Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-277
60 277. országos ülés Í908 február 24-én, hétfőn. másuk és meggyőződésük szerint érvényt szerezzenek. (Helyeslés jóbbfelól.) A szólási jogot is csak mint szólási kötelességet szabad vallanunk és annak csak annyiban és csak akkor van értelme, ha a szólásszabadság meggyőzést czéloz, minden más esetben már logikai értelme sincsen meg, az ilyen vita többé nem lehet diskusszió, legfeljebb disputáczió, vélemények hangoztatása. Minden diskusszióhoz feltétlenül szükséges valamely kánon felállítása, a mely zsinórmértékül szolgál. Mikor a szőnyegen lévő javaslatot, illetőleg indítványt legelőször láttam, eszembe jutott Hamm eriing Róbert egy mondása : Das Wort ist des Menschen Waffe, Wehr und Wunde. Eötvös Károly : Magyarul is ! Tolnay Lajos: Megmondom én magyarul is és magyarán is. (Zaj) ... A szó az ember szablyája, sáncza és sebe. De ha csak az elmúlt évre gondolunk is, akkor is azt fogjuk|látni, hogy az a szólásszabadság, a mely ebben. a házban ma fennáll, az a szólásszabadosság (Zajos ellenmondásók balfelol.) bizonyos esetekben, a mikor a felszólaló nem respektálja a nemzet jogát. . . (Zaj balfelol) . Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Tolnay Lajos : a mit láttunk néhány esztendőn át, ez a szólásszabadosság. . . (Zaj középen.) Molnár Jenő: Baloldalról kell ezt hallgatni, nem onnan ! Tessék a másik oldalra menni! (Nagy zaj.) Nagy Emil : Tessék a véleményét tisztelni mindenkinek ! (Nagy zaj !) Elnök : Felkérem Molnár Jenő képviselő urat, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Simonyi-Semadám Sándor: Az igazságot onnét nem szabad elmondani ? (Zaj.) isjssTolnay Lajos: ....ez a szólásszabadság — mondom — az elmúlt esztendőben csak az ellenségeinknek fegyvere volt és sáncza, a mely őket pompásan megóvta a mi hatalmunk ellen, a nemzet testén pedig tátongó fekély volt. (Zaj. Ellenmondások balfelol.) Méltánylom és elismerem azt az indulatot, a mely Molnár Jenő t. képviselőtársamat most gerjeszti — igenis a legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk akkor, a mikor ennek a fekélynek az orvoslásához n3 r ulunk, valóban a sebésznek biztos kezével kell bírnunk, nehogy olyan műtétet végezzünk, a mely a nemzet életerét vágja át. Molnár Jenő : Ugy van ! Ugy van ! Ez az igaz ! Tolnay Lajos : Ebből az aggodalomból folynak az ellenvélemények, a jóhiszemű ellenvélemények, mert hiszen vannak olyan ellenvélemények is, tudom jól, a melyek a szőnyegen levő inditványt törvénybe ütközőnek tartják és azt mondják, t. i., hogy a végrehajtási törvénybe ütközik, a mely kimondja, hogy az iparosnak a szerszámját lefoglalni nem szabad. (Tetszés és helyeslés jobbfelől. Ellenmondások balfelol.) De nézzük először a dolgot tisztán a gyakorlati szempontból, a közjogi, lényegesebb részre legyen szabad azután rátérnem. (Halljuk! HaUjuk!) Tisztán gyakorlati szempontból tekintve a dolgot, arra a meglepő|konklúzióra fogunk jutni, hogy a magyar parlament évi ülésezése valamennyi európai parlament közül a leghosszabb. KjlencM*tiz hónapig ül együtt nálunk az országgyűlés, a mi mindenesetre nem normális állapot. De még sokkal furcsábbá válik a statisztika abban a pcrczben, a mikor a letárgyalt törvények közti időmegoszlást nézzük. Egy-egy törvényjavaslat tárgyalása hónapokon keresztül huródik. el Egy hang (a jobbodalon) : Ugy van ! a kiegyezési javaslat! Tolnay Lajos : Hosszú időn át tartott vitában aztán felgyülemlenek a sürgős, halaszthatatlan teendők, és akkor a legfontosabb javaslatokat egy-két nap alatt vagyunk kénytelenek letárgyalni. Hiszen valamennyien emlékezünk oly esetre, a mikor tizenkét törvényjavaslatot egyetlenegy ülésben fogadott el a ház hozzászólás nélkül, és pedig nem mindig lényegteleneket, jelentékteleneket, hanem oly jelentékenyeket, a minők voltak gr. Andrássy Gyula alkotmánybiztositéki javaslatai is. Nem lehet, hogy azok közül a számos, nagyjelentőségű javaslatok közül, a melyek ily módon emeltettek házhatározat erejére, egy sem lett volna olyan, a melyre pro és kontra hozzászólni nem lehetett volna, a melynél jobbat alkotni hozzászólások utján nem lehetett volna. De nem szólottak hozzá, mert sürgősebbé vált az az érdek, hogy a javaslatok, ha talán nem is a legtökéletesebb, elérhető formában, de mégis törvényekké váljanak, mint az, hogy késlekedéssel talán jobbakká legyenek. örökös indemnitás van az országban. Az ujabb alkotmányos érában egy-két eset kivételével nem találunk példát, hogy a nélkül lehetett volna a gazdasági évet megkezdeni. Pedig gazdasági szempontból igen jelentékeny, fontos beruházási javaslatok alkalmával egész évet vészit a nemzet a miatt, hogy a mikorra a költségvetés törvényerőre emelkedik, és megkezdhetők volnának a munkák, a melyeknek végrehajtására az anyagi eszközöket itt megszavaztuk, akkorára elmúlt az idő, a melynek folyamán a fontos munkát megkezdeni lehetett volna a befejezés reményében, és kénytelenek vagyunk a következő évre halasztani azt, a mit már előbb megtehettünk volna. Nagy György: Mire való a három hónapos szünet ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Nagy György képviselő urat kérem, türtőztesse magát! Tolnay Lajos: Tudom jól, hogy Magyarországon, sajnos, az ilyen fajta kérdések iránt az érdeklődés oly csekély, hogy annál talán csak az érzék kisebb. (Ugy van!) Térjünk rá arra a bizonyos darázsfészekre, a kényes esetre, arra a nehezen megvédhető álláspontra, a mostani többségnek közjogi álláspontjára e téren. (Halljuk!)
