Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-284

262 28í. országos ülés 1908 márczius 6-án, pénteken. Tegezéi tekintetében a föderalizálásnak szolgálnának és ebben a nagy föderalizálásban a magyar államot is a maga feldaraboltságában bevonni akarják. Ismerem ezeket a nézeteket, tudom a ezélt, azért, ha talán csak ugy félig érinti is a kérdést, ezt most mégis itt el akartam mondani. Megmondtam, hogy talán csak ugy rapszodicze beszélek, a helyett, hogy jegyzeteim egész sora alapján beszéljek. De ezeket el akartam mondani akkor, mikor a házszabálymódositásra vonatkozólag előttünk fekvő javaslatott el nem fogadva, avval szemben egy bosszú szerves javaslatot terjesztek be, (Halljuk! Halljuk!) a mely a jelenleg érvényben lévő házszabályok második és harmadik czime helyett volna alkalmazandó. Igen hosszú, sok szakaszra terjedő javaslat ez. Elégnek látom én most ezt, elégnek látom azért, mert többre nem. tartom okosnak vállalkozni és nemzeti érdekből szerintem többre nem is szabad ma vállalkozni. Komolyabb idők, semhogy mérlegelni tudjuk, azok, a melyekben élünk. Komolyabbak az idők, a válságos helyzet naponta csak romlik^ a javulásnak pedig a reménye ki van zárva. En őszintén mondom, szinte félve látom azt az alakulást, a melyet szinte katasztrofálisnak tudnék nevezni, mert látom azt a lejtőt, a melyen haladunk. Egy másik könyvből is idézhetnék sokat, Marczali Henriknek az 1790/91. országgyűlésről irott könyvéből. A ki ezt a könyvet elolvassa, az képét látja a jelenlegi helyzetnek. Meghalt József császár, visszavonja rendelkezéseinek egész sorozatát, a melyekkel szemben a nemzet állást foglalt. A nemzet fellelkesedik, a nemzeti küzdelem, a nemzeti dicsőség mutatkozik és a remények lobogó tüze ég a vármegyéken. Az ország különböző részein gyülekeznek, a vármegyék gyűléseket tartanak, felállitják a nemzeti követeléseket. Felállitják mindazt, a mit József elvett és annál többet, még a koronázás kérdését is vitásnak hirdetik. És összejön az országgyűlés, a nagyhangú követelések után megkezdődnek a dijjloma tárgyalásai, annak a diplomának tárgyalásai, a mely sokban megfelel azoknak a követeléseknek, a melyeket mi 1904 november 18-ika után egy közel kétéves küzdelem rendjén felállítottunk és létrejött az 1790—91-iki diploma, a melyre ma is büszkén hivatkozunk, a mely azonban csak árnyéka azon jogos nemzeti követelések kielégítésének, amelyek akkor az ország közhangulatát uralták. Ilyen körülmények között a házszabályokat módosítani és a hatalom kezébe ezeknek a házszabályoknak ilyetén módosításával azt a fegyvert adni, a mely fegyver esetleg a magyar nemzeti érdekek ellen is érvényesülhet: erre én kapható nem vagyok. (Helyeslés balfelöl.) En azt látom, hogy mi is nagy lelkesedéssel, nagy reményekkel mentünk a küzdelembe és annak a küzdelemnek utána, a hol a hadseres: körében a nagy nemzeti vívmányok érvényesülését mint feltételt állapítottuk meg, a hol a gazdasági önállóságot és a nemzeti bank feltétlen felállítását elengedhetetlennek hirdettük, annak a küzdelemnek utána látom a mai helyzetet, látom letéve, feladva, vagy szegre akasztva mindazt, a miért akkor küzdöttünk. Hogy én akkor még segítségére jöjjek egy olyan törekvésnek, a mely a házszabályok ilyetén módosításával a nemzeti erőket gyengítse, erre én kapható nem vagyok, (Élénk helyeslés bal felöl.) Én guvernementális ember vagyok, a többségi akarat érvényesülését feltétlenül szükségesnek tartom. Abban a nézetben vagyok, hogy a ház tanácskozásainak szabad folyása kell, hogy feltétlenül biztosítva legyen; abban a nézetben vagyok, hogy sem kis töredékeknek, sem a Horvátországból ide küldött képviselőknek, sem a nemzetiségi képviselőknek meg nem engedhető, hogy a szabad tanácskozást gátolják, de hogy e czélból és csakis e czélból, ez érdekből és a választói törvény megalkotásának tanácskozását korlátozandó, most egy ad hoc házszabálymódositást csináljunk, erre én kapható nem vagyok. Abban a nézetben vagyok, hogy azon nehéz körülmények között, a melyek között élünk, azok között a viszonyok között, a melyek között ma vagyunk és azon a lejtőn állva, a melyen csak lefelé haladni lehet, nem czélszerű erre vállalkozni. A példa előttem áll, Marczali Henrik könyvéből tanultam. Méltóztassanak kezükbe venni és a mai helyzet képét fogják meglátni, hogyan mentünk lejebb és lejebb 1790—91-ben, a mig létrejött az akkori diploma egy pár elvi kijelentéssel, de tényleges reális érték nélkül, és akkor meg fogják látni, hogy a mai helyzet ugyanaz: nagy lelkesedéssel, reményekkel mentünk a küzdelembe, lelkesedés nélkül, remény nélkül állunk ma egy helyzetnél, mely helyzet rosszabbitására, mely helyzet gyengítésére én a házszabályok ilyetén revízióját nem fogadhatom el. De nem fogadhatom el azért sem, mert mikor 1904. november 18-ika után bejártuk az országot, én is azok között voltam, a kik nem egy helyütt hirdették, hogy a házszabályreviziónak ebben a formában való erőltetése Tisza részéről sértette az alkotmányt, sértette a parlament jogát. Szokoly Tamás: De ez nem azon az alapon van. B. Bánffy Dezső: Az elnök urat arra kérem, méltóztassék nekem lehetővé tenni, hogy ne legyek kénytelen a képviselő urnak is megfelelni, mert akkor aztán megint el kell, hogy térjek a tárgytól. Hencz Károly: Nem szükséges felelni! B. Bánffy Dezső: Hát nem szükséges! Akkor azt mondottuk, t. képviselőház, hogy ez