolni, rendkívüli eszközökkel, rendkívüli hatalom megszerzésével és annak visszaélésszerű igénybevételével erőszakolhassanak keresztül. Azt mondják azonban, hogy a házszabályok a mai viszonyok közt jók volnának, talán tűrhetők volnának, igen ám, de benne van a méreg, a mely esetleg veszedelmes időkben megronthatja a parlamenti munka erejét (Zaj.). Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond: Hát én elismerem, hogy az az akcziószabadság, a mely a házszabály értelmében a kisebbség számára biztosítva van, olyan, melylyel vissza lehet élni. Ezt nem lehet tagadni, mert visszaélni minden szabadsággal lehet, a mint azt Eakovszky István képviselő ur 1904-ik évi beszédében, a melylyel a házszabályrevizió ellen sikra szállt, nag} T on szépen kifejtette, azt mondván (olvassa) : »Felállitom a tételt, hogy akárminő nagy baj, akárminő visszaélés legyen a szólásszabadság kíséretében, — visszaélések vannak a sajtószabadsággal, visszaélések vannak a gyülekezési joggal is . . . Polónyi Géza : És a kormányhatalommal a legnagyobb mértékű visszaélések! (Zaj.) Rakovszky István : . . . visszaélések vannak minden emberi intézményben ; de a szólásszabadságnál, a sajtószabadságnál inkább eltűröm azt Ü február M-én, hétfőn. 69 a sok rosszat, a mivel jár, összehasonlítva azzal a sok jóval, üdvössel, azzal a nagy erkölcsi erővel, a mely benne rejlik. Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.« T. ház ! Ariostonak egy igen szép meséjét vagyok bátor elmondani, a melyet Macaulay Miltonról szóló tanulmányában a szabadság példaképéül idézett. Ariosto egy tündérről mesélt, egy szépséges földöntúli lényről, a kinek természetében rejlik az a fatális törvény, hogy időről időre csúnya és utálatos kígyóvá kénytelen átváltozni. A kik ebben az átváltozásában megbántják és megsértik, azoknak soha az ő szép alakjában nem mutatkozik ; a kik ellenben megszánják, megvédik és segitségére sietnek, mikor csúnya és utálatos kígyó alakjában mutatkozik, azoknak megjelenik az ő mennyei szépségében, azokat kiséri az életök utjain, azoknak a békében boldogságot és a hadban győzelmet szerez. Ezt a példázatot idézi Macaulay a szabadság illusztrálására. Ez is olyan szépséges tündér, a mely időről időre a földön fetreng csúnya alakban, utálatos formában, de jaj azoknak, kik ilyen alakjában a fejére akarnak taposni, mert azok az ő előnyeiben és jótéteményeiben sohasem fognak részesülni. Ellenben azok, a kik ilyen alakjában is megszánják és kíméletet tanúsítanak iránta, élvezni fogják és tündéri szépségében gyönyörködni fognak. (Tetszés.) T. ház ! Ilyen a parlamenti szabadság is, ilyen a házszabályoknak az az erős biztositéka, a melyet a kisebbség számára követelünk. Megengedem, hogy izgalmas időkben időnkint borzasztó és csúnya alakban jelenik meg ez a szabadság, de ez átmeneti idő, és mikor elmúlik, akkor a legnagyobb veszedelem idején mint szépséges tündér jelenhetik meg előttünk a szólásszabadság, és megvédelmezi a nemzetet, a mint megvédelmezte a múltban azon merényletek ellen, a melyeknek visszaverésére semmi más eszközünk nem volt, mint a parlamenti szólásszabadság. (Igaz! Vgy van !) Azt is hallottuk ujabb időben, hogyha csak mi magyar képviselők élhetnénk vissza időlegesen a házszabályokban biztositott szabadsággal, azt még el lehetne viselni, de itt vannak a nemzetiségi képviselők, itt vannak a horvát képviselők, a kik szintén visszaélhetnek ezen szabadsággal, melyet nekik a házszabály biztosit, és hogy az országot végveszedelem fenyegeti, ha ez ellen kellő időben védelmet nem szerzünk. A mi a nemzetiségi képviselő urakat illeti, én óva intem önöket, hogy belemenjenek azon disztinkczióba, melyet épen a nemzetiségi túlzók állítottak fel, hogy t. i. e háznak tagjai magyar és nem magyar képviselők szerint oszolnak meg. Az én meggyőződésem és felfogásom az, hogy e házban csak magy T ar képviselők vannak, akármilyen fajuak különben, mert mindig csak mint a magyar nemzet tagjai, mint a magyar választókerületek képviselői jelennek itt meg. És mikor azon disztinkeziót követik, hogy itt magyar és nem magyar nemzetiségű képviselők