Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-278

278: országos ülés 1908 fehrüáf 25-én, kedden. 103 hozzájárul, akkor'meg lehet számlálni, hogy a szavazásnak mi az eredménye. .; : • Nos hát, ezekbe az ostobaságokba elég mélyen belementünk; ne menjünk még tovább. De talán ne menjünk ennyire se. Hiszen végre is a parlament tekintélyét őrizzük. De a t. belügyminiszter urat kérdem, hogy ha ő elképzeli .magának, hogy a mikor majd a nemzet elleni nagy merényletek csó'stó'l-seregestől jönnek ránk, a mikor a többség azért mégis meglesz itt keményen szerkesztve, de majd mégis lesz itt 50 — 60 magyar ember, a ki a nemzet jogait meg akarja védelmezni, a mikor majd az indulatok magas lángokban csapkodnak fel, s a mikor az emberek nem ellenfél és ellenpárti gyanánt, hanem ellenség gyanánt állanak szemközt; ha majd bekövetkezik, bekövetkezhetik az a veszély, a mit a belügyminiszter ur is lát és emleget és a mit ezek a fiatal barátaink, Nagy Emil, meg Tolnay itt örökké, elcsépelt igazságként hirdetnek, nemzetiségek, horvátok stb., akkor. a mikor majd az indulatok oly haragosan tombolnak itt közöttünk, mi lesz ezzel az elnökkel ? Hiszen szétszedik majd azt az elnököt. (Ugy van! balfelöl.) Az pedig majd a Habsburgoknak ad igazat mindenben, nem a nemzetnek, mert az valóságos belső titkos tanácsos lesz. Nagy György: Esküt tesz, mint titkos tanácsos! Hűségesküt tesz ! Eötvös Károly : És nem a nemzet embere lesz. Hát mi lesz akkor, micsoda jelenetek lesznek itt ? Hiszen a görög parlament, meg a szerb, meg a bolgár mind aludttejjel élő szelid ember ahhoz képest, a milyenek itt lesznek majd, a mikor a nemzetet nagyobb veszélyek fenyegetik, vagy legalább durvább módon, mint most, mert nagyobbak már nem fenyegethetik. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nagy György: Épen, hogy szeges korbácsot nem adnak az elnök kezébe! Eötvös Károly: Azután kíváncsi voltam az okokra, a melyek vezérlik nem ugyan a többség sok tagját, mert erre nem vagyok kíváncsi, hanem a t. belügyminiszter urat, mert a belügyminiszter ur tud is gondolkodni, szeret is, noha nem helyesen. (Elénk derültség.) Mik hát azok az okok, a melyek vezetik a gyarló elméket ilyen kesze-kusza dolgokra? Felhoznak hármat. Először azt, hogy a nemzeti akaratnak a többség által való megnyilvánulásának akadálya ne legyen. (Zaj. 'Elnök csenget.) Felhozzák másodszor az obstrukcziótól való félelmet és felhozta épen a t. belügyminiszter ur a nemzetiségi vagy nemzetközi, a horvát stb. bajokat. T. belügyminiszter ur! Őszinte szeretek is lenni, tudok is és most akarok is. Mind kis baj ez nekünk. A nagy baj a habsburgi politika. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A nemzetiségekkel 900 esztendőn keresztül tisztességesen meg tudtunk lenni. (Ugy van! balfelöl és a nemzetiségi padokon.) Sem ők nem tették minket szerbbé, ruténná, tóttá, románná, sem mi nem tettük őket magyarrá. Megvoltunk békességben. Horvátországgal 800 év óta testvéri viszony állott fenn és a Dráva két partja között nem lehetett különbséget tenni, (Zaj. Halljuk! Sálijuk! Elnök csenget.) melyik a jobbpart, melyik a balpart, melyik a jobb magyar, melyik a roszabbik. Testvérül szerette egymást a magyar a horváttal. Hanem belenyúlt a Habsburgkéz és a horvátokat ellenségünkké tette. Ellenségünkké tette a tengerpartot, a szerbeket, a románokat és a ruténeket, bár ezeket sikertelenül, de némi sikerrel ellenségünkké tette a tótokat is és most már Ausztriában szabadon tombol az a törekvés, a mely a mi jó németjeinket a magyarság ellenségévé akarja tenni, T. képviselőtársam Széll Kálmán tanúságot tehetne arról, hogy az a vasvármegyei határszéli nép jóravaló magyar érzésű ember volt mindig — pedig istentelen svábok voltak nyelvükben — de jóravaló magyar hazafiak voltak. Majd meglátjuk, mit csinál azokkal a habsburgi kéz, vagy a pángermán, illetőleg más néven most már alldeutsch és egyéb törekvés. Ez ellen akar a t. belügyminiszter ur ilyen házszabálylyal védekezni? A helyett, hogy a magyarságot emelné, erősítené, iskoláiban, intézményeiben, vagyonában, jogaiban és alkotmányának biztosítékaiban, (Igaz! Ugy van! balfelöl) ezzel akar ez ellen védekezni ? Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Ezzel is! Eötvös Károly : Nem »is«. A horvát nyelvnek az ősforrása az »is«. Ez itt nem segit, semmit sem segit. Megmondom előre, hogy ha ez törvénynyé, illetőleg házszabálylyá válik, nem a horvátok ellen lesz alkalmazva, sem a románok, sem a nemzetiségiek ellen, hanem mi ellenünk, magyarok ellen. (Ugy van! Helyeslés balfelöl.) Mezőfi Vilmos: Az ellenzék ellen! Nagy György : Az igaz függetlenségiek ellen! A labanczok fegyvere lesz a kuruczok ellen! A bécsi fegyvertárban lesz ez egy ujabb fegyver! Eötvös Károly: Pedig, t. miniszter ur, nem sokáig lesz erre szükség; én ellenem legalább nem fogják majd ezt alkalmazhatni, mert én, ha Istenem éltet és józan eszemnél meghagy, ugy is itt hagyom ezt az országgyűlést, mert én ilyen nemzetgyilkos politikának tanuja lenni nem akarok. (Elénk helyeslés balfelöl.) Nagy György: Nem engedjük, szükségünk van Eötvös Károlyra ! Eötvös Károly: Ajánlom Lengyel Zoltán képviselőtársam határozati javaslatát elfogadásra. (Hosszantartó, többször megújuló élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Az idő előrehaladt... (Folytontartó taps és éljenzés bal felöl.) Nagy György: így beszél az igaz független-