Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-286

286. országos ülés 1908 márczius 9-én, hétfőn. 289 de mikor az államhatalom egy kitűnő exponense, a ki mintegy a vezérkarban foglal helyet, egy belügyminiszter vagy egy kultuszminiszter ilyeneket beszél az ország szine előtt, mikor bennünket ellenségeknek mond : ezt valóban a hazafiság szent nevében vissza kell utasitanunk. (Helyeslés a középen.) Ezen sértő kifejezéseket némileg, de csak némileg, enyhítette Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur ő nagyméltóságának beszéde. Mikor ezt átolvastam, észrevettem hogy az ő lelkét a nyugati czivilizáczió, a latin, a román szabadság érzete (Zaj a szélsőhaloldalon.) — nem specziáhs értelemben, román alatt a latin fajokat értem — megihlette, mert ő ezen kultúra emlőin nevelkedett. Kossuth Ferencz véleménye az, hogy (olvas) : »Ne a felett tanácskozzunk, mi történhetik, nem vagyunk mi jósok. Beszéljünk arról, a mi biztos. Biztos jiedig az, hogy az ország széles rétegei követelik az általános választói jog alapján a választói reformot. Az uralkodó is ezt követeli.« íme, a románság hagyományos tradiczióiát, hogy az ország politikájának az uralkodó akaratával organicze össze kell forrnia, Kossuth Ferencz is kifejti. (Tovább olvassa) : »Sőt az uralkodó sürgeti is a reform keresztülvitelét. Ezekből pedig lehetetlen más következtetést levonni, mint azt, hogy ha ez a kormány és ez a többség nem csinálja meg, más többség és más kormány fogja megcsinálni. Feltétlenül bizonyos az, hogy az uj választási törvény alapján nagyobb számban jelennek meg a képviselőházban oly elemek, a melyek a magyar állam nemzeti j ellege és a magyar társadalom hagyományos hazafisága ellen fognak állást foglalni. Lehetetlen a magyar áUam ügyét kitenni annak, hogy az igy megszaporodott elemek a legnagyobb könnyűséggel akadályozhassák meg a törvényhozás működését és hogy ezzel egyenesen rákényszeritsék a magyar nemzetet arra, hogy velük megalkudjék. Feltétlenül szükséges tehát az, hogy az obstrukcziónak az a könnyűsége és az a biztos győzelem, a mely a mostani házszabályoknak a kifolyása, megnehezittessék a jövőben, mert csakis erről van szó, nem pedig klotürről, a szólásszabadság korlátozásáról, vagy az obstrukczió lehetetlenné tételéről oly esetekben, a mikor nagy nemzeti érdekek védelméért ez ismét a magyar nemzet egyetlen fegyvere lehetne. Böviden szólva : nehézzé, de nem lehetetlenné kell tenni az obstrukcziót. Adja Isten, hogy Magyarországnak nem magyar ajkú polgárai lássák be azt, hogy az a magyar nemzet, a mely nekik egy ezredéven át oltalmat adott, jogokat adott és megengedte, hogy megőrizzék vallásukat, nyelvüket, szokásaikat még akkor is, midőn egészen elszórva laknak ebben a hazában, az a magyar nemzet megérdemli, hogy az idegen ajkúak megtartva saját nemzetiségüket és nemzeti kultúrájukat, ismerjék el a szükségét annak, hogy az államalkotó magyar faj adja meg és tartja meg ennek az országnak jellegét és hogy ők megmaradván románoknak, KÉPTfH, NAPLÓ. 1906 1911. XVI. KÖTET, tótoknak, németeknek és szerbeknek, legyenek magyar románok, magyar tótok, magyar németek és magyar szerbek. Épen ugy nem mond le arról a reményről, hogy azok, a kik magukat most világpolgároknak érzik, akkor, midőn jogokat kapnak, át fogják érezni azt, hogy a haza fogalma nem abból áll, hogy hol a megélhetés, hanem a haza az a föld, a hol bölcsőnk ringott, a hol atyáink sirja van, a hol élünk és a hol majdan nyugodni fogunk«. Es itt azután Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur a románokra, a tótokra, a szerbekre, a hazában lakó németekre is appellál, s azt mondja, hogy maradjanak meg saját nemzetiségükben, tartsák szívósan jellemerejüket és minden tekintetben törekedjenek saját nemzeti kultúrájukat is érvényesiteni, de azért megkövetelem tőlük, hogy legyenek jó magyar románok, legyenek jó magyar tótok, magyar szerbek, magyar németek stb. Hát ebben a beszédben, mint a latin szokta mondani, sünt bona mixta malis; megvan benne ugy a czivilizáczió' által sugallt eszme, a mely azt mondja, hogy unicuique suurn, mint a szabadság szeretete által sugallt eszme, hogy nem lehet ám olyan könnyedén bánni a nemzetiségekkel és azokat negligálni, kihagyni az alkotmányosságból, vagy joedig törvényes intézkedésekkel lehetetlenné tenni nekik, hogy itt a képviselőházban jogaikat érvényesíthessék specialiter faji, kulturális, közgazdasági tekintetben is, mert hogyha sikerülne is, nem tudom miféle törvényhozói manipulácziókkal ezt a czélt elérni és minket kizárni ebből a képviselőházból, itt vagyunk azért és élünk e hazában. Mert volt idő, midőn épen a kormányhatalom kimondhatatlan alkotmány-, szabadság- és hazaellenes viselkedésénél fogva, a mely tetőpontját a szerencsétlen és Magyarországra nézve jDolitikailag megszégyenítő Bánffy-féle korszakban érte el, (Nagy zaj.) ha sikerült is innen bennünket a passzivitásba hajtani, de nem sikerült bennünket sem kiirtani, sem megfélemlíteni, hanem ebből a harczból megifjodott erővel mintegy ujjászülettünk és az újjászületés reményében megyünk neki egy szebb, dicsőbb jövőnek, akármit akarjon Bánffy, Andrássy vagy Apponyi miniszter ur, akárhogyan akarják megakasztani egész fejlődésünket: mi a Kossuth Ferencz által kinyilatkoztatott elvet megtartjuk és hűségesek maradunk nemzeti kultúránkhoz és ezen az alapon igaz és jó gyermekei és fiai akarunk lenni Magyarországnak. (Zaj és mozgás.) Markos Gyula: Te nem vagy oláh! Magyar vagy! Benegát! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lukács László: T. képviselőház! íme, ezekkel az idézetekkel, a melyeknek hiteles voltához, ugy hiszem, kétség nem férhet, be van bizonyítva, hogy a házszabálymódositó indítvány elfogadásának szükségességét épen azzal indo37