Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

430 291. országos ülés 1908 márczius 14-én, szombaton. nám az állami felügyelet szigorítását azért, mert a sóbányákban legtöbb a baleset: 10 százalék. A mi a társládákat illeti, arra kívánnám az igen t. miniszter ur figyelmét irányítani, a mi 1877-ben történt, a mikor az összes társládák kiadásai 957.465 forintot képeztek, a segélyezések 372.656 forintot tettek ki, a kezelési és egyéb költségek, — tehát részletesen ki nem mutatott költségek — 584.808 forintot. Ez a szám végre is konsternálta a kormányköröket is és erről mindenesetre van tudomása áz igen t. miniszterelnök urnak is, mert az akkori kereskedelemügyi miniszter ur által jelentést tétetett magának és rendet akart csinálni a társládák igazgatóságával. Idejénvaló lenne a társládák felügyeletét szigpritani. T. képviselőház ! Én ezekből az indokokból az igen t. miniszterelnök ur válaszát tudomásul nem vehetem és ujolag arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy sokkal inkább hordja szivén a szocziális érdekeket és hordja szivén akkor is, a mikor a munkások kérik a szocziális érdekek támogatását, nemcsak akkor, a mikor az igen tisztelt bányatulajdonosok fordulnak hozzá. Nekem arról nincs tudomásom, hogy Pécs környékén abban az időben sztrájk volt. A miniszterelnök ur is csak ugy mondotta, hogy »ha jól emlékszik«. Wekerle Sándor miniszterelnök: Volt valóságos sztrájk. Hodzsa Milán: Hát t. ház, ha meg volt az a sztrájk, akkor azt hiszem, hogy egy helyesen vezetett szervezet, a mely elvégre is állami felügyelet alatt áll, véget vetett volna minden további sztrájknak. Csak arra utalok, — a mi nem is olyan régen, két hete történt Pilisvörösváron, — miképen keletkeznek ezek a sztrájkok tényleg ? Valószínűleg ugy, a mint Pilisvörösváron. Itt a bányászok elhatározták, hogy asztaltársaságot alakítanak, összejöttek egy korcsmában, de a szolgabíró széjjel kergette őket és azon ürügy alatt, hogy az asztaltársaság béremelésről beszélt, a következő napon csendőrökkel verette őket szét. Engedelmet kérek, az ilyen szocziálpolitika azt hiszem, nem alkalmas arra, hogy a sztrájkoknak véget vessen, Ezen indokokból a miniszterelnök ur válaszát nem veszem tudomásul. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! A t. képviselő ur nincs jogosítva az én nyilatkozataimnak őszinteségében kételkedni. (Helyeslés.) Ez, bocsánatot kérek, minden tanácskozási renddel és bevett szokással ellenkezik. (Igaz! Ugy van !) Legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy a mit mondani akarok, azt el is merem mondani. Én az országos szövetségre nézve azt mondottam, hogy azoknak alapítása akkor lesz helyén, ha annyi helyi szövetség van, hogy ezen helyi-szövetségek utján a munkások részéről általános érdeklődés fog megnyilvánulni ilyen országos szövetség alapítása iránt. Ha ez meglesz, legyen meggyőződve a képviselő ur, saját részemről is elő fogom mozdítani az országos szövetségnek megalakulását. De azt, hogy nem a bányamunkások köréből kiinduló mozgalom vagy kis helyi érdekeltségekre szorítkozó közületek általános országos igényekkel léphessenek fel, elismerni nem fogom. (Elénk helyeslés.) Én előmozdítok minden olyan társulást, a mely a bányászok saját szükségleteiből, saját körükből indul ki és a mely valódi jólétüket alkalmas előmozdítani. De azt hiszem, helyesen cselekszünk, ha ellene vagyunk minden olyan társulásnak, a mely külbefolyásnak következménye és nem saját szükségletük, a mely megakadályozza az ő helyes és okszerű társulások elősegítését, annál inkább, mert ezek azok részéről szoktak kezdeményeztetni ós előmozdittatni, akik nem bányamunkások és a kik egyáltalában nem a munkások érdekében _ cselekszenek, hanem saját zsebük érdekében. (Élénk helyeslés.) Ezek, azt hiszem, olyan határozott nyilatkozatok, hogy őszinteségükről beszélni nem lehet. A mi a képviselő urnak azt a másik megjegyzését illeti, hogy figyelmembe ajánlja, hogy necsak a munkaadói?:, hanem a munkások érdekét is vegyem figyelembe, ezt az állítást tökéletesen jogosulatlannak tartom. A ki figyelemmel kisérte működésemet, pl. a legutóbbi szénakcziót, az látni fogja, hogy nem a munkaadóknak, hanem a munkásoknak és a nagy köznek ügyét kívánom épen azoknak esetleges követelései és viszszaélései ellen megóvni. Az ilyen oktatásokat tehát el nem fogadhatom. (Helyeslés.) Hodzsa Milán: Nem oktatás volt felszólalásom. Wekerle Sándor miniszterelnök: Még megjegyzésképen sem fogadhatom el azt, mintha a kormány bármikor nem tárgyilagosan járt volna el, sőt sokszoros — ismétlem sokszoros bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy a munkások józan, kellő korlátok között tartott és nem mértéktelen igényeit minden körülmények között honorálja és érvényre juttatni igyekszik. És ezt teszik elsősorban a bányakapitánysági közegek. Legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy azok nem felületesen kezelik ezt a kérdést, ott a szocziális tanulmányoknak legmagasabb és korszerű színvonalán álló egyes emberek foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, foglalkoznak egész önzetlenül, egész odaadással, minélfogva azok nem gáncsolást, hanem dicséretet érdemelnek a korszerű igényeknek okszerű megvalósítását czélzó közgazdasági munkájokért. (Élénk helyeslés.) Végre a bérekre térek vissza. A t. képviselő ur, ugy látom, mégis a bérek mellett foglalt állást. Ez azonban merőben lehetetlen, különösen a bányászok körében, a hol szakmánymunkára van az egész alapítva s a teljesítménytől van föltételezve a kereset. Ezen nem is lehet változtatni, hacsak valaki azt nem akarja, hogy a