Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-290
388 290. országos ülés 1908 márczius 13-án, pénteken. már a municzipiumok autonómiájának pártolóihoz . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Benedek János ... és azoknak a felfogásához, a kik nem hiába vallották a múlt időkben ezen tanokat, mert ime a bekövetkezett események nekik teljesen igazat adtak. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) T. ház! Pár évvel ezelőtt még ezen padokról oly heves ostromot intéztünk a házszabályrevíziónak akkor felmerült kisérlete ellen, hogy igazán csodálkozni kell azon a tüneményen, hogy most még tavasz sincsen, még ki sem bújtak a tavaszi uj zöldségek a föld méhéből és ime, a múltnak behorpadt sírjából már újra felkelt ez a kísértet, ime itt kisért megint és megbontani törekszik azt a széj) egyetértést, a melyben eddig a háznak hazafias elemei és egyáltalában a háznak magyar tagjai voltak és újra fejtetőre akarja állítani azt a rendet, a mely ezideig a magyar parlamentben teljesen példás volt . . . Nagy György: Hála Istennek, van magyar ellenzék, majd megküzd az ilyen házszabályrevíziós kísértetekkel! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, Nagy György képviselő ur. Nagy György: Muzsa Gyula is közbeszólt! Elnök: Nagy György képviselő urat rendreutasítom; nincsen semmiféle joga feleselni az elnökkel. Benedek János: Én, t. ház, azon rendről tettem említést, mely e képviselőházban azóta van, a mióta a különböző elvű, de hazájuk sorsát egyformán szivükön viselő pártok koalíciója létrejött. Azóta e házban csakis egy alkalommal volt hosszabb és nagyobb vita, mindannyiunk legnagyobb sajnálatára és fájdalmára, a mikor ezt a horvátok megkezdették és röviden be is végezték, de egyébként a parlamenti rendet és a békés munkálkodást senki meg;nem zavarta, és vártuk azon alkotásokat nemcsak mi, de az egész ország, a melyeket a koalíció annak idején kilátásba helyezett. Mondom, t. képviselőház, ebben a békés időszakban jött fel a multak sírjából ez a kisértet és most, a mikor helyzetünk Ausztriával szemben épen nem változott három-négy év óta, sőt ha változott, csak hátrányunkra változott és még inkább kötelességünkké tette mindnyájunk tartózkodását, begomboltságát és elzárkózottságát, a melylyel eddig Ausztria iránt viseltetünk, a midőn a közelmúlt példái azt mutatták, hogy Ausztria túlkapásaival és követeléseivel szemben épen a parlamenti házszabályban kell lentartanunk a jövő számára az ellenállás lehetőségét, akkor — mondom — t. képviselőház, a mikor a jelen időszak épen megerősítette bennünk a multaknak ezen tanúságát és a házszabályokban gyökerező nemzeti jogainkhoz való szivós ragaszkodásunk jogosultságát: akkor jönni elő a javaslattal, t. képviselőház, ez kétségtelenül kell hogy kötelességévé tegye mindazoknak, a kik elveikhez és e tekintetben való nézeteikhez hivek és következetesek kívánnak maradni, hogy ha a házszabályrevizió kísérletét visszautasították gróf Tisza Istvánnal szemben, akkor azt visszautasítsák bárki mással szemben is, mert nekünk nem a személyekben rejlenek a biztosítékaink, t. ház, (Igás! TJgy van! a baloldalon.) nem azokban a személyekben, a kik a kormánypadokon helyet foglalnak, hanem csakis az intézményekben, a mely becses intézményeket még a legtiszteltebb és legbecsültebb személyek kedvéért sem vagyunk hajlandók feláldozni. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) De, t. ház, az általános politikai indokokon kívül személyes okom is volt, hogy ettől a vitától el nem zárkózhattam. Ugyanis már egy izben és pedig 1904 november 18-án, ama nevezetes ülésen, a mikor a zsebkendő-lobogtatás és a házszabály felforgatási kísérlet történt, épen nekem jutott barátaim és akkori bajtársaim bizalmából az a feladat, hogy a délutáni zárt ülést délután 4-től este fél kilenczig — lemondva a képviselőházi beszédek minden külső díszéről és következményeiről, minden dicséretről, a mely esetleg a lapok részéről érhetett volna, a publikum tapsairól — kibeszéljem. Ez alkalommal elmondtam nézeteimet az obstrukczióról és a házszabályrevizióról. Ezek a nézeteim azóta sem változtak és ha ezek a nézeteim megvoltak Tisza Istvánnal szemben, — a kinek jóhiszeműségét és hazafiságát akkor sem vontam kétségbe épen ugy, mint világért sem vonnám kétségbe azokét a hazafiakét, a kik ez idő szerint a kormánypolczon helyt foglalnak, sőt ellenkezőleg, a tiszteletnek nagy mértékével adózom valamennyi hazafias érdemének és múltjának és nincs szándékomban személyüket távolról sem érinteni — akkor ezt az álláspontomat fentartom bárki mással szemben a világon, mert szerintem annak, a ki a házszabályokat akarja megbolygatni vagy van igazsága vagy nincs; ha nincs, akkor ép ugy nincs igazsága Andrássy Gyula grófnak. Apponyi Albert grófnak, mint nem volt Tisza Istvánnak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ha pedig igaza van Andrássy és Apponyi Albert grófnak, és ha tárczájukat kötik ahhoz, hogy ez a házszabályrevizió keresztülmenjen, akkor expiálva van előttünk Tisza István gróf eljárása, akkor neki is teljesen és tökéletesen igaza volt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj bal felől.) Szenvedély és harag nélkül óhajtok résztvenni ebben a vitában, mert az emberi szivet egyhamar darabokra törni nem lehet és azokhoz, a kikhez engem a közelmúltban is még a szeretet és bajtársi kötelék láncza fűzött, ezután is ugyanazzal a baráti tisztelettel és szeretettel kívánok ragaszkodni, mert bár méltánytalanság ért engem abban az országos