Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-267

316 267. országos ülés 1908 január 31-én, pénteken. minisztertől függ. Éjien ezért, de alkotmányjogi elvből is, a mennyiben a végrehajtó hatalom hatáskörét nem kell kiterjesztenünk, — hiszen az igazságügyminiszter ur is a törvényhozás tagja és ő is, gondolom, hasonló véleményben van — épen azért, hogy inkább a törvényhozás hatáskörét terjeszszük és lehetőleg szűkítsük a nálunk amúgy is sok tekintetben túlerős végrehajtó hatalmat: helyes és üdvös, ha a gazdasági törvény szövegében van az intézkedés és ez garancziát és biztositékot nyújt

f a jövőre nézve. Épen azért, mert oly nagy súlyt fektetek az indítvány elfogadására, ugy igyekeztem megszövegezni, hogy a törvény intencziójával ne legyen ellentétben, beilleszthető legyen, mint a II. czikk folytatása, vagy uj czikk gyanánt. Ezt tartom a javaslat legfontosabb, legégetőbb kérdésének, mert a mint felsoroltam, sok helyen nincs még befejezve a birtokrendezési eljárás, a tagosítás és az illető embereknek az indítvány elfogadása módot ad annak elérésére, a mit kérnek. Nem kívánok egyebet, csak azt, hogy a meghozandó törvény áldásos intézkedése rájuk is kiterjesztessék, hogy ne legyenek árvák, megfosztottak, hogy a helyesebb intézkedések, a melyek a múlt törvény hibáit javítják, rájuk nézve is érvényesek legyenek. Azt hiszem, hogy e kívánsággal szemben a t. ház egyetlen tagja sem zárkózhatik el. Oly kívánság ez, a melynek teljesítése mindnyájunk kötelessége. Ha ily törvényjavaslat kerül a törvényhozás elé, akkor az igazságügyminiszternek is az az érdeke, nemzeti szenrjjontból felfogott érdeke, hogy a törvényjavaslat áldása minél tágabb térre terjedjen, hogy minél szélesebb körökben érezzék a törvény üdvös voltát. Tisztelettel kérem, hogy terjeszszék ki a törvény áldását azokra is, a kik most abban a veszedelemben élnek, hogy a törvényjavaslat rájuk esetleg nem fog kiterjesztetni. Tisztelettel kérem elfogadását indítván jómnak, a melyet ismertettem, a melyet a t. igazságügyminiszter ur is ismer, hogy a most folyamatban levő tagositási eljárás az általam emiitett feltételek fenforgása esetén megszüntethető legyen. Ennélfogva beadom indítványomat a II. czikk helyébe, (Halljuk! Halljuk!) a melyet már ismertettem, (Halljuk! Halljak!) már felolvastam, és akár uj czikkbe foglalva, a mint a képviselőház határoz, vagy pedig a második czikk pótlásaként azt az indítványomat, a melyet már beterjesztettem és a melyet az elnök ur ő nagyméltóságától visszavettem, hogy most terjeszszem be, és a melynek, azt hiszem, fölösleges az ismételt felolvasása, miután azt a házzal szombaton megismertettem. Elnök: Ki következik? Zlinszky István jegyző: Hinléder Ernő! Hinléder Ernő: T. képviselőház! Már az általános vita során én a javaslatot még a részletes tárgyalás alajüául sem fogadtam el; miután azonban a ház véleménye az én álláspontommal ellenkezően nyilatkozott meg, szükségesnek tartom a törvénynek, nézetem szerint, helytelen intézkedéseit most néhány módosítással kiigazítani. Én a 6. §-ban, miként a múlt ülés alkalmával kifejtettem, alkotmányjogi sérelmet látok abban, hogy a szakértők véleménye a bíróság szabad mérlegelésének tárgyát nem képezheti. Az egész művelt világ jogrendszerében meg van állapítva, hogy minden szakértői vélemény a bíróság szabad mérlegelésére bizatik. Bozóky Árpád : De gazdasági dolgokban nem! Hinléder Ernő: Gazdasági dolgokban is, és abban az esetben, ha a szakértők véleménye nem bizatik a bíróság szabad mérlegelésére, és ha a bíróságot köti az a szakértői vélemény, akkor a magyar bíróságot egyenesen lesülyesztjük a földmivelésügyi miniszter akaratának végrehajtó orgánumává. Ha a földmivelésügyi miniszter kimondja, hogy a szakértői vélemény alapján tagositani kell, akkor a bíróság egyszerűen csak végrehajtja a földmivelésügyi miniszter szakvéleményét. Ez, nézetem szerint, az ítélkezés függetlenségével, a mi pedig a birói függetlenségnek egyik sarkköve ós alkotmánybiztosítékot képez, homlokegyenest ellenkezik. A mint már a múlt ülésen felfejtettem, ez egy lelkiismeretlen kormány kezében visszaélésekre is vezethet, mert hiszen megteheti az illető miniszter azt, hogy egy nagybirtokost, vagy akár egy egész községet, ha az alkotmány védelmében kitüntetik magukat, akár privát bosszúból, akár azért, hogy hazafiságukban letörje őket, a tagosítás megengedhetőségétől elzárja, illetve a tagosítást megengedi akkor, a mikor azt nem kellene megengedni. Ha ellenben a bíróság szabad ítélkezése alá tartoznék az a szakvélemény, akkor ilyen esetek nem következhetnének be. Már pedig annyit konczedáljunk mi a magyar bíróságnak, hogy bölcsességgel és belátással mindig meg tudja mondani azt, hogy helyes-e az a szakértői vélemény vagy nem, annál inkább, mert a tagositási bíróságok rendszerint ismerik azon vidéknek gazdasági helyzetét. Ennek elejét veendő egy módosítást fogok benyújtani, illetve a javaslathoz pótlást fogok indítványozni. Mielőtt azonban ezt tenném, egy másik módosításomat akarom ismertetni a t. házzal, a mely főként arra irányulna, hogy a gazdasági szakbizottságnak a véleményétől kíméljük meg az érdekelt községet abban az esetben, a mikor az összes érdekelt felek a községben megegyeznek abban, hogy a tagosítás engedtessék meg. Mikor vitás kérdés nincs és mindenki egyaránt akarja a tagosítást, akkor az állami beavatkozást én nem tartom észszerűnek és helyesnek. Ezért indítványozom, hogy fogadtassák el a következő módosításom: »A tagosítást bár-