Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-283

283. országos ülés 1908 márczius 5-én, csütörtökön. 247 hogy csakugyan az egyenlőség, a törvényesség és a törvénytisztelet uralkodik. Csináljunk oly köz­igazgatást, a mely nem utánozza azokat a kité­teleket, a melyeket itt egy képviselő ur mondott, hogy igy kell kezelni az elnöki hatalmat a magya­rokkal szemben és másként másokkal szembeni Hiszen kompromittáljuk magunkat az egész világ előtt! (Mozgás.) Vagy egyenlő tagjai vagyunk a parlamentnek, vagy nem. Ha önök itt a parla­mentben a képviselők közt kétféle osztályt akar­nak ismerni, hogy lesz az kinn a nép közt ? Ugyan­azt fogják tenni az apró istenek, a kik különben is sokkal keményebben kezelik ezt a külön osztá­lyozási rendszert. T. ház ! (Halljuk I a középen.) Azt hiszem, ezt a kérdést nemcsak a házszabályok technikai szem­pontjából és a következmények szempontjából kell mérlegelni, de a kormány iránti bizalom szem­pontjából is. (Igaz! a közéfen.) Mert önök, a kik most többségre jutottak, bizony kíváncsivá tesz­nek engem a kibontakozásra. Hiszen gróf Tisza távozásának czélja az átmeneti kormány bizto­sítása és a választási törvény alkotása volt. Milyen lesz a kibontakozás % Én nem tudom. Tudom azonban azt, hogy ez a kormány különösen velünk szemben — és ezt különösen a t. igazságügyi miniszter ur figyelmébe ajánlom — nem jár el méltányosan. Épen azokra utalok, a mik itt történnek a parlamentben velünk szemben ; azokra a gyanú­sításokra, szemrehányásokra, kicsinylésekre. Ha tizenöt esetet hozok fel a legfrappánsabb törvény­sértések közül, ezzel szemben a belügyminiszter ur azt mondja, hogy csevegés, de ha megvizsgálta az eseteket és látja, hogy minden szavam igaz volt, akkor aztán már nem mondja, hogy csevegés. De az üldözéseket látom és azt mondom, ha valaki azt a fáradságot venné magának, hogy ezeket latolgassa, hogy papirra tegye azokat, de nem ugy válogatva össze, mint a mélyen t. igazságügy­miniszter ur teszi, hanem valamennyit, elborzadna, hogy mire képesek az esküdtek a verdiktek meg­hozatalánál. Az ügyész persze azt mondja, hogy az iskolai törvénynek helyességéről, vagy hely­telenségéről van szó, gyom ez, melyet ha másként nem, erőszakkal kell kiirtani. Elnök: Kérem a képviselő urat, ez valóban nem tartozik a házszabályrevizióhoz ! Bredicean Koriolán : Ezeket a jelenlegi kor­mány egyáltalában nem birja orvosolni. Kijelentvén azt, hogy nem volt ország, hol az üldözések azt eredményezték volna, a mit önök is akarnak, hogy a gondolatokat, az ideákat fojtsák meg, én a Nagy Emil-féle inditványt el nem foga-' dom, és a következő elleninditványt, határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa) : »A tárgyalás alatt levő indítványnak a napirendről való levétele mellett a ház utasitja a kormányt, hogy a köz­szabadságok hathatósabb biztositása czéljából, különösen a sajtó- és szólásszabadság, a gyüleke­zési és egyesülési jog intézményes megerősitése czéljából szükséges törvényjavaslatokat haladék­talanul készitse élés terjeszsze a képviselőház elé.« (Helyeslés a középen.) Polónyi Géza: T. ház ! Elnök : Milyczimen kivan szólni a képviselő ur ? Polónyi Géza : Félremagyarázott szavaim értel­mének rövid helyreigazítása czéljából kívánok szólni. Nem szándékozom a t. képviselő ur beszédében foglalt fejtegetésekre rátérni. Ö csak egy pontban értette félre felszólalásomat. A t. képviselő ur ugyanis abban a véleményben van, hogy én, midőn azt mondtam, hogy nem kívánok tanszéket állítani nemzetellenes tanok hirdetésére a parla­mentben, ez alatt azt értem, hogy a képviselő­házban mondott beszédekért valakit a királyi ügyésznek akarnék kiszolgáltatni. Az én beszé­demnek egyetlenegy vonatkozása sem lehet al­kalmas ilyen tendencziának a kimagyarázására és ha méltóztatik megengedni, akkor egész rövid­séggel helyreállítom annak az értelmét, a mit mon­dani akartam. (Halljuk!) Én nyíltan, őszintén, minden félreértés kizárá­sával, a nemzetiségiekkel szemben ép ugy, mint a horvátokkal szemben és mnidazokkal szemben a kik az egységes magyar államnak hivei, a békülé­kenységnek és annak a politikának vagyok hive, hogy a kölcsönös megértéssel, (Helyeslés.) a tör­vények megtartásával egymást kiengeszteljük. (Helyeslés.) Sőt a horvátokkal szemben egyenesen az engesztelés utjának vagyok a hive és barátja. A mit én mondtam, az más volt. (Halljuk !) Én azt mondtam, hogy ha a belügyminiszter ur azt hiszi, a mint kétségtelenül vannak erre jelen­ségek, hogy vannak a magyar államban olyan jsol­gárok, a kik nem hivei az egységes magyar állam­eszmének és a magyar faj szupremácziájának . . . Lukács László ; A visszaéléseknek nem hivei! (Zaj.) Polónyi Géza : T. képviselőtársam ! Valahány visszaélést láttam annak idején, mikor alkalmam volt rá, hogy orvosoljam, megtettem. Valahányszor hallanám, hogy konkrét visszaélés esete forog fenn, nem tennék különbséget a között, hogy egy nem­zetiségi vagy horvát képviselő panaszolja-e a visszaélést, hanem azonnal orvoslását követelném. Most másról van szó. Az mondatik és erre kétség­telenül vannak jelek, hogy vannak itt bizonyos áramlatok, a melyek a magyar nemzeti állam egysége ellen törnek. Polit Mihály : Nincsenek ! (Zaj.) Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, (Mozgás és zaj.) én az anarchisztikus elméletekben talál­koztam ilyen tanokkal. (Zaj.) Rövidre fogom mondanivalómat. A mennyire hive vagyok az engesztelésnek és békülékenység­nek, és annak, hogy a közigazgatásban igazság gyakoroltassék, ugy — ezt kifogásoltam legjobban — nem vagyok hive annak, hogy akár választási törvénynyel, akár bármiféle tanszékkel föderatív állameszméknek szolgálatában állhasson itt kép­viselő. Nem ismerek föderatív államot az u. n. felsőbb rétegek, nemzetiségek és szocziáldemo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom