Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-267

380 267, országos ülés 1908 január 31-én, pénteken. kor,' a mikor abból hasznot, legalább az ő éle­tében, ugy sem remélhet. Emlékeztetem a t. képviselőházat arra az interpelláczióra, a melyet a múlt évben Pop Cs. István a topánfalvai járás érdekében itt elmon­dott és a melyben kimutatta, hogy ennek a községnek erdejére kitűzték az árverést azért, mert a község lakosai az erdő fentartásával járó költségeket nem birták fedezni. (Zaj.) Hiszen méltóztatnak tudni, hogy az erdők fen­tartása, ellenőrzése milyen sok költséggel jár. Fizeti a közbirtokosság a közbirtokossági hiva­talnokokat és a mellett az ellenőrzésért fizet az államnak is. Hasznot azonban nem lát ezzel a sok megterheltetéssel szemben. T. képviselőház! Ismétlem, itt is szeret­ném megadni a lehetőségét annak, hogy a köz­birtokosok azoktól az erdőktől és havasoktól, a melyek köztekintetekből fentartandók, a föld­mi velésügyi kormány beleegyezésével szabadul­hassanak ; ha pedig az az erdő vagy havas átment a politikai községnek vagy pedig az államnak tulajdonába, akkor ők az erdőknek és havasoknak árán osztozkodjanak. Ez annál inkább helyes, t. képviselőház, mert a község vagy az állam a havasoknak és erdőknek fentartási költségeit fedezheti, mig a szegény ember erre negyven esztendőn keresz­tül képtelen. Ennélfogva az utolsó előtti bekez­dés után a »kérelmezhették volna« szavak után inditványozom a következőket. . . Egy hang (a középen): Kimondtuk már az előbb! Bozóky Árpád: Csak a legelőkre nézve mondtuk ki az előbb, az erdőkre és havasokra nézve nem. Inditványozom tehát, hogy az emiitett szavak után ez tétessék (olvassa) : »Ez a ren­delkezés azonban nem zárja ki azt, hogy a közösen maradt erdőt és havast a közbirtokos­ság a földmivelésügyi. m. kir. miniszter enge­délye mellett, a politikai községnek vagy állam­nak eladhassa és a vételár a közbirtokosság tagjai között a 4. §. szerint megállapítandó aránykulcs mellett felosztassák«. Elnök: Ki következik? Hencz Károly jegyző: Mezőssy Béla! Mezőssy Béla államtitkár : T. ház ! Kény­telen vagyok egész röviden válaszolni t. képviselő­társamnak. Nagyon sajnálom, hogy nem voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy tegnap meggyőzhettem volna őt arról, hogy az az állí­tás, mintha talán a közbirtokosságoknak az állami kezelés sok költségébe kerülne, a tény­állásnak abszolúte nem felel meg. Nem felel meg különösen abban a megyében, a melyre épen hivatkozott, t. i. Pop képviselő ur me­gyéjében, mert a kezelési költségek tetemes há­nyadát, igy könyv nélkül nem tudom megmon­dani, de körülbelül 60—70%-át az áUam viseli. Hogyha pl. egyes megyékben, illetve egyes er­dőkben a jövedelem az illető évben nem sok, annak az az egyszerű magyarázata, hogy ki­irtott erdőből sem az állami, sem a magánkeze­lésben sehol a világon nagy jövedelmet húzni nem lehet. Sajnálom, hogy a t. képviselőtársam a tények ismerete nélkül a topánfalvi esetben, a melyet külömben lesz szerencsénk a ház előtt részletesen ismertetni, felült Pop képviselő ur vádjainak, mert az a helyzet abszolúte nem ugy áll, a hogy előadni méltóztatott. A magam ré­széről tisztelettel kérem, hogy a szöveget eredeti fogalmazásában elfogadni méltóztassék. (He­lyeslés.) Mert mit a t. képviselőtársam kivan, t. i. hogy az állam bizonyos közbirtokosságban lévő erdőt megvehessen, az, ha az állam érdeke ugy kivánja, meg fog történni. Bozóky Árpád : Ezt nem felesleges kimondani. Mezőssy Béla államtitkár: Egészen feles­leges. Mert ha az állami közegek és a minisztérium azt találja, hogy valamely magán­erdő megvétele az erdei alap szemjjontjából jövedelmező, akkor ugy is megfogjuk venni. Ha jnedig az nem jövedelmező, akkor akár benne van ez a javaslat, a melyet tenni méltóztatik, a törvényben, akár nem, nem fognék azt megvenni, így tehát a képviselő ur inditványa felesleges és ezért kérem a házat, méltóztassék azt elvetni. (Élénk helyeslés.) Pop Cs. István: T. képviselőház! Nem akartam felszólalni ennél a czikknéi, azonban most mégis szükségesnek tartom, hogy ez ügy­ben felszólaljak. Én ezelőtt körülbelül 14 hónap­pal beigazoltam azt, hogy az államkincstár keze­lési költségek czimén Topánfalva volt úrbéresei­nek az erdeire végrehajtást vezetett és árveréssel fenyegetett. Ezen stádiumban tettem én panaszt a minisztériumnál; ezen stádiumban volt az ügy, a mikor felszólaltam, hogy mi történt azután, nem tudom. Azonban tény, hogy nagyon szomorú ta­pasztalataim vannak a tekintetben, hogy a telek­könyvi hatóság a telekkönyvi bekebelezést elren­delő végzéssel tényleg a kincstárnak kezelési költsége czimén végrehajtást foganatosított azon úrbéri közbirtokossági erdők ellenében és azok az árverés veszélyének voltak kitéve. Hogyha az államtitkár ur gondoskodott arról, hogy ezek a tények, a melyeket akkor felhoztam és azok a bajok megS7.ünjenek és orvosoltassanak, én ezért hálás vagyok, azonban, a mit én állítot­tam, . azt okmányokból olvastam ki és tényleg maga a kincstár saját kezelési költségei miatt árveréssel fenyegette azokat az úrbéri érdekelt­ségeket. Ez megfelel a valóságnak. Nagyon ör­vendenék, ha a jövőben ilyen nem történnék, mert ez nemcsak Topánfalván volt igy, hanem csak a topánfalvi járásban körülbelül négy úrbéri községben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom