Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-284

284. országos ülés 1908 márczius 6-án, pénteken. 251 Ezért rekonszideráczió tárgyává kellene tenni a t. háznak azt, hogy a múlt ülésszakban hozott azon határozat, mely inczidentaliter hoza­tott, megáll-e és fentartandó-e. (Felkiáltások balfelöl: Nem áll meg!) Mert ha a képviselőház most, ezen ülésszakban minden felszólalás nélkül akczeptálja a tolmács intézményét, akkor állandó joggyakorlatot nyerünk, mely jogforrássá fog válni. Nekem meggyőződésem az, hogy a magyar országgyűlésnek semmi oka nincs arra, hogy az 1868 : XXX. t.-czikket bármely tekintetben máskép interpretálja, mint a hogy azt 39 esz­tendős állandó gyakorlat előttünk bizonyította. (Helyeslés.) Ez pedig jelent annyit, hogy az illető képviselő úr felszólalhat horvát nyelven, azután az elnök diszkreczionális joga alá tarto­zik meghatározni azt, vájjon csinálnak-e horvát országgyűlést itt az urak vagy nem. Én részem­ről mindig hozzá fogok járulni ahhoz, hogy semmiféle olyan preczedens ne alkottassák, hogy ennek a magyar államnak egységes volta és a hivatalos, kizárólagos magyar nyelv, mint tár­gyalási nyelv bármely irányban kompromittál­tassék. (Elénk helyeslés.) Ha mi egyebet nem teszünk, mint a prakszishoz, a tradiczióhoz ragaszkodunk, akkor tegyük azt, hogy a tolmács alkalmazását ne fogadjuk el, hanem maradjunk annál, a mi eddig jorakszis volt. Ha azonban a tolmács alkal­mazását méltóztatik helyénvalónak találni, akkor más megoldás nincs: az a tolmács nem lehet az elnöknek tolmácsa, (TJgy van! hal felöl.) a tolmács csak-a ház tolmácsa lehet. Wekerle Sándor miniszterelnök: Hol van ez megírva ? Polónyi Géza : Hiszen t. miniszterelnök ur, azt mondom épen, hogy sehol sincs megirva; épen abban különbözik a magyar j)arlament más olyan parlamentektől, a hol kivételesen idegen nyelv alkalmazása is meg van engedve, hogy sem a törvény, sem a házszabály nem gondoskodott erről a kérdésről, de nem gondos­kodott meggyőződésem szerint azért, mert egy paktum konventum köttetett, a melynek hallga­tólagos megállapod mit 39 esztendei állandó gyakorlat bizonyít — hogy ez csak jus dormiensnek tekintetett, és csak jogfentartás czél­jából kivételesen vétetett igénybe a horvát nyelv. Ez az én meggyőződésem, t. képviselőház. Azért méltóztassanak megfontolás tárgyává tenni, helyes-e a tolmács alkalmazásának különösen ezt a módját fentartani, igen vagy nem? Én kérve kérném a t. képviselőházat, hogy a tol­mács alkalmazására vonatkozó határozatot, a mely különben is inczidentaliter keletkezett, — nem volt az megfelelőleg előkészítve, csupán egy házszabályvitával kapcsolatosan merült fel — talán ne méltóztassék a jövő ülésszakra is fen­tartani, hanem tartsuk fenn kizárólag a múlt tradiczióit és annak gyakorlatát. (Elénk helyes­lés balfelöl,) Ugron Gábor: T. ház! Nem szoktam a felelősség elől kitérni. Mikor inditványoztatott a tolmács alkalmazása, ezt az én indítványomra fogadta el a ház. Az okok, a melyek akkor fennállottak, ma még nagyobb mértékben álla­nak fenn. Tudniillik azt tapasztalta a ház, hogy a horvát képviselők itt minálunk majdnem épen olyan ellenőrzés nélkül beszélnek, mint beszélnek Horvátországban. Saját államjogi teóriát állí­tottak fel, a mely államjogi teóriában Magyar­országgal egyenrangú államnak deklarálják magukat, ilyennek képzelik magukat, ilyennek akarnak szerepelni és ilyenként követelnek maguknak jogokat. Ez a felfogás téves, a törvényekkel ellen­kezik. De a horvát képviselő urak bizonyíté­kokat találnak maguk részére nemcsak a horvát országgyűlésen elmondott beszédeikben, hanem bizonyítékokat találnak a magyar országgyűlé­sen elmondott olyan beszédeikben is, a melyeket itt senki meg nem czáfolt, mert nem is értett. Most miként állott előttünk a kérdés ? A magyar alkotmánynyal ellenkező állításokat tenni itt a házban egyetlenegy képviselő sem jogosult. A házszabály kötelességévé teszi az elnöknek, hogy ha ilyen kifejezés használtatik, az illetőt figyelmeztesse, ha szükséges, rendre­utasítsa és így az ellenőrzést a szólásszabadság mellett ne kerülhessék el, hanem ellenőrzés alatt álljanak. A horvát képviselő uraknak a törvény _ ér­telmében joguk van horvátul beszélni. (Élénk felkiáltások balfelöl: Is!) Bocsánatot kérek, nyelvüket is használhatják. Erről ne vitatkozzunk, mert az én vélemé­nyem nem tér el a ház legnagyobb részének véleményétől, hogy ez csak mellékesen, kivétel­kép, jogfentartás czéljából használható. (He­lyeslés.) Kétségtelen, hogy ha ők józanon és a vi­tatkozásnak, törvényhozásnak czéljait szem előtt tartva, akarnak felszólalni, hogy a horvát érde­keket képviseljék, hogy azokat velünk megis­mertessék, minket azoknak a támogatására meg­nyerjenek, akkor oly nyelven kell, hogy szólja­nak, a melyen mi őket megértjük, argumentu­maikat megismerhetjük, kívánságaikat megfon­tolhatjuk és velük esetleg megegyező elhatá­rozásra juthatunk. (Helyeslések.) Sajnos, hogy a horvát képviselő urak nem a kapaczitáczió útjára léptek, hanem tisztán csak a demonstrá­czió utján állanak meg. (Igaz! TJgy van!) Még sajnosabb az, hogy a horvát képviselők, egy­kettő kivételével, nem tudnak magyarul, a mely nyelvnek a tudását pedig a magyar országgyű­lés törvényei kivétel nélkül megkívánják. (Igaz! TJgy van!) A horvát képviselő uraknak is tudni kell magyarul, de joguk van a mellett a horvát nyel­vet is használni. Csakhogy a horvát képviselő urak nem tudnak magyarul (Félkiáltások a bah 32*

Next

/
Oldalképek
Tartalom