Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-261

158 261. országos ülés 1908 január 21-én, kedden. hogy mit akartam mondani ? Azután megint elkezdtem: »A házszabályok egész világosan rendelik azt, hogy egy negyedórával a tanácskozás letelte előtt . . .« Hogy mit rendelnek a házszabályok a tanácskozás eltelte előtt egy negyedórával, azt meg sem mondhattam, mert az alelnök ur félbeszakított. Ebből világosan látható, hogy ő nem azon czimen szólt bele fejtegetéseimbe, mert helytelenül magyaráztam a házszabályt, hanem azért, mert a mit ő nekünk ma imputál, hogy technikailag akarunk obstruálni, azt ő feltette rólunk az elnöki székből, a mihez az elnöki székből joga nem volt, és ebből kifolyólag akarta ő megakadályozni, hogy technikai obstrukczióval sikerüljön a vita bezárását meggátolni és ugyanazt az eszközt akarta velünk szemben alkalmazni, a mi a nemzetiségek és a horvátok ellen ismételten sikerült, t. i. hogy egy váratlan pillanatban a vitát berekeszti. (Zaj.) Tovább megyek. Nemcsak hogy szóhoz nem juthattam, de felszólalásomat be sem fejezhettem, mert sem meg nem vonatott tőlem a szó, sem el nem álltam a szótól, hanem egyszerűen másnak adta meg az alelnök ur a szót. Ez oly jogsérelem, a mit kétségbevonni vagy elvitatni semmikép sem lehet. Hogy a t. alelnök ur jónak látja meggyanúsítani, hogy technika obstrukcziót csinálunk, ez egyszerűen igazságtalan és a tényekkel ellenkezik. Mert ha technikai obstrukcziót akarnánk rendezni, akkor azon kezdődnék a dolog, hogy a t. uraknak módjuk lett volna az elmúlt napokban számtalan szavazásban rósztvenni. Mi három nap óta, tehát összesen 12 órán keresztül előadjuk aggodalmainkat egy javaslattal szemben, a melyre vonatkozólag hónaitokra terjedő viták folytak már e házban és akkor senkinek sem jutott eszébe ezen viták elfogulatlanságában kételkedni. Azt a gyanúsítást tehát annál inkább vissza kell utasítanom, mert arra semmi okot nem adtunk. Hogy a t. alelnök ur jónak látja azt az óriási különbséget feltüntetni, a mely az ő magas személye és csekélységünk között fennforog, én elismerem, hogy az alelnök ur igen magasan áll és hogy mi igen alacsonyan állunk, a misera plebs soraiban, de meg vagyok győződve, hogy bármilyen magasan álljon ő, és bármilyen alacsonyan álljunk mi, ha az igazság, a törvény és a házszabály a mi oldalunkon lesz, akkor mi le fogjuk győzni őt és az ő magasságából is veszíteni fog, Elnök: T. ház! Nekem csak egy megjegyzésem van az iménti felszólalásokra, mert az kifogásoltatik, hogy miután ezen ülésszakban a kérdéses törvényjavaslat bizottságilag még nem tárgyaltatott, annálfogva nem is lett volna napirendre tűzhető. Farkasházy Zsigmond: Helyes! Helyes! Éljen az elnök! (Derültség.) Elnök: Egy kis türelmet kérek. (Derültség.) Remélem, hogy ezen előlegezett helyeslés és éljenzés a felszólalásom végén is meg fog ismétlődni. A házszabályokban azonban arra nézve semmiféle diszpoziczió nincs, hogy az egyik ülésszakban bizottságilag letárgyalt valamely ügy vagy tárgy vagy törvényjavaslat a következő ülésszakban le ne tárgyaltathassék, a nélkül, hogy az ismét bizottsághoz utasittassék. Méltóztassék nekem erre a házszabályokban sza' kaszt mutatni és akkor megadom magamat. Lehet, hogy az én gyarló tehetségem az oka, hogy erre nézve semmi diszpozicziót a házszabá • lyokban nem találtam, de preczedens sincs arra, hogy az olyan törvényjavaslatok, melyek az egyik ülésszakban bizottságilag letárgyaltattak, a másik ülésszakban csak akkor lettek volna tárgyalhatók, ha újra bizottsághoz utasíttattak. (Helyeslés.) Ezt kívántam csak megjegyezni. Ugy látom, Szappanos képviselő ur kivan fölszólalni. Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni ? Szappanos István: A házszabályokhoz kívánok szólni néhány pillanatig. Az előttem szóló Návay alelnök ur — részemről is elismerem — helyesen nyilatkozott, a mikor azt mondotta, milyen igazságosan, milyen helyesen és jól alkalmazza a házszabályokat. Ennek ellenében én a saját sérelmemet akarom itt elmondani. A mikor a múlt héten egyik képviselőtársam, a kit én igen nagyon becsülök régidőktől fogva, azt a szerintem nem helyes nyilatkozatot tette egy itteni szónokra, hogy ordit, ennek ellenében én csak annyit bátorkodtam mondani, hogy az nem parlamentáris kifejezés, azt mondani valakire, hogy ordit, és mégis az akkor elnöklő Návay alelnök nr nem azt, a ki az előbb emiitett kifejezést használta, hanem engem utasított rendre. Elnök: Bocsánatot kérek, a házszabályoknak 222. §-a értelmében az elnök által tett figyelmeztetés vagy rendreutasitás ellen felszólalni, azt visszautasítani vagy vita tárgyává tenni nem szabad. Méltóztassék a házszabályok ezen rendelkezését szem előtt tartam. Szappanos István: El is hallgattam, csakhogy errare humánum est; a ház elnöke is hibázhat, valamint hibázhat mindenki, miniszteri felszólaló is, képviselő is. Ezért kérjük, hogy egy kis figyelemmel, egy kis elnézéssel kezeljék a házszabályokat mindenki irányában. (Helyeslés balfelöl.) Bozóky Árpád: T. ház! A házszabályokhoz kérek szót. Ezen ügynél helytelenül történik hivatkozás a 238. §-ra, mert a házszabályok 238. §-a arról az esetről szól, midőn valamely javaslatot a ház tárgyal, ezt a javaslatot pedig a ház nem tárgyalta. Azonban más okok vannak arra nézve, hogy ezt a javaslatot most bizottsági tárgyalás nélkül ne tárgyaljuk.