Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-279
130 279. országos ülés 1908 február 26-án, szerdán. mint az enyém és konczedálni fogja, hogy ilyen kombináczió száz is van. Gr. Batthyány Tivadar: Hány politikust és hány nem politikust neveztek ki közjegyzőnek ? Lengyel Zoltán : Ez az egyik ok, a másik az, hogy a közjegyzőség bizonyos mértékig összeférhetetlen a képviselőséggel. Nem abban a mértékben, hogy a képviselő nem lehet közjegyző, hanem abban a mértékben, hogy a közjegyző nem lehet képviselő, a miből a contrario is következik valami. Az összeférhetetlenségi törvény 13. §-ában egyenesen kimondja, hogy országgyűlési képviselő a kormánynál nem járhat közbe oly ügyekben, melyek czimek, kitüntetések, rendjelek adományozására, valamint jövedelmező jogok adományozására és átruházására vonatkoznak. Ebből következik, hogy azok a bizonyos politikusok, kik közjegyzőkké kineveztetnek, csak ugy lehetnének kinevezhetők, ha magától menne a dolog. Hédervári Lehel: Ha pályáznak ! Lengyel Zoltán: Azonban én azt a nagy bizalmat a turócz-szentmártoni, czeglédi és a többi eset után nem táplálom, hogy ez magától következett volna be, hanem kénytelen vagyok bizonyos befolyásokat mégis észrevenni. Lehet, hogy ez nem másoké, hanem valószínűleg az illető képviselőé magáé, de a mi összeférhetetlen mással szemben, a mit más számára nem szabad kijárni, az ő rá magára is összeférhetetlen. De ettől eltekintve, itt vannak az objektív szempontok, a közjegyzői intézmény integritásának kérdése, a mely megkivánja, hogy a legarravalóbb, a legmegbízhatóbb, vagyonilag független és jogilag képzett emberek neveztessenek ki, a kik a társadalmi élet egy erősségét is képezik. Innen van az, hogy eddig az arra valók közt ügyvédek, birák, közjegyző]elöltek közt felosztották a dolgot. Halász Lajos : Most is ugy van ! Lengyel Zoltán: Ha a politikai rokkantak egyik állomásaként teszszük oda a közjegyzőséget vagy egy bizonyos embernek azért adjuk, hogy promoveáljuk, azért hogy amoveáljuk, hogy innen eltegyék azért, hogy lekenyerezzék az illetőt, hogy bizonyos helyzetben harapósságát ne mutassa vagy azért, mert bizonyos kényes kérdés jön szőnyegre, az illetőt el kell innen távolítani, vagy azért, mert bizon} r os embernek abban a kerületben helyet kell csinálni: mindez összeférhetetlen a nemzet érdekeivel, de elsősorban magának a közjegyzői intézménynek hitelével és megbizhatóságával. Laehne Hugó : Két év alatt kettőt neveztek ki! Burgyán Aladár : Nem a politikust, hanem az ügyvédet nevezték ki! Lengyel Zoltán : Nem a politikust, hanem az ügyvédet ? Azt a politikust, a ki nem is ügyvéd. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : Nem akarom sérteni t. képviselőtársaimat, hogy én most felsoroljam, hogy a közjegyzőnek micsoda fontos teendői vannak és közhitelű cselekményei micsoda fontossággal birnak és micsoda kár származik abból, ha az illető nem képes arra, vagy nem megbízható. De mi következik be, ha így osztogatódnak ezek az állások ? Az, hogy a közjegyzőjelöltek 20—30 esztendőt eltöltenek ebben a munkában várakozva, hogy szakképzettségüket, megbízhatóságukat és a kamara által bizonyított tudásukat valamikor a minisztérium honorálni fogja. Ezek az emberek nem jutnak soha oda, a miért tulajdonképen dolgoztak. Ellenben oda jutnak mások, a kik nem értenek hozzá, fogadnak maguknak közjegyzőjelöltet és igy valósággal albérletbe adják a közjegyzőséget annak a mintájára, a hogy a reformáczió idején a nagy német érsekségekkel történt, hogy mások húzták a javadalmat és a helyett, a ki esetleg kiskorú gyermek volt, egy helyettes misézett. Itt is olyanformán menne, hogy a közjegyzőjelölt intézi az ügyeket és a kinevezett javadalmas húzza a javadalmat, a melyhez nem ért, a mely nem neki való ! Hédervári Lehel: Neked is van irodavezetőd ! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! El szeretném érni azt, hogy az a nagy ostromlás a kormánynyal szemben e tekintetben megszűnjék, el szeretném érni, hogy a t. kormány, a mennyire én hozzá tudok járulni, igyekezzék legalább e részben is programmját bizonyos mértékig megtartani, el szeretném érni, hogy a közjegyzőségnél is, mint a patikáknál, a hol már sikerült nagynehezen a panamázást és poütikai jutalmazást elkerülni, elérhessük, hogy azt ne kaphassa meg csak a legérdemesebb és legarravalóbb magyar ember. Ez az intenczió vezetett t. ház, a midőn interpellácziómat előterjesztettem. A dolognak személyes részével foglalkozni nem kívánok, (Helyeslés.) semmiféle személyi okokból, nem is csupán a közjegyzőség kérdésében interpellálok és azért nem is intézem kérdéseimet az igazságügyminiszter úrhoz, a közjegyz ősegek dolga csak a lökést adta meg arra, hogy interpellácziómat előterjeszszem. (Helyeslés.) Interpelláczióm a következő (olvassa) : Interpelláczió a miniszterelnök ur utján a kormányhoz. Tekintettel arra, hogy a jelen kormány programmjának egyik sarkalatos tétele volt, hogy a közélet erkölcseit migtisztitja, s hogy szakit azon rendszerrel, mely szerint a kormányhatalomtól függő javadalmazásokat pártpolitikai czélok szolgálatára vették igénybe és tekintettel arra, hogy az eddigi és a most üresedésben lévő közjegyzői állások betöltésénél ezen elitélt rendszer látszik a legkiválóbban érvényesülni: kérdem a t. kormányt: hajlandó-e a jövőre nézve a közjegyzői állások betöltésénél s általában a kormánytól függő kedvezések és javadalmazásoknál kizárólag a közérdeket és a szerzett érdemeket venni tekintetbe és hangoztatott, de eddig be nem tartott elvei szerint eljárni ? Kérem a t. házat, hogy ezen interpellácziómat a miniszterelnök urnak kiadni szíveskedjék. (Helyeslések.)
