Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-279
3.97. országos ülés 190H Pető Sándor: Továbbá ugyancsak Kossuth Ferencz a képviselőházban 1904. november 17-én azt mondta, hogy »azon igazság elől nem zárkózhatom el, hogy nálunk az obstrukczió olyan, mint a napfény, a mely éltet.« Mezőfi Vilmos : Gyönyörű ! Pető Sándor: »Tagadni azt, hogy az obstrukczió jogszerző fegyver, teljes lehetetlenség.« Azután azt mondta : »Kérem a magyarok Istenét, hogy az országot ezen nehéz válságban védelmezze meg.« Hát, bocsánatot kérek, ha a függetlenségi párt vezére a pártkörben és a képviselőházban ilyképen nyilatkozott, akkor, azt hiszem, erről a függetlenségi pártról nem lehet azt állitani, hogy az 1904. évben nem volt ellensége a házszabályrevíziónak. Mezőfi Vilmos: Ki mondja ezt ? Hiszen nem nyilatkoznak! Hallgatnak! Elnök: Mezőfi képviselő urat kérem, hogy parallel szónoklatoktól tartózkodjék. Különben is ő már beszélt a vita során és semmiféle joga sincs másodszor beszélni. Vlád Aurél: Ha parallel ülések lesznek, miért ne legyenek parallel szónoklatok? (Zaj.) Pető Sándor: Hasonlóképen nem lehet kiállitani ezen kérdésben a következetesség bizonyítványát a t. néppárt részére. (Halljuk ! Halljuk !) Ennek bizonyítására legyen szabad rámutatnom arra, hogy a néppárt vezére, Eakovszky István, a Id különben másban mindig következetes, 1904 november 7-én a képviselőházban a következőképen szólott (Halljuk ! Halljuk !) : »A szólásszabadság és a kisebbség védelme a többség önkénye ellen a parlamentben ma már az egyetlen és legszilárdabb alkotmánybiztositék. A király vétójoga korlátlan, időre, tartalomra és alkalmazásra nézve. A király vétójogát minden ellenjegyzés nélkül, akárhányszor, minden indoknak megmondása nélkül alkalmazhatja és gyakorolhatja. Ennek csak egyetlen ellensúlya van és ez a korlátlan szólásszabadság ott, a hol a nemzet a törvényeket alkotja.« Ezt mondotta Rakovszky István, a jelenlegi alelnök ur, a néppárt vezére, 1904. november 7-én a képviselőházban, és én azt hiszem, hogy ebből nem lehet mást kiolvasni, mint a házszabályok érintetlenségét. A korlátlan szólásszabadságról beszélt Rakovszky, mostani alelnök ur, s igy Rakovszky István képviselő ur akkor elvileg ellensége volt a házszabályreviziónak. (Ellenmondás a néppárti -padokon.) Kitérek én beszédének minden részére, mert nem zárkózom el az igazság elől. Abban igaza van a belügyminiszter urnak, hogy voltak idők és körülmények, a mikor pártkülönbség nélkül mindenki elfogadta a házszabályrevízió eszméjét, bár feltételeket szabtak annak. Ez az idő azonban, a melyről szólok, más volt, a mi természetes is. Magyarország akkor már keresztülment olyan dolgokon, a melyekből február 26-án, szerdán. 115 kiderült, hogy azok az alkotmánybiztositékok, a melyeket oly sokra becsültünk, tulaj donképen jelentéktelenek és értéktelenek. Volt idő, a midőn azt hittük, hogy az özönvíz jön és az Ítélet napja következik be akkor, ha az ország egyszer ex-lexbe kerül. Azután eljöttazex-lex, eljött egyszer, eljött kétszer-háromszor, eljött sokszor és belátták, hogy az ex-lex nem is olyan rettenetes, hogy az ex-lex veszélyének elkerülése semmiféle alkotmányos biztosítékot nem foglal magában, mert a kormányzat szépen hozzászokott és egyáltalában nem félnek a miniszterek és a guvernementális pártok attól, hogy az ország ex-lexbe kerül. Sőt be kellett látnunk azt is, hogy azujonczok megtagadása sem jelent egy ideig veszedelmet a kormányzat részére, mert ugy segit magán, hogy bentartja tovább azokat, a kik szolgálatban vannak és behívja a tartalékosokat. Sem az adómegszavazás, sem. az ujonczmegszavazás joga tehát a tapasztalatok alapján nem olyan alkotmánybiztositék, a melyre nyugodtan lehetne bizni az országot, a melytől egy rendszer megbukását várni lehetne. Azonban bebizonyult az, hogy egyedül a házszabály marad meg, egyedül a házszabályok által adott korlátlan szólásszabadság az, a melynek segélyével korhadt és bukásra megérett rendszereket meg lehet dönteni. (Szónok szünetet tart.) Elnök : Kérem, méltóztassék folytatni. Pető Sándor : Azért állottam meg, mert azt hallom itt, hogy nem vagyunk tanácskozásra elegendő számban. Ez zavart meg a beszédemben. Elnök : Lehet, de ezt beszéd közben nem lehet konstatálni. Pető Sándor: Nem is konstatálni akarom, csak annak mentségére hozom fel, hogy szünetet tartottam. Azonban nemcsak a ma szereplő politikusok azok, a kik elvi ellenségei voltak mindenféle házszabályreviziónak, hanem azt mondhatom, hogy az összes számottevő politikusok, Tisza Istvánt és Andrássy Gyulát kivéve, mert ezen két politikusnak mindig elve, és meggyőződése volt a házszabályrevízió szüksége, ezeket kivéve, nem volt Magyarországnak nagyobb szerepet vivő államférfia, a ki ne keresett volna alkotmánygarancziát a korlátlan szólásszabadságban, és a házszabályok mai alakjában. (Ugy van! balfelől.) Nagy György : Legfeljebb egy udvari tanácsos ! Mezőfi Vilmos : Ki lehet mutatni a naplókból! Pető Sándor: Az első obstrukczió idejében, 1889-ben nagyon sokan biztatták Tisza Kálmánt, hogy verje le az obstrukeziót a házszabályrevízió segítségével. (Halljuk ! Halljuk !) Nagy György: Elfelejtették a történelmet! Felnőttek oktatása ! Pető Sándor : Akkor az talán nem is lett volna olyan nehéz feladat, mint ma, mert a házszabályok szentségéről akkor még nem esett annyi szó ; nem tartották a házszabályokat érinthetetleneknek/ Ugy van I a középen.) Tisza Kálmán akkor ezt a bizta15*
