Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-279

279. országos ülés 1908 február 26-án, szerdán. 129 kezzenek kirándulásukat a magyar határ felé intézni, hogy tanítsák ki a Henceket szándékunkról.« & Kifejti a röpirat azt is, hogy miért szeretnék Pozsonyt és miért fáj a foguk Győrre és a színmagyar Komáromra is: »Nekünk szántóföldek kellenek, és ilyeneket jó minőségben csak a kis magyar Alföldön találunk. Pozsonyt nemzeti szempontból nem engedhetjük át a magyaroknak, hiszen még a magyar statisztikai adatok szerint is több mint fele a lakosságnak német. Győr azért kell nekünk, hogy kereskedelmünk bástyája legyen, tekintettel a dunai szállítás olcsóságára. Talán aztán sikerülend nekünk majd a magyar kapzsi és rablószerü közlekedési politikára Németország segítségével keresztet húzni. Győr egyike a legnagyobb marhapiaczoknak az országban. Komáromot katonai okokból kell kezünkbe kapnunk. A kuruczok kora visszatérhet és 30.000 katona — ennyit fogadhat a vár magába — egyáltalán nem sok egy nyughatatlan szomszéd határán«. És, t. képviselőház, e mozgalom élén az Alldeutsches Tagblatt áll, a mely Alldeutsches Tagblatt küldötte e röpiratokat Magyarországra és küldi, mint maga is kifejti, a röpiratot zárt boríték alatt, hogy a magyar hatóságok be ne avatkozzanak és esetleg a postai szállítást meg ne tilthassák és hogy esetleg, a mint magát kifejezi, német polgártársaink ne legyenek kitéve zaklatásoknak. Az Alldeutsches Tagblatt meg lehet nyugodva : Kezem közt vannak németajkú honfitársainktól levelek, a melyekben a honfitársaink maguk panaszkodnak a törekvések ellen, és kifejtik, hogy továbbra is hű fiai akarnak maradni e magyar hazának, sőt kérik a hatóság segítségét, kérik, hogy őket megoltalmazzák ilyen lázitási kísérletek ellen és ajánlkoznak németajkú honfitársaink a határszélen, hogy ők a hatóságoknak ilyen akczióját készségesen támogatni fogják. Azt is kifejti a röpirat, hogy az alldeutsch vetés lassan érik, de biztosan. Én tehát azt a kérelmet intézem a t. miniszterelnök úrhoz, hasson oda, hogy az alldeutsch vetés még csirájában el legyen fojtva. Nem akkor, mikor már netán eredményei lesznek ezen mozgalomnak, hanem most kezdetben kell ezt elfojtani, ezen röpiratokat el kell kobozni, az Ausztriából jövő kirándulókat, kik izgatni akarnak, meg kell figyelni, és vissza kell tolonczolni, és nem szabad megengedni, hogy egy idegen állam polgárai, vagy bárki is a mi államunk területi épsége ellen izgasson. Mindezeknél fogva a t. miniszterelnök úrhoz a következő interpellácziót intézem (olvassa) : Interpelláczió nagyméltóságú dr. Wekerle Sándor miniszterelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása a t. miniszterelnök urnak az »Altdeutsches Tagblatt« kiadásában Bécsben megjelent és Nyugatmagyarországon terjesztett hazánk területi épsége ellen izgató röpiratról ? 2. Mit szándékozik a miniszterelnök ur ezen mozgalmak csirájában való elfojtása érdekében tenni ? Nevezetesen: a) szándéka-e a miniszterelnök urnak odaKÉPYH. NAPLÓ. 1906 1011. XYI. KÖTET. hatni, hogy ezen röpiratok elbokoztassanak és további terjesztésük megakadályoztassák ? b) szándéka-e a miniszterelnök urnak elrendelni, hogy az Ausztriából jövő izgatók figyelemmel kisértessenek és izgatás esetén azonnal átadassanak az igazságszolgáltatásnak, példás megbüntetés végett ? (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. Ki van felirva '{ Raisz Aladár jegyző : Lengyel Zoltán ! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Interpellácziómat nem az igazságügyminiszterhez, hanem a miniszterelnök utján a kormányhoz intézem, és pedig azért, mert nem egy esetet akarok felhozni, hanem egy egész rendszerre vonatkozólag akarom válaszát kikérni. Majdnem naponként megjelennek hirek, előbb a vidéki lapokban, azután a fővárosiakban, hogy ez a képviselő vagy az a képviselő közjegyző lesz és ez meg az lesz neki az utódja. Még meg sem üresedik a közjegyzőség, már közhírré van téve, hogy ki lesz az utód ; még ki sincs nevezve a közjegyző, már ki van jelölve a képviselő is, a ki utána következik, mintha valóságos adásvétel vagy jogutódlás tárgya volna ez. T. ház ! Neveket nem akarok itt mondani. Egész csoportok keletkeztek már, a melyek közj egyzőségekre pályáznak. A miniszterelnök urnak se éjjele, se nappala nincs, annyi a nyakára járó ember és annyi az aspiráns. Ez oly mértékig folyik, hogy már bizonyos embereknek egészen kiment a fejéből az, hogy itt országos kormányzat van és a közérdek volna az irányadó. Ugy kezdik tekinteni, mintha ezek az állások és egyéb javadalmazások a pártoknak kizárólagos monopóliumát képeznék, a melyekkel azt lehet csinálni, a mi tetszik. Én elismerem, hogy vannak hazafias érdemek, nem is kifogásoltam, mikor ilyenekért kitüntetéseket adtak. Azt is elismerem, hogy vannak érdemek az ilyen dolgokra is. De mikor ilyen csőstül jelentkezik a dolog, mikor már kizárólagosnak kezdik tekinteni, akkor kénytelen az ember a szavát felemelni. Az okok pedig oda vezetnek vissza, hogy mi ezen kormánytól, mint hirdette, a közélet erkölcsi megtisztítását vártuk. Azt mondta a kormány, hogy pártczélok szempontjából a hatalmat nem fogja kezelni, és hogy szakit a szabadelvű párt rendszerével. A szakítás a mai állapotok szerint tényleg megtörtént, mert a szabadelvű párt idején vegyesen neveztek ki politikusokat és nem politikusokat közjegyzőkké, most az utóbbi időben azonban már csakis a politikusokat nevezik ki, vagy legalább a politikusok azt hiszik, hogy csakis őket szabad oda kinevezni. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Neveket kérünk ! Lengyel Zoltán: Megmondottam, hogy neveket nem fogok említeni, de a t. képviselőtársamnak jólértesültsége pro foro interno van annyi, 17