Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-285

285. országos ülés 1908 márczius 7-én, szombaton. 275 házszabályait. (Igaz l ügy van ! a középen.) Nem szabad különösen nálunk elfelejteni azt, hogy Angliában a XV. század kezdetétől fogva parlamenti és kormányzati elv az, hogy a költségvetést sohasem szavazzák meg addig, mig a nemzet gravamenei nem lettek tekintetbe véve, nem lettek orvosolva. Azt hiszem, t. ház, elég volt ezekre reá mutatni és nem szorul tágabb bizonyitásra az, hogy nagy különbség van az angol viszonyok és a mi viszonyaink között, az angol közélet és a mi közéletünk, az ottani parlament történelmi múltja és a mi parlamentünké között. Azok a t. miniszter urak, a kik ennek az indítványnak a védelmére felállottak, ugyanazt az érvet hangoztatták az indítvány mellett, a melyet annak idején Gladstone hangoztatott az angol parlamentben. Azt mondották t. L, hogy hiszen mindig képesek lesznek a nagy kisebbségek, egy nagy ellenzéki párt, hogy ellenálljon ezen kivételesen megszigoritott házszabályoknak is. Én azt hiszem, hogy Gladstone teljes joggal állhatott ezen az állásponton, mivel erre a jogot megadták neki a specziális angol pártok és az ottani választói törvény, valamint az angol nép közélete. De kérdem : ez a még meg sem született választói reform a mi közéletünket képes lesz-e annyira átváltoztatni, hogy a mi pártviszonj^aink is mások legyenek, hogy közeledjenek az angol pártviszonyokhoz ? Ezt én kétlem, mert a mennyire én látom a helyzet kialakulását, a jövő parlament képe ugy fog festeni, hogy lesz egy csomó kisebbségi csoportból álló — a mely csoportok mind heterogén politikai elveket vallanak — összetákolt nagy politikai többség, a mely szemben fogja magát találni egy ép ilyen heterogén elemekből álló kisebbséggel. (Ugy van! a középen.) Már most, ha ez be fog következni, a mint hogy nagyon valószínű, hogy be fog következni, akkor mi is ugyanabban a helyzetben leszünk, hogy elmondhatjuk majd a konzervatív Ashmed Baitlettel, a ki az angol parlamentben Gladstone e lenfele volt : a klotür által az államban szükségképen forradalmi hangulat fog kifejlődni, meit csak a teljes szólásszabadság adja meg a kisebbségnek az elégtétel érzését azon tudat következtében, hogy mindent erejében áll a többség akaratával szemben megkísérelni, s akkor ezen akaratnak nyugodtabban vetheti magát alá. Azt, hogy a mi viszonyaink között ilyen állapotok be fognak következni, nem szükséges tovább bizonyítanom. De ha az angol preczedencziákat tekintetbe veszszük, meg kell, hogy győződve legyünk arról, hogy házszabályszigoritásokkal nem lehet czélt érni. Mert ha Angliában, a hol többször egymásután szigorították a házszabályokat, a mig a legdrákóibb szigorú klotürhöz jutottak, nem érhettek czélt, akkor nem hiszem, hogy mi a tárgyalás alatt lévő inditványnyal czélt érhetnénk. 1882-ben megalkották Gladstone alatt a házszabályokat, de már nemsokára, 1887-ben szükségét találták, hogy, ezeket még tovább szigorítsák, Alig pár hónapra rá, a mikor a legszigorúbb klotürt keresztülvitték, előállott az a helyzet, hogy az akkori ir ellenzék Parnell vezetése alatt 35 ülésen át mégis képes volt a klotürrel szembeszállni, ugy hogy a napirendi vitát képező törvényjavaslatot csak körülbelül olyan eljárással tudták befejezni, mint nálunk az egyszakaszos megszavazás volt. Tehát, t. ház, hogyha ez Angliában megtörtént, nagyon valószínű, hogy nálunk is meg fog történni már csak azért is, mert az angol, az ir, a wales és a skót nemzetek vérmérséklete sokkal higgadtabb, mint a mi országunk lakóinak vérmérséklete. (Ugy van ! a középen.) Gladstoneról szólva, meg kell emlékeznem arról is, hogy van az ő általa és a mi t. miniszter uraink által felhozott argumentumok között egy közös argumentum, t. i. a nemzetiségi kérdés. Mert a mi miniszter uraink mindig azzal argumentálnak, hogy elő fog állani a jövő parlamentben a nemzetiségi, horvát, illetőleg szocziáldemokrata veszedelem, és hogy ezek ellen szükséges a házszabályok szigorítása. Gladstone épen ellenkezőleg argumentált, mert ő elment és maga felkereste az íreket: megmondta nekik nyíltan, világosan, hogy azért van szükség a szigorított házszabályokra, mert a mig ez meg nem történik, addig ő, a miniszterelnök és a kormány, a mely teljes jóakarattal van az ir kérdés iránt, nem képes a reformokat keresztülvinni. így történt meg azután, hogy az irek nemcsak hogy nem csináltak obstrukeziót Gladstone házszabályszigoritó klotür javaslata ellen, hanem sokan közülök meg is szavazták azt. Persze nálunk egészen máskép áll a dolog ; a mi miniszter uraink ellenkezőleg argumentálnak ebben a kérdésben. T. ház ! Nem akarok most bővebb polémiába bocsátkozni . . . (Felkiáltások a nemzetiségiek padjain : Halljuk ! Érdekes !) Brediceatl Korioláfl : Majd meghallja az ország ! Vajda Sándor: ... majd alkalmunk lesz a részletes vita során kifejteni ebbeli álláspontunkat, csak nagy keretekben akarok mozogni és nagy szempontokból akarom tárgyalni általánosságban a napirenden lévő indítványt. Mégis meg kell jegyeznem, hogy nagyon furcsának találom azt a körülményt, hogy ámbár ez az indítvány nem vonatkozik a jövő parlamentre, hanem csak a mai parlamentre, mégis azzal érvelnek az indítvány mellett, hogy szükség van a házszabályszigoritásra a jövő parlamentre való tekintettel. S itt felhozták azt a különös argumentumot is, hogy szükség van különösen azért, mert mi nemzetiségiek és a horvátok képesek volnánk megakadályozni a tervbe vett választójogi reformot. Már most kérdem, hogy vájjon tényleg igy áll-e a dolog ? Bonozolgassuk egy kissé. (Halljuk ! Halljuk ! a nemzetiségiek padjain.) A horvátoknak mindenekelőtt semmi beleszólásuk sincsen abba a vitába ; azonkívül kijelentették, hogy nem fognak akadékoskodni, hanem minket szépen békében hagynak, hogy egymás kö35*