Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-279

126 279. országos ülés 1908 február 26-án, szerdán. ugy az ipari, mint az élelmi czikkek drágulása terén, az a helyzet, a mely a lakáskérdés megoldatlansága folytán előállott, s a mely Budapesten exisztencziális kérdést képez, — most csak általánosságban érintve a dolgokat — olyan tény, olyan rendkivüli állapot, a mely arra int mindenkit és arra kell, hogy intse a törvényhozást, hogy ezen sürgető és halaszthatatlan dolgokon a maga kezével, a maga közreműködésével minél hamarabb segitsen. Buza Barna: Mit csináltak a demokraták ? Nagy György: Az éhtifuszról beszéljen Buza képviselő ur ! Pető Sándor (közbeszól). Elnök : Kérem, Pető képviselő ur eleget méltóztatott beszélni, ne tessék most zavarni a szónokot, |' Bródy Ernő: Megnyugtatom Buza Barna képviselőtársamat az iránt, hogy a demokraták közül sokkal több a lakó, mint a háziúr. De nem engedeni magamat eltérittetni eredeti szándékomtól. Interpellálni akarom a miniszterelnök urat az élelmiszer drágulása tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Az élelmiszer-drágaságnak és az iparczikkek terén előforduló drágaságnak nem egy oka van. Ennek vannak nemzetközi okai, vannak országos okai és pl. Budapesten specziális helyi okai is. A nemzetközi konjunktúrák vizsgálatába nem bocsátkozom, de igenis, fel akarom tárni a helyzetet és az országos szempontból és fővárosi szempontból törvényhozási és adminisztratív működéssel elérhető orvoslás módjait. A legégetőbb és már-már halaszthatatlan a husdiágaság kérdése, (Ugy van!) a mely a kis exisztencziákat már-már éhségnek teszi ki és még jól megalapozott exisztencziákat is a hus élvezetéről való lemondásra késztet. Mezőfi Vilmos: Már a lóhúst sem ehetik, az is túldrága! Bródy Ernő: Már-már ott vagyunk, hogy a húsevés tulaj donképen fényűzési élvezet lesz, nem pedig az a rendes táplálkozás, a melyre munkája után mindenkinek igénye van. (Zaj.) Mezőfi Vilmos: Persze, ez nem érdekli, csak a nyomort! Molnár Jenő: A házszabályrevizió Bécsnek kell, de a tifusz az nem kell. (Felkiáltások : Az csakugyan nem kell! Derültség.) Nagy György: Azt megszavazzuk, hogy elvigyék ! Az ellen nem rendezünk vitát! Elnök : Csendet kérek ! Bródy Ernő : T. képviselőház ! A husdrágaságnak különböző okai voltak és vannak. Egy hang : A mészárossztrájk ! Bródy Ernő: A mészárossztrájk is, de vannak sokkal mélyebben fekvő okai is. (Felkiáltások : A szakszervezetek!) A szakszervezetek sem az okai; a szakszervezetek sok bajnak nem az okai, legfeljebb a függetlenségi szakszervezetek. (Mozgás.) Gr. Batthyány Tivadar: Ezt magyarázza meg nekünk ! Ne gyanusitson ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Bródy Ernő: Nem jelszavak hangoztatásával és egyes intézmények lecsufolásával lehet e bajon segiteni. Mélyebben fekvő okai vannak ennek: legelső sorban az 1904-iki takarmányinség, ott kezdődik a baj, azután ennek következménye az élőmarha-árak túlságos emelkedése, ezzel kapcsolatban a szerb határzár . . . Mezőfi Vilmos: Agrárius urak szövetkezése! (Zaj. Felkiáltások : Ne gyanusitson !) Elnök : Kérem, t. képviselő urak, sziveskedjenek csendben lenni. A kölcsönös gyanusitgatásnak semmi helye, Tessék higgadtan a tárgyhoz beszélni, Bródy Ernő: T. képviselőház ! Engem nem vádolhat senki azzal, hogy nem a tárgyhoz akarok beszélni. (Egy hang balról: Az interpelláló beszélhet, a mit akar !) Nagy György: Itt bankettekről lehet csak beszélni, éhségről nem ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lehetetlen tárgyalni, ha mindenki közbeszól. Bródy Ernő: Az emiitettem módon előidézett husdrágaság orvoslásának különböző eszközei vannak ; a legelső, legfontosabb és legmélyTehatóbb a husfogyasztási adó eltörlése, (Ugy van I) azon adóé, a mely a szegény néprétegeket a legkiméletlenebbül sújtja. (Ugy van I) Ezzel kapcsolatban még talán azt is szóba lehetne hozni, hogy Magyarországban és különösen a fővárosban az adóztatásnak a szegény emberekre nézve mennyire helytelen szempontjai divnak, hogy itt pl. mindenféle sulyu állatra egyformán, darabszám vetik ki az adót, hogy tehát a mi egy 400 kilogramm sulyu ökör után fizetendő adó gyanánt, ugyanannyit kell a sokkal kisebb, mondjuk 200 kg. sulyu ökör után fizetni. Ez Bécsben, Ausztriában és mindenütt másképen van. A tarifa is oka a drágaságnak, mert ez is nagyban járul hozzá ahhoz, hogy az állatok Budapest elkerülésével Bécsbe vitetnek. A tarifa következménye, hogy túlságosan sok ökör megy Bécsbe és nagyon kevés marad itt. Csak per tangentem akartam érinteni ezeket a kérdéseket, nem is szándékozom mindegyiknél hosszasabban időzni, de a mi már a specziális budapesti szempontokat illeti, azt hiszem, hogy egy ország fővárosában arra kellene törekedni, hogy az az élelmiszerkereskedés központja legyen. Arra kellene törekedni, hogy ide fussanak be és innen fussanak ki azok a szálak, a melyek közrehatnak az egész ország élelmezésére. Ebből a szempontból Budapest fővárosa több tanácscsal és javaslattal járult a kormány elé, a melyek legalább némi részben hivatva lettek volna megoldani a közélelmezés kérdését. így többek között azt kérte a főváros, hogy a központi vásárcsarnokoknak adassék tarifális kedvezmény, hogy a szállitás oda olcsóbb legyen. Ugy tudom, hogy utóbbi időben a kormány tett is e téren valanűt, de ez még mindig nem az a segítség