Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

282. országos ülés 1908 február 29-én, szombaton. 219 találok, igen szükséges, hogy ezen kérdés a parlamentben egyszer előhozassák . . . Hódy Gyula (közbeszól). Elnök: Hódy képviselő ur, tessék helyremenni. Nagy György: . . . s ezért előfogom terjeszteni interpellácziómat; a kinek nem kell, annak nem kötelessége azt meghallgatni. (Helyeslés.) T. ház! Alkalmat és módot fogok keresni, hogy az 1885. évi XI. törvényczikket, mely az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdijkérdésével foglalkozik, egyszer bővebb és részletesebb fejtegetés tárgyává tegyem, mert az egész törvény a modern állam követelményeinek és a humanizmus szellemének nem felel meg s azon változtatni kötelességünk. Most ezen törvényjavaslatnak csak a legridegebb rendelkezéseit, a harmadik fejezet rendelkezéseit teszem interpelláczióm tárgyává, azt tudniillik, mely az állami tisztviselők, altisztek és szolgák özvegyeinek és árváinak ellátásáról intézkedik. A ki nem ismeri ezen törvénynek rendelkezéseit, az elborzad, ha megismeri ezen lelketlen és kegyetlen intézkedéseket. Ebben van az az intézkedés, hogy az állami tisztviselő özvegye, ha állandó ellátásra tarthat igényt, a férj beszámítható javadalmazásának hatszáz forintja után ötven százalékot, azontúl húsz százalékot kap, lakbért pedig egyáltalában nem kap az özvegy. Azután csak azon özvegy kap nevelési járulékot, kinek legalább három, anyai ellátásban álló gyermeke van. Két gyermek után semmiféle nevelési járulékot az állam nem fizet. Nem tudom, miféle szivtelen ember lehetett az, ki ezt a törvényjavaslatot megszövegezte, hogy nem gondolt arra, hogy két gyermeket sem lehet az éhenhalás veszedelmének kitenni. Még kegyetlenebb rendelkezés van az altisztek árváira, a hol egy gyermek évi 36 koronát kap, és a szolgák árváira, hol egy gyermek évi 24 koronát kap. Ebből esik egy altiszt árvájára naponkint 5'4 krajczár, egy szolga gyermekére 3'9 krajczár. Ha nem volnának is olyan nehéz és szigorú megélhetési viszonyok, akkor is a legelemibb életfeltételekre, a naponkénti száraz kenyérre nem elég az az öt és három krajczár. Miből maradjon ruhára és neveltetésre? így az állam erőszakkal szerencsétleneket, koldusokat, az élet bénáit, nyomorultjait teremti meg. Az özvegyek nem tartanak kongresszust. Az árvák nem tudják felemelni tiltakozó szavukat, a jaj, a nyomor szavát, ép azért szükséges, hogy időnkint akadjon képviselő, ki ilyen szocziális kérdésekkel a ház elé jön. Ha itt lenne a pénzügyminiszte ur, tudnám válaszát, ő azt mondaná, hogy az ilyen dolgot organicze, szerves rendszerben kell megoldani s nem lehet annak egyes részleteit kiszakítani. De bezzeg, nem ugyanazon a véleményen volt, mikor a rangosztályba sorozott, czimés jelleget viselő katonai személyek után hátramaradt özvegyek és rangosztályba nem sorozott katonai alkalmazottak özvegyeiről volt szó. Akkor is megmondottam, mikor még törvényjavaslat volt a később 1907. évi XVI. t.-czikké vált javaslat, hogy hajlandó vagyok a humanizmus kedvéért azt elfogadni, de csak olyan feltétel alatt, hogyha megnyugtatást nyerek a pénzügyminiszter úrtól, hogy az állami tisztviselők özvegyei és árvái ellátására vonatkozó hasonló szellemű javaslatot fog a ház elé terjeszteni. A t. pénzügyminiszter ur a függetlenségi párt értekezletén megigérte, hogy ez gondoskodása tárgyát fogja képezni. Hiszem is, hogy tényleg képezi, de a között a sok munka között egy ilyen részletkérdés kikerülte a figyelmét, már pedig ez egy percznyi halasztást nem tür. oly nagy a nyomora az állami tisztviselők szegény özvegyeinek és árváinak, hogy sorsukat feltétlenül még az 1908-ik évi költségvetésben kell rendezni, már az 1908. évi költségvetésbe erre a czélra megfelelő összeget fel kell venni. (Helyeslés balA katonatisztek özvegyeinek és árváinak sorsát valahogyan már rendezte a törvény, ott már egy gyermek az özvegyi nyugdij egy ötödrészét kapja nevelési járulékul, holott a polgáriaknál csak egy hatodát, ott megszüntette a törvény azt az igazságtalanságot, hogy háromnál kevesebb gyermeknek nem adott nevelési járulékot, ott már az egy gyermek is megkapja. A legelemibb követelés tehát az, hogy legalább ennek az 1907 : XVI. t.-cz.-nek szellemében rendeztessék végre az állami tisztviselők özvegyeinek és árváinak sorsa. Hosszasabban nem is akarom ezt megindokolni, hiszen indokolja maga az élet és a pénzügyminiszter ur is ismeri a megnyilatkozott keserűségeket, ennélfogva csak röviden felolvasom az interpellácziót. (Olvassa): »Interpelláczió a pénzügyminiszter úrhoz. Az 1885. évi XI. t.-cz. III. fejezetének az özvegyek és árvák ellátásáról szóló fejezetek igazságtalan rendelkezéseinek módosítása érdekében : Miután az 1885: XI. t.-czikkek az özvegyi nyugdíjra s nevelési járulékra vonatkozó rendelkezései kegyetlenek, igazságtalanok, embertelenek s miután az 1887. évi XX., 1891. évi X. és 1896. évi IV- törvényczikkek módosításával az 1907. évi XVI. t.-cz. a rangosztályba sorozott katonai személyek, a katonai havidijasok, altisztek és legénységi állománybeli személyek özvegyeinek nyugdiját és árváinak nevelési járulékát már rendezte, 1. Hajlandó-e a pénzügyminiszter ur az állami tisztviselők, altisztek és szolgák özvegyeinek és árváinak ellátásáról intézkedő törvény módosítása tárgyában sürgősen törvényjavaslatot előterjeszteni ? 28*