Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-281

281. országos ülés I9ü8 február 28-án, pénteken. 185 vonatkozó azon szavaiban, hogy a nemzetiségi csoport megszaporodva fog e képviselőházba bejutni. Mérey Lajos: Nem is azért kell a választói jog reformja, hogy a nemzetiségiek megszaporodva jöjjenek ide! Szkicsák Ferencz: Azt hiszem, t. ház, hogyha igaz volna, hogy a nemzetiségi csoport megszaporodva fog visszajönni, akkor nem volna semmi ok arra, hogy a választói jog kodifikálásáról szóló javaslatot titokban tartsák. Hiszen már ismeretes az a régebbi intelem, a melyet most a belügyminiszter ur utánoz, hogy csak hadd jöjjenek be a szocziáldemokraták, legalább nyilvánosan fogják itt hirdenti elveiket és mi megismerhetjük azokat. Midőn még passzivitásban voltunk, akkor is ilyenformán hangzott az intés : hadd jöjjenek csak fel és lássuk őket itt a fórumon ; hallgassuk meg panaszaikat és elveiket!« (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Hát itt vagyunk, t. képviselőház és látjuk, hogy annak a kinyilatkoztatásnak nem sok foganatja lett, mert hiszen az általunk felhozott panaszokat nem orvosolják és a belügyminiszter urnak sokszor kedvesebb egy szolgabíró, mint a nemzetiségek százezreket számláló népe. (Mozgás és zaj. Felkiáltások : Elég ! Elég ! Két óra !) Itt tehát másról van szó, t. ház, nemcsak arról van szó, a mit például a függetlenségi párt disszidens csoportja és az előttem felszólalt képviselő urak kifogásoltak, hogy a katonai követelések végrehajtása szempontjából kivánják a házszabályok szigorítását. Én mást is mondok. Azt, hogy ezen házszabálymódositásnak az lesz a következménye és azon törekvés szolgálatában áll, hogy itt többé parlamenti váltógazdaság lehetséges ne legyen, hogy ide 48-as, különösen pedig demokratikus elveket valló kormányzati férfiak ne jöhessenek a parlamentbe. Itt legyen szabad gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ur beszédének egy részére hivatkoznom. Azt mondja (olvassa) : »És bármit mondanak a t. képviselő urak — t. i. mi — mégis nem lehet tagadni, hogy a végezetjük egész más, mint a mienk. Minden felszólalásukon, egész programmjukban vörös fonálként keresztülhuzódik, hogy ők is főleg az állam csak egy részének, az egységes politikai nemzet csak egy részének érdekét hordják legmelegebben szivükön és a többit pár frázissal kifizetik ; igazi czéljuk az, hogy a nem magyarajku állampolgárok hatalmát, érdekét fejleszszék; holott a mienk — különbséget nem téve az egyesek anyanyelvét illetőleg — az egységes politikai magyar nemzet javát és boldogságát.« Azt elfogadom igenis, hogy mi népeink boldogulását kívánjuk, de hiszen mi nem vagyunk az állam egy külön része és a nélkül, hogy az egész állam boldogulna, a mi népünk sem lehet boldog ! Hát ez csak szójáték. Mi nem fráziskép mondjuk, hogy kívánjuk ennek a hazának a boldogulását, mert igenis kívánjuk ezt, ugy a magyar, mint a többi népek számára. Én Andrássy ezen nyilatkozatát visszaküldöm az ő czimére, a mikor azt KÉPYH. NAPLÓ. 1906—1911. XVI. KÖTET. mondom, hogy ő, a ki az arisztokratikus felsőbb köröknek a képviselője, azt akarja, hogy az ország megmaradjon konzervativnek, hogy nekik a felsőbb köröknek megmaradjon a hatalmuk. Nem tudom, hogy ő maga reakczionárius-e, de a reakczionáriusok czimére küldöm vissza ezen kijelentést, a mikor azt mondom, hogy ők inkább vissza akarják fejleszteni az országot, hogy az még inkább az ő javukat szolgálja. (Nagy zaj balfelől. Felkiáltások: Elég volt már!) A mi az uj parlament házszabályait illeti, kétségtelen, hogy ilyen szabályokkal a jövőben csakis személyes váltógazdaság lesz lehetséges a kormányzaton. (Mozgás.) Mi, nemzetiségi párt, sohasem fogunk személyes váltógazdaságot követni. (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Nincs nemzetiségi párt I) Lukács László : De igenis itt vagyunk, mint nemzetiségi párt! Elnök (csenget) : Csendet kérek! (Nagy zaj.) Lukács László: Engedelmet kérek, mi itt vagyunk! (Zaj.) Elnök : Kérem Lukács képviselő urat, Szentiványi képviselő urat! (Nagy zaj.) Lukács képviselő urat rendreutasítom. Szentiványi Árpád képviselő urat szintén. Lukács László : Ilyet nem lehet hallgatni! Szkicsák Ferencz: Mi az igaz elvek érvényesítésének harczosai vagyunk. (Zaj. Elnök csenget.) Az uj házszabályok azt akarják eredményezni, hogy itt a parlamentben még nagyobb tűzre fognak gerjedni a személyek eüen az országot sorvasztó harczok, és az elvek harcza a parlamenten kivül maradna, (Zaj. Elnök csenget.) addig, mig a kor haladása le nem fogja rázni az osztályparlamentet és meg nem fogja teremteni az igazi népképviseletet. (Zaj.) Befejezésül még csak néhány mondatra kérem a t. ház türelmét, (Zaj.) Hiszen tulajdonképen ezen következmények czélját tekintve a házszabály ezen módosítása ellen nem kellene állást foglalnunk, mert hiszen az történik majd, a mit kívánunk, hogy ugyanis a parlament a nép jogain fog felépülni. De mi állást foglalunk e hárafelé való reform ellen, mert ez a közszabadság és a parlament elleni bün. (Zaj. Elnök csenget.) De különösen azért foglalunk ellene állást, mert erkölcsi érzésünk szerint ehhez a többségnek semmiféle jogczime és erkölcsi alapja nincs. (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Még csak egyet, t. ház ! Sok szónok azzal illette itt a függetlenségi pártot, hogy a múltból, ellenzéki korából, az akkor vallott elvekből és ténykedésekből nem tanult semmit. (Mozgás és zaj.) Én a képviselőháznak igen szerény tagja vagyok. Hammersberg László : Ez már nem igaz ! Endrey Gyula: Ne dicsekedjék! (Zaj. Elnök csenget.) Szkicsák Ferencz: De azt tudom, hogy a függetlenségi párt még a drámának a tanulságát sem akarja magára nézve levonni. A mint tudjuk, 24