Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-278
98 37S. országos ülés 1908 február "25-én, kedden. vitát a parlamentben, a mely" tavasztól jól belé a nyár közepéig, augusztusig tartott, de soha egy pillanatig sem volt obstrukczió. A szónokok egymásután keltek fel és az alkotmány nagy biztositékának, a vármegyék épségének, erejének és nemzeti voltának megvédésére tartották a tartalmasnál tartalmasabb beszédeket egymás után.. Volt olyan bolond ember, a ki ezt akkor is obstrukcziónak nevezte, meit három hónapig tartott; de olyan bolond meg nem volt, a ki akkor elhitte volna, hogy ez obstrukczió. (Derültség.) ISÍem olyan világ volt akkor még, mint most, mikor már elcsépelt igazságok alatt nyögünk, hogy mikor az ujoncz-megajánlási javaslat tárgyalása alkalmával a vita a harmadik napon tartott, már az egész sajtó bőgött, hogy ime, benne vagyunk megint az obstrukczióban. (Derültség.) A harmadik napon már bőgött az egész sajtó, t. i. az a sajtó, a mely a kormány sugalmainak szívesen odatartj fülét. Egyéb sajtót én meg most nem ismerek. (Derültség.) Pedig méltóztassék t. belügyminiszter ur visszaemlékezni, — ámbár inkább érdekli a miniszterelnök urat meg pénzügyminiszter urat — hogy az 1873-iki költségvetés a bizottságban és a házban nyilvános ülésekben 9 hónapig tárgyaltatott. 930 beszédet tartott a parlament a költségvetés tárgyában. (Nagy derültség.) Kecskeméti Kiss Miklós volt a háznak egyik jegyzője akkor, az a szónokok nevét felirta — zsidóknak van olyan pergamentjük — egy hosszú papírra és azt beköttette, ott volt a 930 szónok egymásután. Elkezdtük deczemberben a tárgyalást 1872-ben és bevégeztük 9 hónap múlva. Eddig tartott, ós az a pergament, ha nem csalódom, valahol a múzeumban van - elhelyezve. (Derültség.) Egy hang (jobbfelöl): Komolyabb dolgokat kérünk! Eötvös Károly: No majd leszek komolyabb is. (Halljuk! Halljuk!) Nem minden példája a magyar alkotmány történetének ilyen mulatságos dolog. : Akkor élt még Deák Ferencz, az volt a többségnek a vezére és a kormánynak a támogatója. Nem háborodott fel azon a vitán, nem is tartotta azt obstrukcziónak, se veszedelmesnek, se kárhozatosnak. Igaz, hogy akkor nem órákat vagy napokat vagy heteket, nem prekluziv terminusokat tűztek ki a minisztereknek, hogy valamely törvényjavaslat törvényerőre emelkedjék; de Deák Ferencz nem látott abban obstrukcziót és kegyetlenül szétütött volna a közt a kormány közt, a mely abban obstrukcziót látott volna! Hiszen Magyarország nem gazdag ország. Angliára hivatkozik a t. belügyminiszter ur és a többiek is, Tolnay meg Nagy Emil, a kik bizonyára az egész külföldet ismerik, de' azt tudom, hogy á mi" viszonyainkat' nem ismerik-, (Derültség.) mert ha ismernék, nem jajgatnának annyit az elcsépelt — mint a t. belügyminiszter ur mondta — igazságok felett. Nem volt obstrukczió. Több vitánk volt, de nem volt obstrukczió. • : . Nem volt több obstrukczió, csak kettő. Az egyik 1872. februárban kezdődött, a másik 1898. októberben kezdődött. 1902. végén kezdődött azután nálunk a katonai kérdés. Gr. Tisza István volt miniszterelnök ur akkor lett oly válhatatlanul szerelmes az obstrukczió emlegetésébe. 1902. októberben kezdődött, s lassanként fejlődött tovább — akkor Széll Kálmán képviselőtársam volt a miniszterelnök—és lassanként belejöttünk a nemzeti követelések hangsúlyozásának korszakába. A t. belügyminiszter ur ugyan nem jött bele; (Mozgás jobb felől.) mi belementünk. Csak a végén jött bele, mikor már legalább alakilag sikerült a dolog annyira, hogy a kormányt át lehetett vállalni, addig nem jött bele. (Élénk ellenmondás.) Melczer Géza: Azzal nem lehet Andrássy! vádolni! •-.... Eötvös Károly: A nemzeti követelések hangoztatásával bizony nem lehet vádolni, ezt csak mi végeztük magunk. Hanem mi történt ? N em tudom egészen biztosan mindenképen előadni, a mi a Széli-kabinet katonai programmja volt, mert azt lassanként, részletenként, pontonként, hol egy, hol két pontként hallottuk, de végleges, határozott programmképen nem. De egy bizonyos volt. Katonai létszámemelést - követelt a kabinet és minthogy abban mi a király hatalmának oktalan és túlságos növelését láttuk: azzal szemben a nemzet erejének és hatalmának megfelelő pótlását követeltük, és követeltük azt, hogy a hadseregnek magyar része legyen magyar és nemzeti. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) . Ez volt a nemzeti követelések kezdetének, erkölcsi, politikai és lélektani alapjának a történetben való fellépése. Volt obstrukczió? Ért nem láttam. Magam is tartottam egypár beszédet, négyet, vagy ötöt két év alatt, de hogy obstrukczió volt, azt nem vettem észre. Széll Kálmán: Én láttam, én vettem észre! (Élénk derültség és taps.) Eötvös Károly: T. képviselőtársam sem sokáig vette észre, mert kabinetje az alatt a vita alatt összeomlott. De a, mit most akarok mondani, t. belügyminiszter ur, azt ő észre is vehette, mert őt fenyegette, engem nem, — természetesen én erről az oldalról nem láttam — hanem mondhatom azokról az indokokról, a melyek engem vezettek, hogy ott obstrukczió szándéka vagy gondolata nem volt; de nem volt a függetlenségi párt akkori tagjainak szivében, sem az a gondolát, hogy obstruáljanak, hanem volt az, hogy a király hatalmának ily vad növelésével}
