Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-275
275. országos ülés 1908 február 21-én, pénteken. 19 szabálymódosításra is, akkor ezzel csinálhatnak olvan házszabályt, a mely nem veszi ki a katonai kérdéseket és a mely mindvégig érvényben marad. Beszédem első részében arról beszéltem, hogy miért kell mérsékelt kázszabályrnódositás, miért kell megmaradni ezen a határon innen, sőt inkább egy kissé visszafelé menni, abból, a mit a kormány akar a kisebb írakeziók obstrukcziójával szemben. Most arról akarok beszélni, miként kell biztositani magát a törvényhozást abban a tekintetben, hogy a nemzet akcziószabadsága, a kisebbség harczi akarata és ereje megmaradjon a czentralisztikus törekvésekkel szemben. (Halljuk!) Ennek három módja van. Az egyik az, ha a t. kormány a házszabályokat kizárólag a választási reform czéljára kéri, (Helyeslés balfelöl.) és másra ezen házszabály-módositás ki nem terjed. A másik módja, hogy a t. kormány a katonai kérdéseket expresszis verbis vegye ki minden további dologra nézve, tehát a házszabály revíziój ára vonatkozólag is. (Helyeslés halfelöl.) Harmadik és a legutolsó az, hogy ez a házszabály ugy alkottassák meg, hogy nem vesz ki semmit, de a maga lényegében és intézkedéseiben módot nyújt a védelemre, nemzeti kérdésekben. T. képviselőház! A három közül egyik sem maradt meg. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : Mi, talán elvbarátainkkal ellentétben, azért, hogy lojálisak legyünk, hogy megmutassuk azt, hogy nem vagyunk fakcziózus ellenzék, mind a három kérdést megpróbáltuk. Azt mondtuk, kérjék a házszabályokat csak a választói reformra, vissza lett utasítva ; kértük a katonai kérdések kivételét, — vissza lett utasítva; kértük ugy a számokban, mint az időben ÚIJ&TI megállapítását ezeknek a házszabályoknak, a mely a maga lényegében módot nyújt arra, hogy nem nemzeti obstrukczió leverhető legyen, nemzeti ellenállás pedig győzhessen. Mindeddig egyiket sem sikerült megvalósítanunk.' Hát én most nem a kormánynyal beszélek, hanem a függetlenségi párttal, a mely függetlenségi párt egy nagy része feltételként kötötte Id a katonai kérdések kivételét. Bocsánatot kérek, ha megvan ez a lelkiismereti aggodalma, gondolata, törekvése, megnyugodhatik-e abban a házszabályban, a mely a következő házszabály-módosításra is érvényes, a mely semmi garancziát nem ad a katonai kérdésekben, a mely lényeges intézkedéseiben túlmegy azon a határon, a mely itt a nemzeti mérkőzést lehetségessé teszi ? Szabad-e egy Nagy Emil-féle módositás, egy dupla házszabályrevizió forma, egy szójáték kedvéért feladni ezt a lényeget ? És ha nem adják fel a t. képviselő urak, miért lapulnak a többség soraiban, miért nem állanak ki a harczolók közé ? (Felkiáltások balfelöl: Tárjuk!) Nagy György: Ki kell rukkolni a farbával itt az országház termében! Az utczán mindenki kurucz ; itt kell kurucznak lenni! Ha oda künn adják a kuruczot, nem lehet győzni! (Zaj.) Lengyel Zoltán: Méltóztassék nekem megmondani : egyenes és czélravezető politikai álláspont-e palotaforradalmat csinálni és aztán pusztán előadót változtatni erre a javaslatra ? (Derültség balfelöl.) Nem értem, miféle kitüntetés van abban, ha ezt a javaslatot valakinek a nevéhez kötik ? Én, biz'Isten mondom, szivesebben hagytam volna arra, a ki először akarta előadni. (Felkiáltások balfelöl'•': Hol az előadó ?) Elnök : Csendet kérek ! Nagy György : Előadó nincs! Elnök : Mielőtt a képviselő urak ilyen közbeszólásokat eresztenek meg, szíveskedjenek előbb a házszabályokat tanulmányozni. (Helyeslés.) Ennek előadója nincs. Ez indítvány. Indítványozó van, előadó nincs. (Felkiáltások balfelöl: Hát hol az indítványozó ?) Nagy György: Hadd lássuk, ki vállalta a felelősséget ezért az indítványért ? Elnök : Nagy György képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. (Helyeslés.) Lengye! Zoltán : Kérem, nekem csak segit. (Derültség.) T. képviselőház ! Érdemes-e palotaforradalmat csinálni előadó változásért, indítványozó változásért és az érdemi részét a dolognak meghagyni ? Akkor még csak egy reménybeli előadó volt. A dolog lényegi részét pedig hagyják szabad menetére és azt mondják : verjük agyon azt a kisebbséget, a mely a mi czéljainkat meg akarja valósítani. Nagy György: Még kitüntetést kapnak az agyonverők ! Lengyel Zoltán: T. képviselőház ! A kérdés nem olyan, hogy ezt ugy lapulva, belső ellenzékieskedéssel, ugy egy kis tüntetéssé], miniszteri audiencziékkal meg lehetne csinálni. Hogyha az én lelkiismereti meggyőződésem az, hogy jó ez a házszabály-módosítás, akkor harczolók mellette, ha pedig az a meggyőződésem, hogy rossz, akkor harczolók ellene. (Helyeslések a baloldalon.) Mert az ilyen nagy nemzeti kérdésben a színtelen vélemények, a közbeeső álláspontok, a belső ellenzékieskedés . . . Nagy György : A mérsékelten túlzó álláspont! Lengyel Zoltán : . . . nem elegendők. (Bozóky Árpád közbeszól.) Elnök : Bozóky xírpád képviselő urat figyelmeztetem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a tanácskozás menetét, ezt tiltja a házszabály. Lengyel Zoltán : A kvóta felemelésénél is láttam már azt, a mikor a többségnek egy része hazamegy, másik része nem szavaz, de előbb jól megszámlálják, hogy hányan vannak ellene. Akkor azután hazamegy az illető képviselő és elmondja, hogy én nem szavaztam meg, én elvi álláspontomat fentartottam és megőriztem, de természetesen örül azért annak, hogy a kormánynak sem okozott vele kellemetlenséget. Hát nagyon helyes, ha az urak ellene szavaznak vagy nem szavaznak, csakhogy előbb mindig megszámlálják, hogy hányan vannak mellette, és ugy történik a dolog, mint a 3'
