Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

26 275. országos ülés 1908 tuk, azok a képviselők, kik akkor ellenzékiek voltak, most azonban kormánypártiak, azt mondták, hogy a házszabály szentség, ahhoz hozzányúlni nem szabad, azokra a házszabályokra a magyar nemzeti ellenállás érdekében szükség van. A'/X mondták, hogy a mit valamikor Bocskay, Bethlen, Kákóczi és Kossuth karddal a kezükben cselekedtek a magyar szabadságért, ugyanazt ők most alkotmány-joggal és törvénynyel a kezükben csinálják, és azt mondták, hogy a kik szentségtörő kezükkel a házszabályokhoz mernek nyúlni, azok a magyar haza szabadsága ellen árulást követnek el- Sok más hasonló és igaz kifogásuk volt a házszabályrevizió ellen és ezek az igazságok állnak ma is. Nézzük, mi változás történt azóta? Mi indokolja azt, hogy ugyanazok az egyének, ugyanazok a parlamenti férfiak, kik valamikor annyira elitélték a bázszabályreviziót, most támogatják azt, sőt ugy látszik, ők maguk hozakodnak azzal elő a nélkül, hogy Bécs kényszerítené őket erre ? Nézzük, mi változott azóta ? Molnár Jenő : A kvóta! (Derültség balfelöl,) Bozóky Árpád : Azt mondták azok a férfiak, hogy mindaddig, mig közös uralkodó van, állandó veszedelemben van Magyarország önálló államisága Ausztriától, és mindaddig nem szabad a nemzeti ellentállás kezéből a legerősebb fegyvert. a házszabályokat kivenni. Most is közös uralkodó van, most is közös a hadsereg, most is német vezényszó van, most is közös vámterület van, közös bank van, közös jDénzügyminiszterünk van, közös külügyminiszterünk van, sőt ma a közös külügyminiszter ki meri jelenteni, hogy nincs önálló magyar állam. Ugyanaz az egyén, a kit mi is fizetünk, tehát nemcsak osztrák miniszterek, hanem a közös miniszterek ki merik jelenteni, hogy Magyarország nem önálló nemzetközi jogalany, hanem Ausztriával szemben, mint a monarchiának része szerepel. Mezőfi Vilmos: Azt mondja, hogy önálló vámterület sohasem lesz! Bozóky Árpád : Nem történt semmi változás azóta, sőt ha történt, ugy a függetlenségiek szempontjából in jsejus történt változás. Mi indokolja tehát, hogy mi mégis nemcsak behozzuk a bázszabályreviziót. hanem ugyanazok az egyének, kik egydíor erősen harczoltak ellene, most mint nemzeti szükséget hozzák fel? T. ház! Az indokot ugyan nem látjuk, mert ugy látszik, a javaslat védelmére nem mer felszólalni senki sem, a kormány nem is vállalja magáénak, a javaslat indítványozóját sem látjuk a szónokok tábláján, mellette senki feliratkozva nincs, (Felkiáltások bal felől: Nem is lesz I) tehát nem tudjuk, mi indokolja ezt a változást; azonban a levegőben van, sokat beszélnek róla az újságok, hogy a nemzetiségiekre való tekintettel kell ezt megcsinálni. Foglalkozom tehát ezzel a kérdéssel. ebruár 21-én, pénteken. Legelőször is — nem én állítom, hanem valamikor régen állították ugyanazok, kik most forszírozzák a házszabályreviziót — olyan obstrukczió, mely nem a nemzeti ügy védelmére dolgozik, nem tarthatja magát, annak nem lehet erkölcsi ereje, annak nincs meg a közvéleményben a háttere. Itt van az oláhok obstrukcziója a tanítói javaslat ellen. Meddig tartott? Két hét alatt vége volt. Ha esetleg — mert nem volt valami nagyon népszerű ez a tanítói javaslat sem — valami igazán népszerű, magyar szempontból üdvös javaslatot obstruáltak volna meg a románok, két hétig sem tartott volna az obstrukczió, mert ez ellen nemcsak a közvélemény, de a parlament is radikális eszközökre ragadtatta volna magát. Nem oly sok tagból áll az a nemzetiségi párt és annak nem is minden tagja alkalmas arra, hogy obstruáljon. E mellett, ha a következő választásnál a kormány a nemzetiségiekkel nem fog paktálni, mint az 1906-iki választásnál törtéct, akkor nem is fognak annyian bejönni mint most. Ha ezenkívül még ugy csinálják meg az általános szavazati jogot, hogy csak a magyarul irni és olvasni tudóknak lesz választói joga, még kevesebben jönnek be. Ezzel, azt hiszem, kimutattam azt, hogy a nemzetiségekre való tekintettel nincs ok házszabályrevizióra. Itt van a másik indok: a horvátok. A horvátokkal 1867 óta nem volt baj, a kormánya padjain foglaltak helyet. Yáltozást csinált a kormányférfiak közül egyik-másik, a kik Supiló urékkal mindenáron barátkozni akartak, a kik akkor, mikor még nem voltak a kormányon, kerestek barátságot mindenütt, a mely barátságot esetleg kihasználhatnak Ausztria ellen, nem gondolva meg azt, hogy ennek a barátságnak később nagyon nagy ára lesz. Kitűnt, hogy mikor Supiló úrék barátai kormányra kerültek, Sujfiló úrék oly követelésekkel állottak elő a magyar állammal szemben, a melyeket a magyar szent korona országai állami egységének megsértése nélkül megadni nem lehet. A Supiló urékkal való barátkozás csődöt mondott, de ennek nem az a következménye, hogy most már a házszabályreviziót hozzák elő, hanem az, hogy a kik ezt a rossz politikát csinálták, vonják le ennek következményeit és a parlamenti illendőségnek megfelelően hagyják ott a kormányt és ne akarják állásukat a házszabályrevizió kérdésével megtartani, mert azt gondolják, hogy igy majd a horvát obstrukczió mellett is meg tudnak élni. Jöjjenek a jelenlegi kormányférfiak után olyanok, a kik nem vétkesek a horvátokkal való barátkozásban, és ha jöttek, talán nem lesz szükség arra, hogy a horvát obstrukczió miatt módosítsuk a házszabályt. (Zaj balfelöl.) Elnök (csenget): Méltóztassanak helyüket elfoglalni.