Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-277

277. országos íilés l'JOS február %-én, hétfőn. 65 Farkasházy Zsigmond: Bocsánatot kérek ... Elnök (csenget) : Nem engedhetem meg, hogy a képviselő ur a ház határozatát kritika tárgyává tegye. Ha igy folytatja, meg fogom vonni a szót. (Helyeslés a jobboldalon.) Farkasházy Zsigmond: Eszem ágában sincsen, t. elnök ur, a ház határozatát kritika tárgyává tenni, hanem meggyőzni iparkodom az elnök urat és a házat arról, hogy szabálytalanul tárgyaljuk ezt a határozati javaslatot. Elnöki (csenget): Ezt nem engedem meg, mert a házszabályok 236. §-a azt mondja (olvassa) : »A ház határozatával szemben semmiféle óvásnak vagy ellenmondásnak nincs helye«. Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat és ha igy folytatja, meg fogom tőle vonni a szót. (Élénk helyeslés a •jobboldalon.) Farkasházy Zsigmond : T. ház ! Az 1848 : IV. t.-cz. 15. §-a és a házszabályok utolsó, vagyis 319. §-a világosan rendeli, hogjr csakis abban az esetben lehet a házszabályok tárgyalásához fogni. . . Elnök (csenget) : Még egyszer figyelmeztetem a képviselő urat. (Felkiáltások a jobboldalon : Harmadszor van l Zaj balról.) Meg fogom vonni a szót. Farkasházy Zsigmond : Nem méltóztatik tudni, miről akarok beszélni. Elnök (csenget) : Engedelmet kérek, nem engedem meg, hogy házszabályellenesen beszéljen a képviselő ur. (Felkiáltások baljelől: A mondatát hadd fejezze be !) B. Thoroczkay Viktor : Zsarnokság ez ! (Nagy zaj!) Hódy Gyula: Ki beszél igy % Thoroczkay ur beszél, a ki BánfTysta volt. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Molnár Jenő: Hát Tolnay 48-as volt? 1904ben Tisza mellett volt! (Folytonos nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem Molnár Jenő képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. (Folytonos nagy zaj a baloldalon.) Nagy György képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben lenni. (Zaj. Elnök csenget.) Farkasházy Zsigmond: Sajnálom, hogy nem győzhetem meg a t. házat arról, hogy a leghelyesebb az én indítványom elfogadása, a mely szerint a házszabályok módosításának tárgyalása előtt feltétlenül szükséges tárgyalni azokat a javaslatokat, a melyek előbb benyujtattak. Miután erre vonatkozó nézeteimet és érveimet elő nem adhatom, bátor vagyok gróf Apponyi Albertnek 1904 november 9-én tett nyilatkozatát idézni. E nyilatkozat azt mondja (olvassa) : »Én egészen nyugodtan és hűvösen akarok ennek az eljárásnak jogi következményeiről beszélni. A jogi következmény pedig az, hogy ha törvénytelen módon jön létre egy házszabálymódositás, akkor a ház minden határozata, a mely ekkép törvénytelenül keletkezett házszabály segítségével hozaKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XYI. KÖTET. tik, jogilag semmis. Élénk helyeslés, tetszés a balés szélsőbaloldalon.« További kommentárt ehhez fűzni nincs módomban, azt tehát nem is teszem. Ezek után bátor vagyok Tolnay Lajos előttem szóló t. képviselő ur épen elhangzott felszólalására néhány rövid megjegyzést tenni. Ez a felszólalás annyira ideális, annyira elvont volt, mintha a felszólaló képviselő ur épen e perczben jött volna le a csillagokból és nem emlékeznék azokra az eseményekre, a melyek a házszabályrevíziót megelőzték, nem emlékeznék azokra a nyilatkozatokra, a melyeket az ő mai vezérei ezelőtt három esztendővel, azok ellen a vezérek ellen elmondottak, a kiknek szavát ő akkor követte. Molnár Jenő: Dehogy nem! Az ő elvei nem változtak, ő akkor is a házszabályrevizió mellett volt! Nagy György: Ideális léghaj ó-politika! Farkasházy Zsigmond: Az előttem felszólalt t. képviselő ur végigjátszotta egész skáláját azoknak az elmés érveknek, a melyekkel nem csuj)án a jelenlegi kormány és többség, hanem gróf Tisza István és az előző többség a házszabályrevizió tervét indokolni szokták. Azon kezdette, hogy a ház nem dolgozik eleget, hogy négyórás üléseket tart, hogy az egész esztendőben le van foglalva a parlament munkássága és hogy ennek következménye azután az, hogy a mikor már meguntuk a törvényhozást, akkor egy napon 12 törvényt fogadunk el és 29 tárgyat intézünk el. (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) Ugyanakkor felpanaszolja azt, hogy folytonos indemnitásokkal vagyunk kénytelenek kormányozni, a helyett, hogy a költségvetést kellő időben törvényerőre emelnők. Hát kérdem az előttem szólott t. képviselő urat, hogy mi az oka annak, hogy most nem tárgyaljuk a költségvetést ? Hiszen mindnyájan óhajtottuk, sőt proponálcuk és követeltük, hogy tűzzék napirendre a költségvetést, és akkor elkerüljük azon súlyos következményeket, a melyeket olyan megható és részvétkeltő hangon ecsetelt a t. képviselő ur. Molnár Jenő: Mintha Darányi Ignáczot hallanám négy évvel ezelőtt! 0 is sirt, hogy csak adjuk meg a költségvetést! Farkasházy Zsigmond: Azután t. képviselőtársam erősebb akkordot érint, és azt mondja, hogy nemcsak a ház munkásságának csekély volta miatt szükséges a házszabályok revíziója, de itt van az obstrakczió réme, az a rettenetes Damokleskard, a melyet — mint monda — folyton magunkkal kell hordanunk! Emlékeztetem a t. képviselő urat arra, hogy az a Damokles-kard, a melyet ő mindig magánál hord, már három esztendő óta a hüvelyében hever, és nem sikerül három esztendő óta azt a Damokles-kardot hüvelyéből kihúzni. 9