Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

Ifi 275. országos ülés 1908 február 21-én, pénteken. elvehetik, illetve akadnak, a kik elragadni meré­szelik ezt a szent eszközt mitőlünk. T. képviselőház! Nagyobb csend, mint ma nem lehet. Ez a kormány ugyanolyan czélból kavarja ezt fel, a házszabályt ugyanannyiba akarják venni, mint akkor. Miért volt ez akkor szent eszköz, és miért most egy lerombolandó, elpusztítandó valami, nemzeti veszedelem? Ho­nores mutant móres. És nemcsak a szokásokat változtatták meg, hanem egyúttal hátra is hagyják az elmúlt idők cselekedeteit, betűkben és papirosokon, és ezek a fotográfiák mindig élethűek és mindig odatarthatok. Andrássy Gyula gróf legalább az ő irányában és kijelen­téseiben meg tudott maradni körülbelül ugyan­azon iránynál; a régi és a mostani Andrássy Gyula gróf között csak 6 órai különbözet van. Andrássy Gyula gróf 10 órát kért akkor, és most 16 órát kér. Azonban az akkori és mos­tani Kossuth Ferencz és Apponyi Albert gróf között egy egész világ van. Akkor mindent elleneztek, akkor szentségnek nevezték a ház­szabályokat, és ma ugyanazt november 18-ával is összctörhetőnek tartják. Itt van előttem, t. képviselőház, Széll Kál­mán beszéde is. Széll Kálmán, az alkotmány­párt elnöke is ugyanezen az állásponton volt. Igaz, hogy ő a harmadik kategóriát képezte, mert akkor volt küzdő ellenzék, volt a kettő között levő rész: a mostani alkotmánypártnak a zöme, és volt egy harmadik frakczió, maga Széll Kálmán, a ki se ide, se oda, se amoda nem tartozott, de mégis kilépett a szabadelvű pártból és lemondott mandátumáról. Széll Kálmán a következőket mondotta (olvassa): »A mikor a képviselőház zavartalan működésére és a többség törvényes akaratának megnyilvánulására hatályos garancziákat kere­sünk, nem szabad a szólásszabadság alkotmányos nagy kincsét feláldozni; mindkettő egyaránt lényeges alkateleme a parlamentarizmusnak, a kettőt tehát össze kell egyeztetni. A többség törvényes jogait a szólásszabadság megóvása mellett biztosítani kell, de a kisebbséget sem szabad védelem nélkül hagyni.« Azt mondja továbbá, t. képviselőház (ol­vassa): Nem szabad érinteni a szólásszabadsá­got, nem szabad megsemmisíteni a parlament ellenőrzési képességét, és az ebben rejlő nem­zeti erőt, a melyre az országnak még szüksége lehet. A revíziót tehát, bár gyökeresen bele kell nyúlni a mai házszabályokba, és hatályos­nak kell lenni, mégis a mérséklet szellemében kell foganatosítani, óvatosan, bölcs megfontolás­sal kell hozzá nyúlni, végrehajtani is ugyanígy lehet, hogy a közszükségletet kielégítse, és egy­beforrjon a nemzet közérzületével.« T. ház! Széll Kálmán nem képviselte a mi álláspontunkat, sem.az akkorit, sem a mostanit. De Széll Kálmán akkor még a mostani házszabály­revízióval szemben is igen nagy mértékben ellentétes állásponton volt, mert hiszen a bölcs mérsékletet hangoztatta és e mellett igazán nem tudom, hogy a 16 órás tanácskozási időt hogyan lehet bölcs mérsékletnek nevezni. T. képviselőház! Ezek az idézetek, ha nem is az egész képét, de mégis egy bizonyos mér­tékű visszaidézésót jelentik a múltbeli állapo­toknak. Nem abból a szempontból olvastam itt fel ezeket, hogy uj dolgokat mondjak. Én csak abból a szempontból olvastam fel, hogy az akkori kisebbségnek követeléseit a mostani többség, sőt — csekély töredék kivételével — úgyszól­ván az egész magyar parlament vezéreinek szeme elé idézzem és rámutassak arra, hogy a nagy harcz idején mi volt az álláspontjuk, és hogyha a politikai jogfolytonosságnak és a politikai rezonnak eleget akarnak tenni, ha maguk nem akarnak szemben állani azzal, hogy álláspont­jukat feladták és megváltoztatták, nekik sem volna szabad ennél az álláspontnál tovább ter­jeszkedniük. Lehet ebben a házban az a véle­mény, hogy nem kell semmiféle házszabályrevi­zió, de nem lehet az a vélemény, hogy több kell annál, mint a milyen akkor jó volt és nem le­het az a véleménykülönbség, hogy más eszkö­zökkel szabad azt megcsinálni, mint a milye­nekkel akkor szabad volt, t. i. vagy a meg­egyezés, vagy a törvényes tanácskozás és törvé­nyes harcz után. A többségben, ha azt mondja, hogy nemzeti czéljai vannak, legyen annyi erő, hogy tartson ki ebben a küzdelemben, de a ve­zérei ne hirdessék, hogy törvénytelen eszközök alkalmazására is készek. Bizony Ákos: Nem is hirdetik! Egy hang balfelói: Teszik! (Zaj.) LengyeL Zoltán : Mert avval nem sirt ásnak maguknak, hanem arra a sírra, a mely jórész­ben ki van már ásva a függetlenségi politika részére, az emlékkövet fogják rátenni, a melyre az lesz ráírva, a mi Bartha Miklós egyik hires czikkének a czime volt: Fűit. Ot perez szünetet kérek. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak helyüket elfoglalni, folytatjuk a tanácskozást. Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó. (Halljuk !) Lengyel Zoltán: T. képviselőház ! Szólottam a mennyire e tárgy keretében szükséges volt, a, nemzetiségi kérdésről, a horvát viszonyokról, a koaliczió vezéreinek megelőző álláspontjáról. Beszédem további részében azzal akarok foglal­kozni, hogy minő czélokra akarják ezt a ház­szabályreviziót . . . (Zaj bal felől.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lengyel Zoltán :... És hogy melyek azok a

Next

/
Oldalképek
Tartalom