Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-276

276. országos ülés 1908 február 22-én, szombaton. 41 mily nagymérvű ennek a képviselőháznak kis csoportja részéről az ellenállás és az a törekvés, hogy minden eszközzel, a melyet a házszabályok lehetővé tesznek, annak törvényre jutását megakadályozza. De talán a t. többség is, ha egyebet nem, az erkölcsi jogosultságát ennek az ellenállásnak nem fogja kétségbe vonni, ha szives emlékezetébe idézem azt, hogy annak idején ennek a kabinetnek egyik illusztris tagja, gr. Apponyi Albert csak azért lépett ki a régi szabadelvű pártból, mert a tanácskozási időt meg akarták hosszabbítani. Talán ez a t. többség is el fogja ismerni a mi ádáz küzdelmünknek és erős akaratunknak jogosultságát, hogy a mennyiben tehetjük, ezt a házszabálymódositást érvényre emelni ne engedjük, ha eszébe juttatom azt, hogy gr. Apponyi Albert csak azért lépett ki a régi szabadelvű pártból, mert ez a parallel képviselőházi üléseket akarta életbe léptetni. Apponyi Albert grófnak tehát abban az időben az is sok volt, hogy 10-től 2-ig és 4-től 8-ig tanácskozzanak a képviselők, az, ellen is tiltakozott, azt is a nemzet veszedelmének, a parlament tanácskozási szabadsága megrontásának tartotta, most pedig az általam nagyrabecsült, mélyen t. közoktatásügyi miniszter ur segédkezet nyújt ahhoz, hogy sokkal vészthozóbbat, sokkal rosszabbat teremtsen meg a képviselőház és a többség és megteremtse a 16 órás szakadatlan ülésezést. Gróf Apponyi Albert november 17-én felszólalt ebben a kérdésben. A saját szavait idézem, hogy meggyőzzem a t. többséget arról, hogy fejtegetései valóban az igazságnak felelnek meg. Egy napjial ama hires és nevezetes november 18-ika előtt, a mikor a mai többség, az akkori ellenzék már készült puszta kézzel és ököllel kiverni azokat a darabontokat, a kiket deczember 13-ikára csakugyan ide is rendeltek Perczel Dezső ós Tisza István miniszterelnök, hogy nyers erőszakkal a képviselőházra reátukmálja az akkori szabadelvű többség azt a házszabályreviziót, a melyről bebizonyítottam, — a mire nagy súlyt helyezek, — hogy szószerint ugyanaz a házszabályrevizió, a melyet most Nagy Emil t. képviselőtársam ajánl elfogadásra a képviselőháznak, mondom, november 17-én gr. Apponyi Albert a következőket mondotta (olvassa): »A t. ház tagjai talán emlékezni fognak arra, hogy én a szabadelvű j>ártból ezen ötletből és okból léptem ki, mert a parallel ülések indítványba hozatalát az a párt elhatározta, sőt ennek támogatását pártkérdéssé tette, én pedig az elnöki székből azon jogi meggyőződést, nem hivatalosan ugyan, mert erre alkalmam nem nyilt, de épen ilyen alkalmat megelőzőleg is kifejeztem, hogy a párhuzamos ülések elhatározását a 203. §-sal ellentétben állónak tekintem.« KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XVI. KÖTET. Gr. Apponyi Albert tehát bevallja november 17-én, hogy azért hagyta ott a szabadelvű pártot, hagyta ott a többséget és ment az ellenzékbe, mert nem helyeselte, mert megalkotni segíteni nem akarta a paralell-ülések rendszerét. Ma pedig, t. képviselőház, ismétlem és hangsúlyozom, sokkal rosszabbról, sokkal nagyobb bűnről, sokkal nagyobb veszedelemről van szó, mint a mit a paralell-ülések behozatalával czéloztak. HÓdy Gyula: Akkor nemzeti ellenzék volt! ('Felkiáltások a középen : Hát most!) Holló Lajos: Most nemzetközi! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, a képviselő urnak módjában lesz felszólalni. (Farkasházy Zsigmond közbeszól.) Kérem Farkasházy Zsigmond képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólásaival a szónokot zavarni. Molnár Jenő: Közbeszólani szabad, csak zavarni nem szabad! (Zaj.) Elnök: Ezen közbeszólásért Molnár Jenő képviselő urat rendreutasítom. Mezőfi Vilmos: Nem tudom honorálni azon közbeszólásokat, hogy most azzal akarják menteni a házszabályreviziót és azzal akarják a ház tanácskozási szabadsága elleni mostani merényletet szépíteni, hogy azt mondják, akkor a nemzeti ellenzék letörésére akartak házszabályreviziót, ma pedig a nemzet ellenségeinek a letörésére. Értik valószínűleg — mert felteszem, hogy talán sem engem nem értenek . . . Hammersberg László jegyző: De a szoczialistákat igen! Farkasházy Zsigmond: Résztvett ugy a nemzeti küzdelemben, mint sokan a mostani többség tagjai közül! (Zaj.) Elnök : Ismételten kérem Farkasházy Zsigmond képviselő urat, ne akarja meggyőzni képviselőtársait Mezőfi Vilmos hazafiságáról. Kérem folytassa beszédét. Mezőfi Vilmos: Ez ellen az inszinuáczió ellen nem is védekezem; rólam mindenki tudja azt és kell, hogy elismerje, hogy én ennek a népnek nem lehetek és nem vagyok ellensége, mert ha olyan elveket hirdetek is, a melyeket a ház túlnyomó nagy többsége nem oszt, de azért elismeri, hogy én ennek a népnek, ennek az országnak a magam módja szerint javát akarom. Azt hiszem, a t. kéjrviselő urak a nemzet ellenségei alatt a horvátokat értik. Nekem sem volt valami örvendetes jelenség, — sem szememnek, sem fülemnek, sem érzésemnek, sem népképviselői meggyőződésemnek — hogy a képviselőházban napokig olyan nyelven hallottam szólani, a melyből egy szót sem értettem. Magam is hozzájárultam volna — és ma is készségemet jelentem be, hogy hozzájárulok — minden olyan intézkedéshez, a mely törvényes nton lehetetlenné teszi azt, hogy ebben a képviselőházban 6