Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

396 290, országos ülés 1908 márczius 13-án, pénteken. — mely Horvátországban más számot ós nevet visel — a ház egyik oldala és egy kormány sem magyarázta ugy, hogy ebből kifolyólag a horvátok fegyvert kovácsolhattak volna ellenünk. Az a szerencsétlen kéz, a mely ezt előidézte, egyéb kérdésekben is szerencsétlenül markolt bele, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ugy hogy megrontotta a helyzetet, holott — nem vonom kétségbe — jót akart. Gondoljunk csak Dantera, a ki a Divina Commediában lefesti a pokol tornáczát, a mely jó szándékkal van kikövezve; de a jó szándék végén ott áll a pokol kapuja, a melyen ez a felirás olvasható: »Késő!« Itt, a pokolban jó szándékú emberek foglalnak helyet, a kik azonban rosszat csináltak. Én nem vonom kétségbe a kormány és a kormány mögött álló t. párt jóhiszeműségét, azonban a tények azt bizonyítják, hogy e kérdésben két ballábbal lépett be a koaliczió és két balkézzel markolt bele a t. kormány. (Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) Abban a törekvésben, hogy a Tisza István-féle kázszabályreviziós indítvány létre ne jöhessen, odáig ment a koaliczió, hogy mindenütt kereste a szövetséges társakat. Ezért álltam én szövetségbe mélyen t. néppárti képviselőtársaimmal, a kiktől pedig felfogás, politikai nézetek dolgában engem egy egész világ választ el. De megtettem, mert úgy fogtuk fel mindannyian a Tisza István által beterjesztett házszabályreviziós indítványt, hogy ez a magyar alkotmányosság gyökere ellen intézett halálos fejszecsapás, a melyet el kell hárítanunk. Az akkori miniszterelnök ur szépséghibákról, foltról beszélt és arról, hogy féreg, szú van a fában, de vájjon a folt miatt szét kell-e törni magát a tükröt és a féreg miatt, a mely felmászott a fára és a falevelet rágja, ki kell-e irtani az egész fát: a parlamentarizmust ? A-Z akkorijmditványt tehát az alkotmányosság ellen intézett halálos merényletnek tekintették Kossuth Ferencz és gr. Apponyi Albert; szövetségestársul állott hozzánk gr. Andrássy Gyula is, a ki pedig nagyon sok ideig Tisza István könyöke mögül szemlélte a világ sorát. (Derültség.) Szóval, egyesültünk mindannyian abban a koaliczióban, a melynek czélja a magyar alkotmányosság e bástyájának megmentése volt. A magyar nép értelmes tömegei előtt azzal igyekeztünk e szövetkezés magyarázatát megadni, hogy, a mikor a ház ég fejünk felett, mikor alkotmányosságunk tetőzete áll lángokban, akkor félre kell tennünk a különbségeket, a melyek egymástól elválasztanak és inkább azokat a pontokat kell keresnünk, a melyekben egyetértünk. Mikor a ház ég fejünk felett, akkor a ház minden becsületes lakójának, akármilyen templomban imádja is Istenét, akármilyen nézetet vall is, lakjék bár az első emelet fényes pompázó termeiben, vagy a padlásszobában, avagy pinczeoduban: sietnie kell a ház oltására. ííem nézzük, hogy az oltóanyagot honnan veszszük, a kutból-e vagy a szenteltviztartóból. Ezért egyesültem én a néppárttal. Hencz Károly: Köszönjük. Meg is bántuk! Benedek János : Örülök, hogy Zichy Aladár miniszter úrhoz is lehet rövid r időre szerencsénk. (Zaj, Halljuk! Halljuk!) Épen gr. Zichy Aladár miniszter ur volt annak idején az, a ki a képviselőház utolsó üléseinek egyikén, a mikor legjobban lobogott a harag és szenvedély tüze, a Tisza István által tervbe vett házszabálymódosító inditványnyal szemben, pártja nevében utasította vissza a házszabályok módosítását, lendülettel mondván (olvassa): »E1 lehet tiporni az ellenséget, el lehet tiporni egy nemzetet is, de fel fog az ébredni, el fogja gázolni azokat, a kik a hazának szent igéit eltiporták. Itt vagyunk, s ha majd egyszer nem leszünk mi, itt lesznek a mi utódaink, de az ellenzéki mozgalmakat elnyomni ebben az országban nem lehet.« (Felkiáltások balról: Itt vagyunk! Derültség.) Molnár Jenő: Jól mondta a miniszter ur, itt vagyunk! Mezőfi Vilmos: Ha százszor csinálják is meg a revíziót, mégis itt vagyunk; sőt még többen leszünk. (Zaj.) Benedek János: Tisztelője vagyok az igen t. miniszter ur személyének, nem vonom kétségbe az ő magyar hazafiságát sem, sőt tisztelem benne az igaz magyar hazafit. Ez a magatartása, a melyet annak idején tanúsított, indokolta tette, hogy azzal a néppárttal, a mely az alkotmány ellen intézett ezen halálos merénylettel szemben ekképen nyújtotta kezét a többi összes alkotmány-védő pártoknak, ezzel a néppárttal igenis szívesen álltam én is szövetségben. De azok a létfeltételek már régen megszűntek, a melyek között "ez a szövetség létrejött. Ennek a szövetségnek összekötő lánczait régen széttépték az azóta bekövetkezett események, széttépte maga a koalicziónak magatartása is, mert igaz, hogy ezen szövetkezés alkalmával, a melyet a házszabályoknak épségben való megtartása, az alkotmány megmentése hozott létre, ezen koalicziónak minden párt meghozta a maga áldozatát, de a legnagyobb áldozatot mégis a függetlenségi és 48-as párt hozta, mert a néppárt ugyancsak nyert hatalomban és nyert elveinek is meglehetős honorálásában. Mezőfi Vilmos: Csak főispán nincs elég! Benedek János: Miniszteri széket foglal el egyik igen kiváló, igen tisztelt tagja személyében, házelnöki tisztet foglal el egyik legtemperamentusabb, legagilisabb tagja személyében, szóval részt vesz a hatalomban, élvezi a hatalom áldásait és pedig nemcsak külsőleg, szemmel láthatóan, hanem élvezi a hatalom belső áldásait is. Ellenben a függetlenségi és 48-as párt a hatalomban való részesedésen kivül sem-