Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-288
288. országos ülés 1908 márczius il-én, szerdán. 361 ezzel a magyar törvényhozásnak, a magyar parlamentnek, a melyből a kormány ered és a melyre támaszkodik, az exponense, nem pedig a horvát, bizonyos specziális értelemben autonóm országgyűlésnek közege. (TJgy van!) Derék dolog volna, ha valamelyik vármegyében, nem tudván a főispán magának pártot szerezni, •— jóllehet politikai szempontból tagadhatatlanul kívánatos, hogy meglegyen a maga többsége és konformis legyen az érzülete és gondolkozásmódja a gyülekezetével, a melynek élén áll — azt mondaná az a vármegye, hogy már most a főispánnak le kell mondania, meg kell buknia, sőt még tovább okoskodik, ugy, mint Goldis t. barátom és képviselőtársam is teszi, azt mondja: minthogy az a főispán a kormánynak exponense, minthogy a kormány előterjesztésére lett kinevezve, tehát bukjék meg a kormány is vele. (Derültség és tetszés.) Én közjogilag és a dolog természetét tekintve, a magyar közjog szempontjából nem tudok eszmei különbséget tenni a tekintetben, a horvát bán és akármelyik magyar főispán jogállása tekintetében. A bán a magyar kormánynak és közvetve a magyar parlamentnek exponense, és az ő közjogi állását nem tudnám függővé tenni attól, hogy van-e politikájának többsége a horvát országgyűlésben, vagy nincsen. Természetesen, a ma uralkodó nézetek szerint a horvátok a horvát országgyűlés parlamenti mivoltára helyezkedve, azt hiszik és azt vindikálják maguknak, hogy a horvát r országgyűlésnek bánbuktató jogköre legyen. És ezen a nyomon haladva, természetesen nem tudnak más konklúzióra jutni, mint hogy vagy a bán bukása következik be vagy pedig, ha nem, akkor valami rendkivüli eszközökhöz kell nyúlni ós az ő felfogásuk szerinti parlamentarizmus és alkotmányosság ellenére fog a magyar kormány valamit r cselekedni. Én teljesen megbízom abban a politikában, a melyet a horvátországi helyzettel szemben a kormány gyakorolt és gyakorolni fog, de, nehogy a magyar birodalom bármely részében az a híresztelés, a mely Horvátországból jő, hogy a magyar kormány rendkivüli eszközökhöz szándékozik nyúlni, csak rövid ideig is nyugtalanságot okozzon, bátor vagyok interpelláczió alakjában kérdezni a miniszterelnök urat (olvassa): »Birnak-e alappal azon híresztelések, hogy a kormány a Horvátországban előállott helyzettel szemben rendkivüli eszközökhöz szándékozik nyúlni ?« (Helyeslés. Halljuk !) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Megengedi nekem a t. ház és a t. képviselő ur, hogy közjogi fejtegetéseinek csakis azon részére szorítkozzam, a melyek az interpelláczióra adandó válasz tekintetében részemről is konstatálást és klarifikácziót igényelnek. (Halljuk! Halljuk!) Az áll, hogy téves nézet kapott lábra — és ennek ma Goldis kéj> KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVI. KÖTET. viselő ur is kifejezést adott itt a ház kebelében — hogy a horvát bánnak a horvát országgyűlésen többségre van szüksége, mert a bán parlamentárisán kormányozhat csak, ós ha többsége nincsen, akkor nem maradhat meg a bán, és ha nem maradhat meg a bán, akkor nem maradhat meg a magyar kormány sem. Én azt hiszem, hogy eaen közjogi teóriák tekintetében igen elemi oktatásokba kellene bocsátkoznom, hogy ezeknek tarthatatlanságát bebizonyítsam, mert hiszen ez egyenesen azt tenné, hogy először a magyar korona országainak területén két parlament van, a melyek közül a kisebbiknek, a horvát parlamentnek magatartásától lenne függővé téve a kormánynak és ennek a parlamentnek a helyzete. (Derültség.) Ily felfogások a mi helyzetünknek mai kinövése. (Igaz! Ugy van!) Mi, a mint ezt többszörösen kifejtettem, szorosan az 1868 :XXX. t.-cz. alapján állunk, Horvátországnak ezen gyökerező minden jogát nemzeti és nyelvi jogait teljes tiszteletben kívánjuk tartani, azonban ez képezi egyúttal azt a határt is, a meddig közjogi és politikai tekintetben elmegyünk. Mi ugy politikai, mint gazdasági tekintetben az eddigi érintkezés során több kérdésnek megoldását helyeztük kilátásba. Tett ígéreteinket, a mennyiben a törvény kötelez bennünket erre, feltétlenül be fogjuk váltani minden körülmények közt; azon túlmenő ígéreteink közül azonban azokat, a melyekre minket törvény nem kötelez, hanem a melyeket áldozatok árán is hajlandók vagyunk Horvátország viszonyainak emelése végett megtenni, azokat megvalósítani ugy és annyiban fogjuk, a mennyiben biztosítékot szerzünk, hogy ott is a magyar állam egységéhez való ragaszkodás és megértés politikája fog követtetni. (Elénk helyeslés.) Ezekből következik, hogy semmikép sem hagyjuk azt a közjogi rendünkben gyökerező jogát 0 felségének, hogy a bánnak személyét a magyar kormány előterjesztésére ő állapítja meg, nem hagyjuk azt semminemű mellékkörülménytől, semminemű országgyűlési többségektől függővé tenni. (Elénk helyeslés.) Az a bán egészen legaliter ki van nevezve, és az ott fog maradni addig, a míg — a mint azt teszi is és a mint arra bizonyítékaink vannak — velünk egyetértő politikát követ. (Élénk helyeslés.) 0 ott a mi kormányunk ottani exponense, politikánknak nemcsak képviselője, hanem minden tekintetben kiegészítője. Az a bán ott igenis kísérleteket fog tenni, hogy a megértés politikáját hozza létre. Akár sikerül neki ez, akár nem, minden körülmények közt törvényes eszközökkel fog ott dolgozni. De nem fenyegetésként mondom, hanem politikai állásunk jelzéseképen, hogy ha akár az állam biztonsága, akár a személyi, vagy vagyoni biztonságot érintő oly kihágások vagy visszaélések 46