Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-282
282. országos ülés 1908 február 29-én, szombaton. 221 a magyar kormány nem is tudott arról, mit végzett a külügyminiszter Lamsdorffal. Ép ugy meg vagyok győződve, hogy miniszterelnökünknek semmi tudomása nem volt arról, hogy Konstantinápolyban külügyi hivatalunk ezt a Szandzsák-vasutat kieszközölte.*) így volt ez 1878-ban is. Az egész magyarság ellenezte az okkupácziót. (Zaj.) Sennyey, a ki aulikus volt, ellene volt; r Széll Kálmán lemondott a miniszterségről. És mi történt? Nem kérdezték, beleegyezik-e a magyar kormány, beleugrottunk a bosnyák okkupáczióba. Csak utólagosan helyeselte a magyar törvényhozás ezt az eljárást. Most is igy tesznek. Ez pedig veszélyes. Veszélyes a dolog azért is, mert a szultán monarchiánknak a konczesszió miatt nem akar beleegyezni azon igazságügyi reformjába, melyet neki a nagyhatalmak beterjesztettek. És azért, ha a nagyhatalmak kényszereszközökkel keresztülviszik, ez háborúra kerülhetne. Épen ugy kritikus az a transbalkáni vasút, melyet Oroszország tervez. Ez nem sztratégiai vasút, hanem a balkáni kis államok javára fog szolgálni. Mindezeknél fogva a miniszterelnök úrhoz a következő interpellácziót intézem (olvassa): »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. Az 1867. évi XII. t.-cz. 8. §-a alapján, mely Magyarországnak befolyását biztosítja a külügyekben, a következő kérdéseket intézem a t. miniszterelnök úrhoz: 1. Közremüködött-e a m. kir. kormány abban, hogy monarchiánk Konstantinápolyban a szultántól a novibazári szandzsák-vasut kiépítésére az engedélyt megkapja? 2. Nem alterálja-e ezen engedély a monarchiánk és Oroszország között 1897. évben Mürzstegben létrejött egyezményt és fennáll-e még egyáltalában ezen egyezmény? »3. Milyen álláspontot foglal el monarchiánk az Oroszország által tervezett transzbalkáni vasúttal szemben ?« Ezt nem fejtettem ki ki az idő előrehaladott volta miatt. (Tovább olvassa): »é. Hajlandó-e monarchiánk Maczedóniában támogatni a szultán által ellenzett, de a nagyhatalmak által javasolt igazságügyi reformokat,?* Ezt sem fejtettem ki. (Tovább olvassa): »5. Élvezte-e monarchiánk Németország támogatását a szandsáki vasút kiépítésére nézve és élvezi-e ezen támogatást a többi Balkán-kérdésre nézve is?« Csak egy szót akarok még erre vonatkozólag mondani. Monarchiánk most teljesen izolálva van. Támasza Németország. Kérdem, érdeke-e ez Magyarországnak? Azt mondani nekünk, hogy oltalmuk van Németországban, épen olyan, mintha a bárány keresne oltalmat a farkasnál. Hát ez a politika nem helyes és azért éber szemmel kell a kormánynak kisérnie mindent, a mi a Balkán-félszigeten történik. Kérem, méltóztassék ínterpellácziómat a miniszterelnök úrral közölni. Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. Következik? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél; T. képviselőház! Daczára annak, hogy az idő előrehaladt, tekintettel interpelláczióm tárgyának fontosságára és tekintettel arra, hogy épen mostan folytak az alkudozások a katonai kérdések megoldására nézve, bátorkodom a t. ház türelmét rövid időre igénybe venni. (Halljuk ! Halijaié!) T. képviselőház! Ugy tudjuk, hogy azon paktum megkötése alkalmával, a melynek eredménye a jelenlegi kabinet volt, a katonai kérdések kikapcsoltattak, illetőleg elhalasztattak a jövő parlamentre. Némelyek ezzel szemben azt állítják, hogy sürgős, elhalaszthatatlan szükség esetén garancziát vállalt volna a kormány az iránt, hogy a létszámfelemelést minden nemzeti engedmény nélkül megszavazza. Én nem tudom, hogy igy van-e vagy nem, egyet azonban tudok és ez az, hogy az a paktum, a melyek alapján a koaliczió kormányt vállalt, még máig sem ismeretes, hogy itt azon inparlamentáris eljárással állunk szemben, hogy olyan megállapodásokat, a melyek úgyszólván alapját képezik a mai kormányzatnak, egyáltalában a parlament nem ismer. Hodzsa Milán: Ugy van! Vlád Aurél: Ugy tudta eddig mindenki, hogy a katonai kérdések ki vannak kapcsolva; és ezzel szemben mit látunk? Azt láttuk, hogy a múlt delegácziók alkalmával a magyar delegácziónak több tagja, különösen Lovászy Márton, Bakonyi Samu, Nagy Emil, Hoitsy Pál pl. a Neue Ereié Pressében abban az irányban szólalt fel, hogy a katonai kérdések véglegesen rendeztessenek most, mert a jövő parlamentben sokkal több nehézséget okozhat e kérdések megoldása ; most sokkal olcsóbban meg lehet kajmi a létszámfelemelést sokkal kisebb nemzeti engedményekkel. Nagy Dezső: Ez nem áll! Vlád Aurél: Az összes felszólalásokban megvan! Ha a képviselő urnak tetszik, idézem. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vlád Aurél: Nemcsak a szó szoros értelmében felkínálkoztak, hanem ugy viselkedtek, mintha nemcsak 50%, hanem 5%-ra is kiegyeznének a nemzeti követelmények tárgyában és ezek ellenében a létszámfelemelést és a szükséges katonai követelések teljesítését kilátásba helyezték és Hoitsy Pál képviselő ur nem átallotta azt sem, hogy a saját álláspontjának erősítése czéljából minket meggyanúsítson. Azt mondta, hogy a jövő parlamentbe bejönnek a szoczialisták, a kik antimilitáristák, nagyobb számban jönnek be a nemzetiségek, már pedig ezeknek egy része kifelé gravitál, ugy hogy nem
