Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-288

288. országos ülés 1908 márczius il-én, szerdán. 361 ezzel a magyar törvényhozásnak, a magyar par­lamentnek, a melyből a kormány ered és a melyre támaszkodik, az exponense, nem pedig a horvát, bizonyos specziális értelemben autonóm országgyűlésnek közege. (TJgy van!) Derék dolog volna, ha valamelyik várme­gyében, nem tudván a főispán magának pártot szerezni, •— jóllehet politikai szempontból tagad­hatatlanul kívánatos, hogy meglegyen a maga többsége és konformis legyen az érzülete és gondolkozásmódja a gyülekezetével, a melynek élén áll — azt mondaná az a vármegye, hogy már most a főispánnak le kell mondania, meg kell buknia, sőt még tovább okoskodik, ugy, mint Goldis t. barátom és képviselőtársam is teszi, azt mondja: minthogy az a főispán a kormánynak exponense, minthogy a kormány előterjesztésére lett kinevezve, tehát bukjék meg a kormány is vele. (Derültség és tetszés.) Én közjogilag és a dolog természetét tekintve, a magyar közjog szempontjából nem tudok eszmei különbséget tenni a tekintetben, a horvát bán és akármelyik magyar főispán jogállása tekin­tetében. A bán a magyar kormánynak és köz­vetve a magyar parlamentnek exponense, és az ő közjogi állását nem tudnám függővé tenni attól, hogy van-e politikájának többsége a hor­vát országgyűlésben, vagy nincsen. Természetesen, a ma uralkodó nézetek sze­rint a horvátok a horvát országgyűlés parla­menti mivoltára helyezkedve, azt hiszik és azt vindikálják maguknak, hogy a horvát r ország­gyűlésnek bánbuktató jogköre legyen. És ezen a nyomon haladva, természetesen nem tudnak más konklúzióra jutni, mint hogy vagy a bán bukása következik be vagy pedig, ha nem, akkor valami rendkivüli eszközökhöz kell nyúlni ós az ő felfogásuk szerinti parlamentarizmus és alkot­mányosság ellenére fog a magyar kormány va­lamit r cselekedni. Én teljesen megbízom abban a politikában, a melyet a horvátországi helyzettel szemben a kormány gyakorolt és gyakorolni fog, de, nehogy a magyar birodalom bármely részében az a híresztelés, a mely Horvátországból jő, hogy a magyar kormány rendkivüli eszközökhöz szán­dékozik nyúlni, csak rövid ideig is nyugtalan­ságot okozzon, bátor vagyok interpelláczió alak­jában kérdezni a miniszterelnök urat (olvassa): »Birnak-e alappal azon híresztelések, hogy a kormány a Horvátországban előállott hely­zettel szemben rendkivüli eszközökhöz szándé­kozik nyúlni ?« (Helyeslés. Halljuk !) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. kép­viselőház ! Megengedi nekem a t. ház és a t. kép­viselő ur, hogy közjogi fejtegetéseinek csakis azon részére szorítkozzam, a melyek az inter­pelláczióra adandó válasz tekintetében részem­ről is konstatálást és klarifikácziót igényelnek. (Halljuk! Halljuk!) Az áll, hogy téves nézet kapott lábra — és ennek ma Goldis kéj> KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVI. KÖTET. viselő ur is kifejezést adott itt a ház kebelé­ben — hogy a horvát bánnak a horvát ország­gyűlésen többségre van szüksége, mert a bán parlamentárisán kormányozhat csak, ós ha több­sége nincsen, akkor nem maradhat meg a bán, és ha nem maradhat meg a bán, akkor nem maradhat meg a magyar kormány sem. Én azt hiszem, hogy eaen közjogi teóriák tekintetében igen elemi oktatásokba kellene bocsátkoznom, hogy ezeknek tarthatatlanságát bebizonyítsam, mert hiszen ez egyenesen azt tenné, hogy elő­ször a magyar korona országainak területén két parlament van, a melyek közül a kisebbiknek, a horvát parlamentnek magatartásától lenne függővé téve a kormánynak és ennek a parla­mentnek a helyzete. (Derültség.) Ily felfogások a mi helyzetünknek mai kinövése. (Igaz! Ugy van!) Mi, a mint ezt többszörösen kifejtettem, szorosan az 1868 :XXX. t.-cz. alapján állunk, Horvátországnak ezen gyö­kerező minden jogát nemzeti és nyelvi jogait teljes tiszteletben kívánjuk tartani, azonban ez képezi egyúttal azt a határt is, a meddig közjogi és politikai tekintetben elmegyünk. Mi ugy politikai, mint gazdasági tekintetben az eddigi érintkezés során több kérdésnek meg­oldását helyeztük kilátásba. Tett ígéreteinket, a mennyiben a törvény kötelez bennünket erre, feltétlenül be fogjuk váltani minden körülmények közt; azon túl­menő ígéreteink közül azonban azokat, a melyekre minket törvény nem kötelez, hanem a melyeket áldozatok árán is hajlandók vagyunk Horvátország viszonyainak emelése végett meg­tenni, azokat megvalósítani ugy és annyiban fogjuk, a mennyiben biztosítékot szerzünk, hogy ott is a magyar állam egységéhez való ragasz­kodás és megértés politikája fog követtetni. (Elénk helyeslés.) Ezekből következik, hogy semmikép sem hagyjuk azt a közjogi rendünkben gyökerező jogát 0 felségének, hogy a bánnak személyét a magyar kormány előterjesztésére ő állapítja meg, nem hagyjuk azt semminemű mellék­körülménytől, semminemű országgyűlési több­ségektől függővé tenni. (Elénk helyeslés.) Az a bán egészen legaliter ki van nevezve, és az ott fog maradni addig, a míg — a mint azt teszi is és a mint arra bizonyítékaink vannak — velünk egyetértő politikát követ. (Élénk helyes­lés.) 0 ott a mi kormányunk ottani expo­nense, politikánknak nemcsak képviselője, ha­nem minden tekintetben kiegészítője. Az a bán ott igenis kísérleteket fog tenni, hogy a meg­értés politikáját hozza létre. Akár sikerül neki ez, akár nem, minden körülmények közt tör­vényes eszközökkel fog ott dolgozni. De nem fenyegetésként mondom, hanem politikai állá­sunk jelzéseképen, hogy ha akár az állam biz­tonsága, akár a személyi, vagy vagyoni bizton­ságot érintő oly kihágások vagy visszaélések 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom