Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-258

m 258. országos ülés 1908 január 17-én, pénteken. Albina a magyar állami gimnáziumban valóság­gal neveli a hazaárulókat, (Mozgás a középen.) a megyeházánál, a községházánál német nyelvű hir­detések vannak, s a mellett megtudtam, hogy ott olyan világ van, nemcsak Nagy-Szebenben, hanem annak környékén is, hogy ha egy faluban magya­rok laknak, mint pl. Sebeshelyen, miután nincs magyar iskola és nincs a magyar állameszme támo­gatására magyar hadsereg, az ottlévó magyarok is eloláhosodnak. Nem kell bővebben részleteznem azt, hogy ilyen jelenség szerte az országban mennyi van. Tudja azt a képviselőháznak jóformán min­den tagja. Azt hiszem, megállapíthatom, hogy a magyar haderő nélkül, a melyet a nemzetiségek is respektálnának, szó sem lehet a magyar nemzeti állam kiépítéséről. Annál is inkább szükség van arra, hogy a magyar hadsereg eszméjéhez ragasz­kodjunk, mert 1867 óta egészen máig következe­tesen haladtunk ezen a lejtőn nem felfelé, hanem lefelé, mert mig 1867. évi törvényünk magyar hadseregről beszél, később már a véderőtörvény közös hadseregről, sőt a chlopy-i hadparancs már egységes hadseregről beszél. Ebből látszik, hogy az osztrák császárságban és a dinasztiában megvan a hajlandóság, hogy azt a kis önállóságot, a melyet 1867-ben adtak nekünk a kényszer hatása alatt, az idők folyamán apró­donként visszaszívják tőlünk. Nagy György: Nem adtak nekünk; alkot­mányunkat elrabolták ! (Zaj.) Elnök (csenget). : Csendet kérek ! Bozóky Árpád : Ez igaz ! Tudja mindenki, hogy volt magyar alkotmány és van is. En arról beszélek, hogy az osztrákoknak milyen a felfogása. Tehát azt a kis alkotmányt is, a mely az 1867. évi XII. t.-cz.-benbenne van,az idők folytán igyekeztek megnyirbálni. Ezt a tendencziát látom abban is, hogy velünk most a házszabályreviziót akarják megszavaztatni, mert a mostani házszabályok alkalmasak arra, hogy az osztrák túlkövetelésekkel szemben a magyar nemzet legalább itt a képviselő­házban megvédje a maga álláspontját. T. képviselőház ! Nagyon szomorúan konsta­táltam a véderő-bizottság jelentésében azt, hogy a bizottság nem helyesli a törvényjavaslat szövege­zését. A lehető legnagyobb mértékben ellenkezik a magyar parlament szuverenitásával, hogy mikor maga a bizottság elismeri azt, hogy ez helytelen szöveg, mégis azt ajánlja a háznak, hogy ezt a helytelen alkotmányellenes szöveget szavazza meg. Ennél nagyobb szegénységi bizonyítványt a koa­liczió, illetőleg ez a bizottság magáról nem állit­hatott volna ki. Még ha arra az álláspontra helyezkedünk is, a melyet a kormánypárti 48-asok tartanak, t. i. hogy még nem érkezett el az ideje annak, hogy a 48-as álláspont a hadsereg kérdésében is már most megvalósittassék, akkor is legalább arra kellene vigyáznia annak a bizottságnak és ennek a háznak, hogy legalább azok a jogok, a melyek a 67-es tör­vényben biztosítva vannak a nemzet részére, megtartassanak. íme, a véderő-bizottság konsta­tálja azt, hogy ezek a jogok nincsenek meg, konsta­tálja azt, hogy a »közös hadsereg« kifejezés ellen­kezik az 1867 : XII. t.-czikkel, mégis azt ajánlja, hogy ezt a javasalot fogadja el a képviselőház ugy, a mint van. Legalább is bizantinizmus ez az eljárás, a mikor megállapítjuk egyfelől, hogy ez nem helyes, másfelől mégis ajánljuk annak az elfogadását. Még azt sem tudjuk, hogy miért ajánlja annak elfogadását. Mert, mikor a kvóta fölemeléséről volt szó, Bizony Ákos legalább megmondta őszintén, hogy a kényszerhelyzet kötelez bennünket arra, hogy a békét megfizessük. De most, mikor megálla­pítja a véderő-bizottság, hogy hiba van és minden indokolás nélkül mégis ajánlja e javaslat elfoga­dását, erre legalább is azt kell mondanom : ez nem törvényhozói munka. Szappanos István: De rá van parancsolva Bécsből! (Zaj.) Bozóky Árpád; Legalább mondják meg, én legalább egyelőre nem akarom elhinni. Ezeknél fogva nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem a következő határozati javaslaott terjesztem be (olvassa) : »Miután a képviselőház többségét alkotó füg­getlenségi és 48-as párt csak bizonyos előre meg­állapított feltételek mellett vállalkozott az át­meneti kormány támogatására és miután az át­meneti programmba be nem illő kvótaemeléssel a függetlenségi és 48-as párt felszabadul azon kötelessége alól, hogy az átmeneti kormány támo­gatásával elveinek megvalósítását továbbra is függőben tartsa : a ház a közös hadsereg és a hadi­tengerészet részére ujonczjutalékot meg nem sza­vaz, hanem utasítja a ház a kormányt, hogy az önálló magyar hadsereg felállítása iránt haladék­talanul terjeszszen elő törvényjavaslatot.« (He­lyeslés íalfelől.) Kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot el­vetni és ezt a határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés balfelől.) Elnök; Szólásra következik? Vertán Endre jegyző; Ugron Gábor! Ugron Gábor: Régi időtől fogva, mióta be­léptem a politikai életbe s ott szerepet viszek, híve voltam az önálló magyar hadseregnek, hive vagyok ma is és hive az a párt is, a melyhez tar­tozom. (Igaz I Ugy van !) Méltóztatnak jól tudni, t. ház, de tudja az egész ország, hogy épen az utóbbi országgyűlésen a hadsereg kérdésében erős vita volt a függetlenségi párt és a szabadelvű párt között, a melynek rendjén a függetlenségi párt a legnagyobb önfeláldozással és erőkifejtéssel har­czolt az önálló magyar hadsereg mellett, sőt e harcz folyamán, midőn már másként az ország­gyűlésre hatást gyakorolni nem tudtak, elkövet­kezett a gonosz tanácsadók besugása következté­ben az a helyzet, hogy a magyar országgyűlés fel­oszlattatott és e gyülésteremből fegyveres hata­lommal eltávolíttatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom