Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

275. országos ülés 1908 február 21-én, pénteken. 13 Lengyel Zoltán: De hiszen hogy gr. Andrássy Gyula és az akkori koaliczió az alatt, hogy ne fojtsuk meg a szólásszabadságot és hogy miként kívánja a házszabályok revízióját és a technikai obstrukczió megszüntetését, mit értett és mi volt annak a határa, az is meg van okiratszerűleg, szintén az igen t. miniszter urnak egyik beszédében, a mely az akkori koaliczió egészének álláspontját foglalta magában. Ez az intézkedések leglényegesebb részében a tíz órai ülést jelöli meg, mint olyan határvonalat, a hol ezt elérik. Már most, igen t. miniszter ur, mikor gr. Tisza Istvánnal szemben nem tudom 120 vagy 150 ellenzéki képviselő tiz óráig elmegy, a mit könnyen kibir és mikor 20 ellenzéki képviselő a pártközi értekezleten szintén a tiz órát jelöli meg olyan határvonalnak, a melyen túl nem mehet, a mikor az előző alkalommal azt méltóztatott mondani, hogy ez a határvonal és ezt mondta az akkori többség is, akkor velünk szemben ime azt mondja, hogy 16 óra a határvonal, pedig ez nem is 16 óra, mert a két órai szünettel 18 óra. a közbeeső kérdésekkel 19 óra, tehát egy olyan parlamenti tanácskozás, a melyben minden lehetséges, a melyben a napi 24 órából rendes időben 19 óra a tanácskozás, rendkívüli esetben, ha a többség egynehány tagjának jól esik, rögtön permanens, mert hiszen az ülés után joga van a többségnek mindenfélét csinálni . . . Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: De akkor .nem határozhat! Lengyel Zoltán: Bocsánatot kérek, nem határoz, de akkor is itt kell a kisebbségnek lenni, mert a világon mindenfélét csinálhatnak nélküle. T. képviselőház! Én azt értem, ha nekünk olyan a közjogi helyzetünk, hogy nagy elnöki hatalomra van szükségünk, hogy itt katonasággal kivezetik a renitens képviselőt, hogy menetrendet csinálunk a parlament számára, hogy itt egy képviselőnek bizonyos számú perczig szabad csak beszélni, hogy bizonyos tárgyak bizonyos időben meg kell hogy szavazva legyenek, hogy nem lehet ez elől kitérni, mint a hogy a nagy, szabad, hatalmas államok, egységes faji nemzetek megalkották azt a maguk parlamentjei számára. De nem ezt akarja a t. kabinet, hanem vaczillál a lehetőségek közt és akkor elővesz egy lehetetlen eszközt, a permanens ülést és azt átváltoztatja még egy lehetetlenebb eszközzé, olyan permanens üléssé, a mely permanens is, nem is: akkor permanens, a mikor neki tetszik, s akkor nem permanens, a mikor neki nem tetszik. A mi parlamenti viszonyaink között^a sajtó eszköz, a mely által tudomást szerzünk arról, a mi a világon történik és a magyar sajtó az, a mely szárnyra veszi az itt történteket és innen kiviszi. Ha 16 órán át fog ez a ház tanácskozni, hogyan fogja azt a magyar sajtó a mi viszonyaink között, a hol a lapok terjedelme nem 150 oldal, mint a nagy angol lapoké, hanem ellenkezőleg: nagyon is kicsiny,'hogyan fogja az a magyar sajtó innen a közléseket leadni? És ha nem adja le, ha a nyilvánosság elé [nem kerül a tárgyalás eredménye, ha éjjel-nappal fogunk a haza ügyeiről tanácskozni, (Egy hang jobbfelöl: Röviden!) ha elvész a parlamentnek a nyilvánossága: hiszen akkor ez egy éjjelező knpaktanácscsá alakul át (Ellenmondás balfelöl.) és átalakul dulakodássá és minden egyébbé, mert én a magyar országgyűlésen egynéhány éjjeli ülést láttam, de soha az emberek akkor józanok nem voltak. (Derültség. Felkiáltások balfelöl: Igaz! EUtnmondás.) Mindenesetre világos, t. képviselőház, hogy ha az a klasszikus szépségű nyíltlevél, a melyet gróf Andrássy Gyula irt és az akkori ellenzéknek nagy többsége, egy nagy ellenzéknek a megállapodása a 10 órai időt tartotta maximálisnak, akkor nagy áldozat volt azok részéről, a kik mostan ezen a tanácskozáson résztvettek, hogy ezt a vonalat a kisebbség részéről engedélyezni hajlandók voltak. Miért kell ma nekünk a 10 óránál tulmennünk a nemzetiségi esetleges veszedelemmel szemben, a sürgősség kimondása mellett, a mikor 150 képviselőnek nem kellett ezen tulmenni, a mikor Tisza István élet és halál küzdelme között ezt elégnek tartották és nem akartak ezen tulmenni? Ugyanigy vagyunk, t. ház, a dolognak a többi részévL-1 is. Sajnálom, hogy az idő rövidsége miatt nem tudtam a teljes anyagot idehozni. (Fö'Uciáltások a középen: Holnapig elkészülhet vele!) de egyetmást mégis magammal hoztam annak a bizonyítására, hogy mennyire más a mai világ és mennyire más volt az akkori, hogy akkor mennyiben értett egyet Apponyi Albert gróf Andrássy Gyula gróffal és menynyire nem ma. Amit eddig felolvastam, az annak a nyilt levélnek csak az egyik része, a mely arról szól, hogy micsoda veszedelmei vannak a többségi abszolutizmusnak. A nyilt levél másik része az erőszak politikájával helyezkedik szembe. Már most, t. képviselőház, Apponyi Albert gróf 1908 január 23-án, tehát három esztendővel később, a hogy Andrássy Gyula gróf nyilt levele megjelent, a következőket mondotta a függetlenségi pártkörben (olvassa): »Es csak ismerni kell a dolgok természetének rendjét és meg lehet jósolni előre, hogy ha alkotmányos utón a szükséges mérséklettel a házszabályrevizió meg nem alkottatik, ha ieiitartatik egy anarchisztikus parlament, elkerülhetetlen, hogy ne következzék be egy második november 18-ika, melyet azután nem fog elitélni a nemzet, hanem megmentőjeképen fogja üdvözölni.« Ezek a szavak gróf Tisza Istvánnak »Harcz a parlamentárizmusért« czimű zöld füzetéből vannak véve.