Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

10 375. országos ülés 1908 február 21-én, pénteken. Bécsből nem azért kivannak, hogy mi 20, 30, 50, 100 nemzetiségi képviselőt itt a képviselőházban beszélni ne engedjünk, hanem egészen más czélokból kivánják azt és e czélok: a létszámemelés, a gazdasági közösség további fentartása, a függetlenségi politikának lehetetlenné tétele egy mindenkori többség utján és ez által a »Gesammtmonarchie« minél inkább való megerősitése, a magyarságnak minél tökéletesebb szolgaságra vetése. (Ügy van ! a baloldalon.) Én ugy tudom, hogy annak idején a mélyen t. függetlenségi párt — midőn még e kérdésben teljesen egyetértettünk — mindig azt hangoztatta, hogy »ha nekünk magyar királyunk volna ; ha nekünk magyar hadseregünk volna ; ha nekünk önálló vámterületünk volna és ha általános választói jog is volna : abban az esetben mi a többségnek mindent megadnánk a világon, mert akkor a magyar királynak, a magyar király magyar kormányának és annak a magyar többségnek adunk meg mindent: akkor az a tökéletes és teljes magyar állam eszméjének győzedelmet és keresztülvitelét jelenti, de mig osztrák a császár, német a hadsereg és közös a vámterület, addig ne beszéljünk arról, hiszen küzdeni a függetlenségi czélokért a kisebbség szokott és tud.« Annak tehát lehet teljes szabadsága. (Mozgás a baloldalon.) A többség mindig meghajol ebben a tekintetben egy bizonyos mértékig, még ha oly erős és czéltudatos volna is, a milyennek nem az és azért, mig ezen czélok kiviva nincsenek, addig a magyar parlament szólásszabadságát, harczkészségét, a nemzeti ellenállás fegyvereit kezünkből ki nem adhatjuk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék nekem megmondani, hogy hol van az a magyar udvartartás ; hol van a magyar hadsereg, az önálló vámterület stb. Nagy György: Az udvari estélyek pótolják a magyar udvartartást! MuZSa Gyula: Ugy látszik, nagyon fáj, hogy nem hívtak meg ! Nagy György : Visszautasítottam volna a meghivást! Farkasházy Zsigmond : Negyvennyolczas teaestély. (Zaj.) Lengyel Zoltán: T. ház! Egy kissé más a helyzet, mint annakelőtte volt, midőn ezeket az igéket együtt hangoztattuk. A helyzet t. i. az, hogy azt hittük akkor, hogy ha majd többségben lesz a függetlenségi párt — és ezt nem én mondom, hanem Kossuth Ferencz mondta — akkor mindent meg fog csinálni vagy legalább meg fogja próbálni, (Ugy van! balfeiől.) vagy legalább a maga pártjában be fog hozzá rendezkedni. (Mozgás balfeiől.) vagy legalább is hátrafelé nem megy (Ugy van ! balfeiől) és akkor azt mondottuk, hogyha a nemzet nekünk ad többséget, akkor rendben van a dolog. És most az következett be, hogy egy bizonyos mértékig az osztrák hatalom szembe szállott ezzel a többséggel, de ez a többség nem szállott szembe a bécsi törekvéssel, a harczot nem vivta meg, még a kísérletet sem tette meg, még alkut sem folytatott. Mikor a tények azt mutatják, hogy a közjogi helyzet nem előre, hanem visszafelé fejlődött, a mikor a függetlenségi többségben is csalódtunk és az osztrák czélok, a régi czélok megmaradtak, méltóztassék megmagyarázni, hogy csinálhat-e a többség olyan Pálfordulást, hogy most többségi abszolutizmust kívánjon és pedig ezen czélok megvalósítása előtt és hozzá még annak a többségnek a részére, a mely ezen czélokból semmit sem tudott megvalósitani. Nekünk a házszabály eszköz, nem czél. A házszabály eszköz arra a czélra, a mely czélra az egész parlament való, mely ezen egész nemzetet élteti, mert nem arra van szükségünk, hogy házszabályaink legyenek, hanem hogy nagy nemzeti czéljaink — nem máról holnapra való czélok, a melyek megváltoztathatók, hanem örökös czélok — megvalósítva legyenek, a melyektől nem tágíthatunk soha. Ennek a nemzetnek nagy czéljai vannak, melyeket a történelmi időkből vett át; a maga önállóságának teljes és tökéletes kiépítése, a maga gazdasági és faji hatalmának megteremtése. Mindezeknek előtte vagyunk. Itt züllött társadalmi viszonyok vannak, itt nem lehet a képviselőház többségét oly elemekből összeállítani, melyek az angol parlamentet alkotják, a hol a megbízható nagy társadalmi rétegeknek tízezreiből válogatják össze a legkiválóbbakat, a Iák értelemre, a maguk faji tulajdonságaira és gazdasági erejére nézve mindenesetre a legelsők. Nálunk nincsenek ilyen társadalmi viszonyok, hanem nálunk rossz társadalmi viszonyok vannak és méltóztassék megmondani nekem, hogy hová jut ez a nemzet, ha a maga nagy czéljai .megvalósítása előtt ilyen helyzetben többségi abszolutizmust teremt, a mely hogy hová vezet Magyarországon, azt megmutatta a szabadelvű párt félig és megmutatta volna egészen, ha olyan házszabályok lettek volna, a milyeneket ők kívántak. A czslzat nem az, hogy kimutassam — mert ez nem szükséges — hanem hogy mégis előtérbe állitsam a kérdést, hogy nekünk nem egy irányban, hanem több irányban kell védekeznünk, nem egy, hanem több ellenséggel kell megküzdenünk. Inter Scyllam ct Charibdim lebeg nemzetünk hajója és ha túlságosan ki akarjuk kerülni a Scyllát, beleütközünk a Charibdisbe, nekünk pedig nem szabad soha a végletekkel dolgoznunk. Nem szabad a magyar kisebbségi akarat elhatározását teljességgel semmibe venni, (Helyeslés balfeiől,) épen azért, mert az elmúlt két esztendő azt mutatta, hogy a nemzeti czélokat a maguk tisztaságában sohasem a többségek hangoztatják és csinálják meg, hanem mindig a kisebbség az, a mely ezekért helyt áll. (Helyeslés balfeiől.) Egy hang balfeiől: Nem a véletlen! Lengyel Zoltán : Igaza van az én t. barátomnak, hogy nem a véletlenből, hanem államjogi helyzetünkből következik, a mi 400 éves szolgaságunkból, a mely belenevelte a nemzetbe, hogy a mikor közelebb jutottak a hatalomhoz, akkor az