Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-284
284. országos ülés 1908 márczius 6-án, pénteken. 251 Ezért rekonszideráczió tárgyává kellene tenni a t. háznak azt, hogy a múlt ülésszakban hozott azon határozat, mely inczidentaliter hozatott, megáll-e és fentartandó-e. (Felkiáltások balfelöl: Nem áll meg!) Mert ha a képviselőház most, ezen ülésszakban minden felszólalás nélkül akczeptálja a tolmács intézményét, akkor állandó joggyakorlatot nyerünk, mely jogforrássá fog válni. Nekem meggyőződésem az, hogy a magyar országgyűlésnek semmi oka nincs arra, hogy az 1868 : XXX. t.-czikket bármely tekintetben máskép interpretálja, mint a hogy azt 39 esztendős állandó gyakorlat előttünk bizonyította. (Helyeslés.) Ez pedig jelent annyit, hogy az illető képviselő úr felszólalhat horvát nyelven, azután az elnök diszkreczionális joga alá tartozik meghatározni azt, vájjon csinálnak-e horvát országgyűlést itt az urak vagy nem. Én részemről mindig hozzá fogok járulni ahhoz, hogy semmiféle olyan preczedens ne alkottassák, hogy ennek a magyar államnak egységes volta és a hivatalos, kizárólagos magyar nyelv, mint tárgyalási nyelv bármely irányban kompromittáltassék. (Elénk helyeslés.) Ha mi egyebet nem teszünk, mint a prakszishoz, a tradiczióhoz ragaszkodunk, akkor tegyük azt, hogy a tolmács alkalmazását ne fogadjuk el, hanem maradjunk annál, a mi eddig jorakszis volt. Ha azonban a tolmács alkalmazását méltóztatik helyénvalónak találni, akkor más megoldás nincs: az a tolmács nem lehet az elnöknek tolmácsa, (TJgy van! hal felöl.) a tolmács csak-a ház tolmácsa lehet. Wekerle Sándor miniszterelnök: Hol van ez megírva ? Polónyi Géza : Hiszen t. miniszterelnök ur, azt mondom épen, hogy sehol sincs megirva; épen abban különbözik a magyar j)arlament más olyan parlamentektől, a hol kivételesen idegen nyelv alkalmazása is meg van engedve, hogy sem a törvény, sem a házszabály nem gondoskodott erről a kérdésről, de nem gondoskodott meggyőződésem szerint azért, mert egy paktum konventum köttetett, a melynek hallgatólagos megállapod mit 39 esztendei állandó gyakorlat bizonyít — hogy ez csak jus dormiensnek tekintetett, és csak jogfentartás czéljából kivételesen vétetett igénybe a horvát nyelv. Ez az én meggyőződésem, t. képviselőház. Azért méltóztassanak megfontolás tárgyává tenni, helyes-e a tolmács alkalmazásának különösen ezt a módját fentartani, igen vagy nem? Én kérve kérném a t. képviselőházat, hogy a tolmács alkalmazására vonatkozó határozatot, a mely különben is inczidentaliter keletkezett, — nem volt az megfelelőleg előkészítve, csupán egy házszabályvitával kapcsolatosan merült fel — talán ne méltóztassék a jövő ülésszakra is fentartani, hanem tartsuk fenn kizárólag a múlt tradiczióit és annak gyakorlatát. (Elénk helyeslés balfelöl,) Ugron Gábor: T. ház! Nem szoktam a felelősség elől kitérni. Mikor inditványoztatott a tolmács alkalmazása, ezt az én indítványomra fogadta el a ház. Az okok, a melyek akkor fennállottak, ma még nagyobb mértékben állanak fenn. Tudniillik azt tapasztalta a ház, hogy a horvát képviselők itt minálunk majdnem épen olyan ellenőrzés nélkül beszélnek, mint beszélnek Horvátországban. Saját államjogi teóriát állítottak fel, a mely államjogi teóriában Magyarországgal egyenrangú államnak deklarálják magukat, ilyennek képzelik magukat, ilyennek akarnak szerepelni és ilyenként követelnek maguknak jogokat. Ez a felfogás téves, a törvényekkel ellenkezik. De a horvát képviselő urak bizonyítékokat találnak maguk részére nemcsak a horvát országgyűlésen elmondott beszédeikben, hanem bizonyítékokat találnak a magyar országgyűlésen elmondott olyan beszédeikben is, a melyeket itt senki meg nem czáfolt, mert nem is értett. Most miként állott előttünk a kérdés ? A magyar alkotmánynyal ellenkező állításokat tenni itt a házban egyetlenegy képviselő sem jogosult. A házszabály kötelességévé teszi az elnöknek, hogy ha ilyen kifejezés használtatik, az illetőt figyelmeztesse, ha szükséges, rendreutasítsa és így az ellenőrzést a szólásszabadság mellett ne kerülhessék el, hanem ellenőrzés alatt álljanak. A horvát képviselő uraknak a törvény _ értelmében joguk van horvátul beszélni. (Élénk felkiáltások balfelöl: Is!) Bocsánatot kérek, nyelvüket is használhatják. Erről ne vitatkozzunk, mert az én véleményem nem tér el a ház legnagyobb részének véleményétől, hogy ez csak mellékesen, kivételkép, jogfentartás czéljából használható. (Helyeslés.) Kétségtelen, hogy ha ők józanon és a vitatkozásnak, törvényhozásnak czéljait szem előtt tartva, akarnak felszólalni, hogy a horvát érdekeket képviseljék, hogy azokat velünk megismertessék, minket azoknak a támogatására megnyerjenek, akkor oly nyelven kell, hogy szóljanak, a melyen mi őket megértjük, argumentumaikat megismerhetjük, kívánságaikat megfontolhatjuk és velük esetleg megegyező elhatározásra juthatunk. (Helyeslések.) Sajnos, hogy a horvát képviselő urak nem a kapaczitáczió útjára léptek, hanem tisztán csak a demonstráczió utján állanak meg. (Igaz! TJgy van!) Még sajnosabb az, hogy a horvát képviselők, egykettő kivételével, nem tudnak magyarul, a mely nyelvnek a tudását pedig a magyar országgyűlés törvényei kivétel nélkül megkívánják. (Igaz! TJgy van!) A horvát képviselő uraknak is tudni kell magyarul, de joguk van a mellett a horvát nyelvet is használni. Csakhogy a horvát képviselő urak nem tudnak magyarul (Félkiáltások a bah 32*
