Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-258

70 258. országos ülés 1908 , január 17-én, pénteken.. Magyarország törvényei (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) értelmében ebben a közös hadseregben . . . Bozóky Árpád : A törvényben nincs »közös hadsereg*. Kmety Károly. Törvényes kifejezés igenis a »közös hadsereg«, mert a törvényhozás ezt a jelzőt elfogadta, de megengedem, ebben Bozóky Árpád t. képviselőtársamnak tökéletesen igaza van, hogy ez a 67-es alapnak meg nem felelő elnevezés. Nem tudnak Magyarország törvényei, Magyarország jogának követelményei érvényre emelkedni ebben a hadseregben sok tekintetben. Nevezetesen Magyarország állami nyelvének a magyar hadseregben, mint az összes hadsereg kiegészitő részében, feltétlenül helye van. Semmiféle törvényünk nincs és semmiféle jogszokás alapján keletkezett jogtételünk nincsen, a mely a közös hadsereg kiegészitő részét képező magyar hadseregre vonatkozólag a német nyelvet tette volna hivatalos szolgálati és vezényleti nyelvvé, (ügy van ! ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Nem tud Magyarország joga érvényre emelkedni ezen kiegészitő magyar hadseregben a tekintetben sem, hogy ennek a hadseregnek szeme elé czimerben és lobogóban Magyarországnak nemzeti czimere és lobogója állittassék. Ezt a kérdést is folytonosan halogatják, húzzák és tanulmányozzák, mintha ez a kérdés nem volna napnál világosabb, mintha nem volna kétségtelen az, hogy a magyar állam hadseregében semmi másféle jelvénynek, semmi másféle czimernek és lobogónak, mint a magyar állam, a magyar nemzet czimerének és lobogójának helye nem lehet. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Csépán Géza : Magyar czimer, magyar zászló ! Kmety Károly: Nem érvényesül i magyar állam törvényes tételes joga ezen hadseregben a tekintetben sem, hogy az egész hadsereg kiegészitő részét képező magyar hadseregben kizárólag magyar honosok legyenek tisztek. Ezt az álláspontot a legmagasabb helyen is, mint fennálló, törvényes követelményt, tudvalevőleg elismerték, de olyan lassan halad a magyar tisztekkel való ellátása a közös hadsereg magyar kiegészitő részének, hogy ha ilyen tempóban haladunk, akkor még a XX. század végén is messze leszünk a 42%-tól a tisztikar tekintetében. Nagy György : Visszafelé haladunk ! Kmety Károly: Nem akarok ennél a sötét, szomorú képnél immorálni, hanem ha már felszólaltam ezen inezidens alkalmából, engedjék meg, hogy néhány fontos körülményre szives figyelmüket és különösen a nagyméltóságú miniszter ur szives figyelmét és jóindulatát felhívjam. (Halljuk ! Halljuk!) Teljesen bizonyos az, hogy az 1867 : XII. t.-czikk értelmében helyes és jogszerű követelmény az, hogy az ujonez-létszám megállapitása és az ujonczok évi megajánlása ne az egész hadsereg, hanem az összes hadsereg kiegészitő részét képező magyar hadsereg részére történjék. De tulajdonképen a magyar törvényhozásnak nincs és joga van elvárni. Azért én elfogadom az ujoncztörvényjavaslatot, mert több ujonczot, mint a mennyi eddig volt, nem kérnek és mert a javaslat a nemzet és a korona közti megállapodásnak megfelel s mint ilyent, kötelességem is szavazatommal támogatni. (Élénk helyeslés és taps.) Zlinszky István jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán és Kmety Károly (egyszerre állnak fel szólásra). Egy Slang (a középen) : A kit felhívnak, az tartozik beszélni! (Zaj.) Vertán Endre jegyző: Kmety Károly! Nagy György : Halljuk Kmetyt! A bizottságban ő volt az egyetlen, a ki meg merte mondani az igazat! Kmety Károly : T. ház ! Nagy György t. képviselőtársam engem névszerint aposztrofált és az ő véleménye szerint megdicsért. Nagy György: Jó lélekkel ! Kmety Károly : Köszönettel tartozom jó véleményéért, mindazonáltal azt hiszem, hogy nem éredemeltem meg azt, hogy én ő általa kuruczkodónak .neveztessem el. Nagy György: Azt hiszem, ez csak dicséret! Kmety Károly: Elfogadom, hogy dicséret, de méltóztassék meggondolni, hogy a kurucz névhez nem mindenütt kötnek olyan dicséretes fogalmat, mint Magyarországon, és szívesen kötik ehhez a fogalomhoz a forradalmár fogalmát. Pető Sándor: Az sem szégyen! Kmeíy Károly : Én t. képviselőház, azt tartom, hogy nem kuruczkodom azzal, hogyha a törvénytisztelet alapjára és álláspontjára állok. En semmi egyebet nem tettem, a mivel Nagy György t. képviselőtársam dicséretét kiérdemeltem, mint azt, hogy Magyarország törvényeinek érvényesítését mindenkor, minden alkalommal, minden vonalon, minden téren kívántam és ezután is kívánni fogom. Nagy György: Ma már érdem számba megy ez a kötelesség ! (Zaj.) Fájdalom, ugy van ! Elnök : (csenget) : Kérem Nagy György képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni, ez feltétlenül kötelessége. A legszigorúbban fogok eljárni. HÓdy Gyula : Le kell nyíratni a haját! (Zajos derültség. Elnök csenget.) Kmety Károly : T. képviselőház ! Nehéz szívvel ugyan, de mégis az adott helyzet követelményeinél és azon okoknál fogva, a melyeket t. barátom, Ugron Gábor, előttem kifejtett, ezt a törvényjavaslatot elfogadom. Nehéz szívvel fogadom el különösen két oknál fogva. Először azért, mert a mi pártunknak programmjával ellentétben van az, hogy a közös intézményeket, és így azoknak leghatalmasabbikát és a nemzeti szempontból leginkább kifogásolhatót, a közös hadsereget fentartsuk és annak létfeltételét a magunk részéről megajánljuk. De különösen nehéz szívvel fogadom el azért, mert ebben a közös hadseregben Magyarország törvényei nem tudnak érvényre jutni,