Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-279
122 279. országos ülés 1908 február 26-án, szerdán. ur megcsinálni, igen lényeges, igen nevezetes törvény, mondhatom olyan, a melynél nagyobb nyomatékkkal birót, a / melynél fontosabbat 1848. óta nem alkottak. Én feltételezem, hogy jót fog alkotni. De bocsánatot kérek, túlságos szerénytelenség, túlságos elbizakodottság a belügyminiszter ur részéről, ha azt követeli, hogy ily nagy kérdésben, mint a minő az általános választói jog kérdése, vakon bízzunk az ő javaslatában, a melynek részleteit, elveit nem ismerjük, és hogy elfogadjuk azt a kívánságot, hogy statáriális házszabályt hozzunk be ily javaslatra, a melylyel ő az általános választói jog eszméjét meg akarja valósítani. (Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Akármilyen közbecsülésben áll is valamely államférfiú, nem szabad ennyire szerénytelennek lennie jjolitikai pályáján és politikai kívánságaiban. Jogunk van minél előbb, minél alaposabban és minél részletesebben megismerni a választói jog reformját és csak ha megismertük a javaslatot, csak akkor beszélhetünk egyáltalában arról a kérdésről, hogy minő módon és formában akarjuk letárgyalni. (Hosszantartó mozgás.) A., t. belügyminiszter ur ugy akarja feltüntetni a kérdést, hogy az általános és egyenlő választói jog elvét érvényre emelő törvénytervezetét félti e házban, és azért is szüksége van a házszabályrevizióra, hogy a jó törvény keresztülmenjen. (Mozgás.) Van ebben valami, mert azt a csodálatos jelenséget találjuk pl. Nagy Emil beszédében, a melyben indokolta indítványát, hogy nem túlságosan szerelmes a függetlenségi párt az általános választói jog eszméjébe és annak következménye, . . . Mezőfi Vilmos: Azt rég tudjuk! Pető Sándor: . . . hogy ez is csak oly programmpont, mint a többi: hirdetik a népnek, de nem gondolnak komolyan annak megvalósítására. Megengedem, hogy vannak a függetlenségi párton, vagy egyéb pártokon oly képviselők, a kiktől féltenni kell az általános választói jog törvényét, a kik talán szívesen követnek el mindent, hogy e javaslatból törvény ne legyen. (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Azonban distingváljunk ennél a kérdésnél. Ha rossz lesz az a javaslat, ha kicsúfolja az általános választói jog eszméjét, az egyenlőség eszméjét, akkor én is félek olyan emóczióktól, a melyek meg fogják zavarni a mi nyugalmunkat, a mi csendes álmainkat és emésztésünket. De ha az az általános választói jog törvénye egy becsületes választási törvény lesz, a mely a jogot általánosan és egyenlően megadja, akkor megnyugtathatom a belügyminiszter urat, hogy sem Nagy Emiltől, sem senkitől, bármilyen ellensége leg3 r en is a becsületes, általános választói jog reformjának, ennek életbeléptetését félteni nem kell, mert a közvélemény ereje, a nép haragja elementáris erővel (Igaz! Ugy van! a középen.) fogja elsöpörni a reakezió azon férfiait, kik útjába akarnak állani egy becsületes általános választói jognak. (Helyeslés a középen.) Mezőfi Vilmos: Százezer ember hömpölyög akkor Budapest utczáin! Elnök : Csendet kérek! Pető Sándor: T. ház! A belügyminiszter ur garancziákat keres feltevésem szerint egy becsületes választási törvény elfogadására, hogy itt a házban ne legyen komoly ellenzék, mely útjában áll azon programm megvalósításának, a melynek alapján a koaliczió minden tagja e házba bejutott. Ez kissé furcsa erkölcsi bizonyítvány a koalicziónak, feltételezni róluk, hogy ellenezni fognak olyan törvényjavaslatot, a mely az ő programmpontjukat valósítja meg. De lehet, hogy igaza van. En megnyugtathatom a belügyminiszter urat, hogy e czólból semmiféle házszabályrevizióra szükség nincs. Magyarországnak jogokra vágyakozó népe, a jogból kitagadott milliók, segítségére lesznek a belügyminiszter urnak, (Elénk helyeslés a középen.) hogy becsületes tervét keresztülvigye, és nem hiszem, hogy a reakezió, az ellenzék csak 24 óráig képes lenne daczolni a közvéleménynyel. Mezőfi Vilmos: Az utczán vernék meg őket! (Zaj. Elnök csenget.) Pető Sándor: Ausztriában is megpróbálták az általános választói jog megbuktatását a képviselőházban, de ott is teljes kudarczczal. Ott is kénytelenek voltak a reakeziósok visszavonulni, mert ha van egy kérdés, a melyre megérett a közvélemény, a melynek a megoldása sürgős és a néprétegek milliói által követeltetik, ugy az általános választói jog az. (Helyeslés a középen.) Ne akarja tehát a belügyminiszter ur elhitetni, hogy nekünk bizonyos oktroy-ra, erőszakos rendszabályokra van szükségünk azért, hogy az általános választói jogot Magyarországon megcsinálni lehessen. Ilyen erkölcsi bizonyítványra még nem érett meg talán a koaliczió sem. Vlád Aurél: Dehogy nem! Pető Sándor: T. ház! Elfogadom a házszabályszigoritásnak a gondolatát kapcsolatosan a választói joggal és a választói jog életbeléptetése után következő időre, de nem akczeptálom azon indokokat, a melyeket e tekintetben Andrássy belügyminiszter ur felhozott, és kötelességemnek ismerem ezekre is röviden reflektálni. Azt mondta a belügyminiszter ur, hogy más államok parlamentjének története bizonyítja azt, hogy az obstrukezió a demokratikus képviselőházak betegsége. Bocsánatot kérek, de az obstrukezió betegsége Európában az utolsó évtizedekben a legerősebben jelentkezett Magyarországon és az általános szavazati jog behozatala előtt Ausztriában. Sem reánk, sem az osztrák parlamentre a szó alkotmányjogi és politikai értelmében senki sem foghatja rá, hogy ez demokratikus parla-
